25. fejezet

1.2K 61 0
                                    

Corina

A következő napokban Juan elhalmozott mindennel, virággal, csokival, Angienak vett ajándékokkal. Épp az aktuális napi rózsacsokromat szorongattam a kezemben, mikor Nino belépett az ajtón. Szemöldökét felhúzva nézett rám.

- Valaki nagyon akar valamit - nézett szét a lakásban, ahol már mindent elborítottak a virágok.

- Hiába mondtam neki, hogy nem kell több - próbáltam mentegetőzni.

- Ki a szerencsés? - vigyorgott rám.

- Juan - nyögtem ki a nevét, mire Nando szemei elkerekedtek.

- Mata? Végre lépett? - most rajtam volt a csodálkozás sora. - Mondtam, hogy tetszel neki. Nekem kattogott folyton, hogy mit csináljon.

- A múltkor a plázában szájon csókolt - osztottam meg vele most már ezt az infót is.

- Nem aprózza el - hümmögött somolyogva Nino.

- Nem tudom mit csináljak - néztem rá továbbra is reményvesztetten.

- Bebé - fogta meg a vállam és a szemembe nézett. - Mire vársz? Lehet, hogy Juan mellett megtalálnád a helyedet. Rendes srác.

- Ez a lényeg, srác - nyomtam meg a szót. - Öt évvel fiatalabb nálam. Te tudod a legjobban, hogy mi a véleményem a fiatalabb férfiakról. Még egyszer nem akarom átélni, hogy lecserélnek egy későbbi évjáratra - ironizáltam a saját helyzetemen.

- Nem minden pasi vágyik fiatalabb nőre. Nézd meg Ramost... - kezdett bele, majd mikor rájött, hogy mit is mondott, bocsánatkérőn nézett rám. - Ne haragudj, nem akartam felhozni.

- Nincs gond - próbáltam tettetni, hogy nem érdekel, pedig igenis fájt, hogy míg én ki voltam akadva azon, hogy három évvel öregebb vagyok nála, addig ő egy kilenc évvel idősebb nőt jegyzett el.

- Bebé, ezzel csak azt akartam mondani, hogy a kor nem számít. Ha mindig ezen agyalsz lehet, hogy elszalasztasz mást is - tudtam, hogy Sergiora gondol és azt is megértettem, hogy igaza van.

- Tudod mit? - mondtam. - Igazad van. Mától nem vagyok hajlandó ilyen hülyeségekkel foglalkozni - határoztam el.

Meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott. Juan, David és Frank ezt a pillanatot választották, hogy megérkezzenek.

- Mi ez a jó kedv? - kíváncsiskodtak.

- Semmi, csak Bebé úgy döntött, hogy új életet kezd - nézett jelentőségteljesen Juanra, aki erre a mondatra rám kapta a tekintetét.

- Az jó! - mosolyodott el Frank. - Ha az ember letisztázza magában a dolgait, akkor sokkal egyszerűbben oldja meg az előtte lévő akadályokat - mondta.

- Oszd meg velünk bölcsességeidet, Ó Nagy Frank - bohóckodott David, mire mind elnevettük magunkat.

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

- Kivel kezdjek? - néztem a fiúkra, miután átsétáltunk a szalonba. Négy hónapos pici lányom édesdeden aludt a babakocsijában.

- Velem - jelentkezett rögtön David és már vetkőzni is kezdett.

- Ez ám a gyorsaság - röhögték ki a fiúk, mire bemutatott nekik.

- Ezt tartogasd másnak - néztek rá szigorúan, de aztán elnevették magukat.

- Milyen meccseitek lesznek ebben a hónapban? - kérdeztem tőlük, miközben elkezdtem a brazilt gyúrni.

- Hát... - szólalt meg Nino zavartan, érdeklődve néztem rá.

A kor nem számítWhere stories live. Discover now