A kor nem számít

29. fejezet

Corina

A meccs óta valami megváltozott bennem. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de éreztem. Az életem jól alakult. Angie napról napra szebb és okosabb lett. Juannal elmélyítettük a kapcsolatunkat, de valami hiányzott. A testem kielégült, de a lelkem nem. A fiúk sorra vették az akadályokat, kisebb-nagyobb sikerekkel és a Premier League első helyén álltak. Végül a nyár végén, újra kezükbe vehették a kupát. Olival nagyon büszkék voltunk rájuk. Jesussal is találkoztunk néhányszor. Meglátogatott, hozott Angienak ajándékot. Megbeszéltük a múltat és végre ő is túl tudott lépni rajtam. Közeledett augusztus 10.-e és én egyre nagyobb félelemmel a szívemben vártam az indulást. Kilencedikén reggel indult a gépünk és mivel nekem volt házam Madridban, így evidens volt, hogy Nandoék és Juan nálam laknak.

- Megérkeztünk - nyitottam ki az ajtót és a szemem végigsimítottam minden bútoron, ismerős tárgyon.

- Szép nagy ház - nézett körül Oli.

- Az, de nincs benne gyerekszoba - jutott eszembe a Londoni rezidenciánk.

- Minek az, ha úgyis haza megyünk? - kérdezte Juan.

Végre befejezték a pakolást és mindenki elfoglalta a szobáját. Oli és Nino megkapták a vendégszobát, míg Juan velem és Angievel aludt.

Oli és én összedobtunk egy finom vacsorát. Később a nappaliban, a kanapén üldögélve beszélgettünk.

- Milyen érzés újra itthon? - nézett rám Olalla.

- Furcsa - vontam meg a vállam -, de azért jó.

Juan és Nino leragadtak a tv előtt és Barca meccset néztek. Mi lányok pedig felmentünk a szobámba és átnéztük a szekrényemet.

- Ehhez mit szólsz? - húztam ki már vagy a hatodik ruhát, de Oli csak a fejét ingatta.

- Feladom - dőltem hanyatt az ágyon, míg ő felállt és turkálni kezdett a cuccaim között.

- Ez nem, ez sem - hallottam a szekrény belsejéből.

- Ez az! - kiáltott egy nagyot, én pedig ijedten ültem fel az ágyon. Egy királykék földig érő ruhát tartott a kezében.

- Próbáld fel - nézett rám könyörögve. Nagyot sóhajtva teljesítettem a kérését. A ruha félvállas volt, elég mély dekoltázzsal. Alul lazán omlott alá, a derekán egy fekete öv tette különlegessé.

- Szuper - tapsikolt a barátnőm. - Rina te semmit sem híztál, sőt vékonyabb vagy, mint szülés előtt - nézett rám kritikus szemekkel.

- Na persze - emeltem meg a jóval teltebb melleimet.

- Az a szoptatástól van, te is tudod. Minden pasi a te melleidet fogja lesni - vigyorgott rám.

- Na, jó hagyjuk - vettem le a ruhámat és öltöztem vissza itthoniba.

- Kérdezhetek valamit?

- Már megtetted? - néztem Olira.

- Ne már, most komolyan - forgatta meg a szemeit.

- Oké. Úgysem úszom meg - sóhajtottam, mert sejtettem, hogy miről lesz szó.

- Mi lesz holnap, ha találkozol Ramossal? Ugye tudod, hogy a menyasszonyával jön? - húzta el a száját a szóra.

- Ez már két kérdés - próbáltam elviccelni a dolgot, de tudtam, hogy válaszolnom kell. - Nem tudom - vontam meg a vállam. - Amíg lehet, próbálom elkerülni. Eddig sikerült - eresztettem meg egy halvány mosolyt. A beállt csendet Nino zavarta meg, aki berobbant a szobába.

- Bebé! Mutasd meg Juannak a Kawádat, mert nem hiszi el, hogy van motorod - nézett rám, mint egy óvodás. Oli rám kapta a tekintetét.

- Most komolyan, van egy motorod és nem is mondod?

- De, édes barátnőm - öleltem át a vállát -, most mondom. Van egy Kawasaki ZZR 1400-asom.

- És tudsz is vele menni?

- Nem basszus, azért van, hogy nézegessem - ironizáltam, hátha veszi a lapot.

- Muti - lelkesedett be és húzni kezdett lefelé.

Sóhajtva adtam meg magam az unszolásának. Felkapcsoltam a garázsban a villanyt és beléptem. Három pár kíváncsi tekintet követett.

- Azta - nyögte ki Juan. - Nem semmi - állt meg a járgány mellett és végighúzta a kezét rajta. Akaratlanul is eszembe jutott, mikor még Sergio simogatta a kicsikémet.

- Ez baromi nagy - csuklott el a hangja Olinak.

- Kipróbálod? - hecceltem.

- Nem tudom vezetni - kámpicsorodott el.

- Na gyere - húztam magam után. - A fiúk vigyáznak a hercegnőre, addig én elviszlek.

Benyúltam az előszoba szekrénybe és kivettem az overálom. Belebújtam és kezébe nyomtam az egyik bukót. Míg a másikat kerestem a szekrénybe hajolva, Juan lépett a hátam mögé és végig simított a fenekemen.

- Nem is mondtad, hogy ilyen vadítóan szexis cuccaid vannak - csókolt bele a nyakamba. - Pedig ha ezt előbb tudom, akkor Angie az én lányom lenne - suttogta a fülembe és megcsókolt.

- Menjetek szobára, ha nem bírtok magatokkal - hallottam meg Nino hangját.

- Most ne! - csattant fel Oli. - Megígérted, hogy elviszel - könyörgött. - Ezt majd befejezitek később - húzott el Juantól, aki mérgesen morgott valamit a barátnőmnek.

Kitoltam a gépet a garázsból, majd ráültem és beindítottam. Megvártam, míg Olalla is felmászik és elmondtam neki a legfőbb szabályt.

- Erősen kapaszkodj, ez a lényeg - mondtam. Bólintott a bukóval, hogy értette.

Alig értem el az utca végéig, mikor elöntött az érzés, amit csak az ért, akinek motorja van. Szabadság - ez volt az első gondolatom. Az autók közt szlalomozva indultam ki a városból, hogy egy kevésbé forgalmas úton mutassam meg Olinak, hogy mi a jó a motorozásban.