A kor nem számít

8. fejezet

Corina

Két hét telt el az incidens óta. Reggeltől estig dolgoztam, így nem volt időm töprengeni a történteken. Annyit megtudtam, hogy a volt férjem is bekerült a keretbe, ahogy Ramos és Casillas is. A kapussal sikerült jól összebarátkoznom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó fej. Amikor csak ideje volt, meglátogatott a személyzeti öltözőben. Ilyenkor, jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Kiderült, hogy nagyon sokban hasonlít az ízlésünk. Ugyanazokat a kajákat szeretjük, ugyanazért az énekesért rajongunk és a filmek terén is teljes az összhang köztünk. Mikor erre fény derült, meghívtam őt és a barátnőjét magamhoz vacsorára. Sarában is pozitívan csalódtam. Egy kedves, normális lányt ismertem meg a személyében, aki cseppet sem volt beképzelt. Eleinte tartottunk egymástól, de mikor rájött, hogy semmit nem akarok a barátjától, teljesen megenyhült irántam. Innentől fogva még egy barátnőt tudhattam magaménak. Így történt, hogy a péntek estémet Sara és Iker társaságában kívántam eltölteni, mivel meghívtak vacsorára. Leszálltam a motoromról, mikor egy ismerős autó parkolt mellém. Még nem vettem le a bukómat, mert vártam, hogy mit lép a védő. Kiszállt a kocsiból, majd kíváncsian vizslatta hol a motorom, hol engem. Csak mosolyogtam magamban. Ebben a pillanatban lépett ki a kapun Iker.

- Hola! - nézett egyikünkről a másikra.

- Hola! - köszöntünk egyszerre, majd úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy felfedjem a kilétem. Ahogy kibukkant a hajam a bukó alól, Sergio szó szerint eltátotta a száját, amire mi Ikerrel egyszerre kezdtünk el nevetni.

- Corina? - nézett még mindig csodálkozva rám.

- Szia, Sergio - mosolyogtam rá kedvesen.

- Ez a tiéd? - nézett áhítattal a motoromra.

- Látsz itt mást motoroscuccban, rajtam kívül? - forgattam meg a szemeimet.

- Nem, persze, csak... - dadogott. - olyan fura egy törékeny nőt, egy ilyen bazi nagy motoron látni.

Óvatosan végighúzta az ujját a festésen. Lerítt róla, hogy majd megveszik érte. Nekem, pedig az arcomra kiült a "büszke-tulajdonos" mosolya.

- Szeretnéd kipróbálni? - kérdeztem rá.

- Nem merem - vallotta be.

- Miért?

- Hát... Először is, még soha nem vezettem motort, másodszor, hogyha beleszeretek, akkor veszek én is egyet - sóhajtott fel.

- Ja, és akkor del Bosque vagy Ancelotti ki is nyír - kapcsolódott be a beszélgetésünkbe Iker, mire a védő egy nagy sóhaj mellett elhúzta a száját.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de szerettem volna megmutatni neki, hogy milyen érzés egy ilyen gyönyörűségen száguldani.

- Gyere! Elviszlek egy körre - mosolyodtam el én is, a kétértelmű mondatomon.

- Nem gond? - csillant fel a szeme.

- Nekem nem, de remélem, hogy a csapatkapitány is beleegyezik - néztem Ikerre, aki egy kis gondolkodás után, bólintott.

- De tényleg csak egy kör, és vigyázz rá, mert még szüksége van rá a csapatnak - ütögette vállba Sergiot.

Odaadtam a bukómat neki, míg én, összefogtam a hajam a csuklómon tartott hajgumival. Megvártam, míg kényelmesen elhelyezkedik és indítottam. Nem akartam túl gyorsan menni, nehogy valami baj legyen, de az egyik lámpánál Ramos a fülembe kiabált.

- Megmutatod, hogy mit tud?

Elvigyorodtam és csak bólintottam egyet. Elvezettem a motort egy kevésbé használt úthoz, ahol én is kiszoktam engedni a fáradt gőzt.