A kor nem számít

20. fejezet

Corina

- Nino, nem teheted ezt velem - néztem mérgesen a barátomra. - Megígérted, hogy elkísérsz.

- Cor, tudom, de értsd meg, hogy mára tették át a megbeszélésemet a csapatorvossal. Inkább örülj neki, mert úgy néz ki, jövő héten már játszhatok.

- Én örülök, de utálok egyedül menni bárhova is, főleg mióta úgy nézek ki, mint egy bálna.

- Nem igaz, Cor - szólalt meg David is, akit éppen edzés után masszíroztam. - Gyönyörű vagy, mint mindig, nálad szebb kismamát még nem láttam - ontotta magából a bókokat, amit úgy megszoktam, hogy már nem is hozott zavarba.

- Csitt, neked nem osztottam lapot - gyúrtam tovább a vádliját, de elmosolyodtam.

- Mi a vita tárgya? - kapta fel a fejét Juan Mata, aki épp a telefonját bújta.

- Cor az őrületbe kerget - nyafogott neki Nando. - Ultrahangra kéne mennie és úgy volt, hogy elkísérem, de reggel szóltak, hogy ma megvizsgálják a térdemet, lehet, hogy hétvégén már játszhatok, erre őnagysága bevágta a durcit - ölelt át.

- Nem tudsz kiengesztelni - játszottam a sértődöttet.

- Dehogynem - pislogott rám a nagy barna szemeivel bűntudatosan, mire elnevettem magam.

- Oké, te nyertél! Ha ilyen szépen nézel, akkor nem tudok rád haragudni - hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

- Mi nem kapunk? - emelte fel a fejét, Luiz.

- Már miért kapnátok? - forgattam meg a szemeimet, de azért lehajoltam, ahogy a pocakom engedte és neki is adtam egyet az arcára. Vörös lett, mint a pipacs. Nando és Mata, nevetésbe törtek ki. Ezt a pillanatot választotta, Eden és Frank, hogy ők is tiszteletüket tegyék a szalonban.

- Sziasztok! Mi ez a jó kedv? - néztek ránk kérdőn.

- Ó, igazán semmi - vigyorgott Juan -, csak éppen pipacsot nevelünk a szalonban.

- Hogy mi van? - néztek össze értetlenül.

- David, kapott egy puszit, amitől elpirult - világosítottam fel őket, mire nevetni kezdtek.

- Ne is foglalkozz velük. Minél öregebbek, annál hülyébbek - néztem a srácra, aki felült az asztalra és csak egy fehér törölköző takarta el előlem a testét. Mata összehúzott szemekkel nézett rám, majd kajánul elvigyorodott.

- Akkor neked a fiatalabb pasik jönnek be? - kérdezte, mire rávágtam a mellkasára.

- Ez nem volt szép - simogatta a kezem helyét.

- Az nem volt szép, amit mondtál - nyújtottam rá a nyelvem.

- Ha még egyszer kinyújtod, leharapom - hajolt közel hozzám és suttogta a fülembe. Döbbenten néztem rá.

- Na de fiatalok, mi is itt vagyunk - lépett hozzám Frank, és átölelte a vállam. Nandora kaptam a tekintetem, aki kérdőn nézett rám. Ebben a pillanatban akkorát rúgott a lányom, hogy meg kellett támaszkodnom a masszőrágyban.

- Aú! - szisszentem fel, mire öt férfi nézett rám riadt szemekkel.

- Jól vagy? - kérdezték szinte egyszerre, mire bólintottam.

- Jól, csak a kis csaj azt hiszi, hogy anyuci pocakja a Stamford Bridge - simítottam végig a pocakomon, ahol a benne lakó kis manóm éppen edzést tartott.

- Szabad? - nézett rám Frank, és én bólintottam. Óvatosan csúsztatta a tenyerét a hasamra, majd mikor megérezte a pici lábak mozgását, elvigyorodott.