A kor nem számít

6. fejezet

Sergio

Próbáltam látványosan unatkozni, miközben Sara-Ikerrel, míg Irina-Crissel smárolt mellettem. Nem is tudom, hogy mi a fenének jöttem el velük egyáltalán.

- Na mi van, Sese? - vigyorgott rám a portugál, miután a nyelvét visszadugta a saját szájába. - Ma nincs kedved fogadni? - röhögött fel, mire én felmutattam neki a középső ujjam.

- Fogadás? - csillant fel Irina szeme. - Miben fogadtatok?

Láttam Crissen, hogy most már inkább leharapná a saját nyelvét, mintsem kiderüljön, hogy ő is részt vett benne. Könyörgőn nézett rám, hogy ne áruljam el, de nekem gonosz mosolyra húzódott a szám.

- Valamelyik este buliztunk egy kicsit, aztán Karim kiszúrt egy csajt és fogadtunk, hogy melyikünk tudja hamarabb ágyba vinni...

- Ki nyert? - vágott a szavamba kíváncsian a modell.

- Hááát... - húztam az ő és a csatár agyát is. Végül, megkönyörültem a barátomon. - Karim is, és én is kosarat kaptunk - láttam Ronaldo arcán a megkönnyebbülést, hogy megúszott egy féltékenységi jelenetet.

- Kikosarazott? Titeket? - hitetlenkedett Sara is, majd fel nevetett. - Úgy megnéztem volna az arcotokat.

- Kösz az együttérzést - fintorogtam. Iker csak mosolygott magában.

- Legalább jó nő volt? - kérdezte Irina. Na persze, felébredt benne a női rivalizálás.

- Hogy is mondta Benzema? - néztem a kapusra. - Már attól feláll, ha rád néz - ismételtem meg a francia szavait, miközben a gondolataimban felvillantak azok a gyönyörű szemek.

- Karimnak kitől nem áll fel? - gúnyolódott Irina, én pedig úgy éreztem, hogy muszáj megvédenem a csatárt.

- Hidd el, nagyon jó nő. Olyan vörös haja volt, mint amilyen tüzesnek nézett ki ő maga - nyeltem egy nagyot, miközben újra bevillant a szeme, ahogy rám nézett.

- Vékony volt, jó dudákkal, kerek seggel és istenien táncolt? - kérdezte Sara.

- Igen - néztem rá csodálkozva. - Honnan tudod?

- Gondolom róla beszéltél - mutatott Sara a táncparkett felé, ahol megint ott táncolt a nő a barátnőivel.

- Ő az - nyögtem ki, nagy nehezen. A szemem rátapadt a testére, hiszen egy forrónadrág volt rajta és egy lenge felső, ami láttatni engedte az egyik vállát.

- Én őt ismerem - jelentette ki mellettem Irina, mire én és Iker is felé fordultunk várva, hogy kinyögje amit tud. - Ő Corina Navas. Jesus Navas volt felesége - legyintett, mintha ezzel elmúlt volna a veszély a feje fölül.

- Mármint, a csapattársunk Jesusé? - csodálkoztam el. Furcsa volt, hisz a válogatottban együtt játszottunk és soha nem figyeltem fel rá, pedig nem egy felejthető nő.

- Most, hogy mondod - nézte meg Sara is jobban - tényleg ő az. Egyszer beszéltem vele, még talán az EB alatt - morfondírozott. - Rendes nőnek tűnt.

- Pedig szerintem egy rendes nő nem viselkedik így a válása után - mutatott rá nyafogva az orosz modell.

Néztem a vörös hajú nőt, aki felszabadultan nevetett a barátnőivel, miközben észvesztően mozgott a zene ütemére. Semmi kivetni valót nem láttam a viselkedésében.

- O-ó! - szólalt meg egyszer csak Cris, mire mind rákaptuk a szemünket.

- Mi az?

Ronaldo nem szólt, csak rámutatott egy férfira, aki sietősen lépkedett a lányok felé, majd mikor melléjük ért, maga felé fordította a lányt és vigyorogva ölelte át a derekát, aki ez ellen hevesen tiltakozott.

- Az ott nem Jesus? - nézte merőn a férfit Iker.

- De-de - bólogatott Roni is. - Mi a fenét művel?

Mind az öten azt néztük, ahogy a nő próbál kiszabadulni a volt férje kezei közül, miközben a barátnői próbálják jobb belátásra téríteni Navast. Mielőtt meggondolhattam volna magam, felálltam és sietve elindultam a lány segítségére. Elég sokáig tartott, míg leértem a lépcsőn és a terem közepére értem, ahol már kisebb csoportosulás nézte, hogy próbál kiszabadulni a nő a focista kezei közül.

- Engedj el, Jes! - hallottam meg könyörgő hangját. - Megmondtam már, hogy nem érdekelsz.

- Cor, kérlek! Még mindig szeretlek - motyogta a férfi alkoholtól mámoros hangon.

- Akkor kellett volna erre gondolnod, mikor megdugtad azt a kislányt - vágta hozzá az egyik barátnő.

- Kuss! Neked nem osztottam lapot - nézett rá mérgesen a focista. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy közbelépjek.

- Hola, Jesus! Rég láttalak - nyújtottam felé a kezem, hogy mikor megfogja, a lány könnyen kicsusszanhasson a másik kezéből.

- Sese! - vigyorodott el Navas. - Te is itt múlatod az időt?

- Muszáj egy kicsit lazulni. Gyere itt van Iker és Ronaldo is - mutattam az emelet felé, hogy minél messzebb tudjam a nőtől.

- Mindjárt megyek, csak van még egy kis dolgom - nézett szét, majd mikor rájött, hogy a lányok leléptek, bosszúsan fújtatott egyet.

- Menjünk - követett fel a VIP részlegbe, ahol az est további részére elfelejtette a volt feleségét. Iker kérdőn nézett, mire én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy majd később megbeszéljük.

Corina

- Ez meleg volt - nevettem fel idegesen már az utcán.

- Nem kicsit, de honnan a fenéből tudta meg, hogy itt vagy? - néztek rám kérdőn a lányok.

- Gőzöm sincs - vontam meg a vállam.

- Szerencse, hogy jött a hős lovagod és megmentett - vigyorgott rám Lucy.

- Rendes volt tőle - jelentette ki Do is.

- Azt hiszem, mára ennyi volt a buli - morogtam, mert jól tudtam, hogy mire megy ki a játék. Rá akarnak beszélni egy egyéjszakás kalandra Ramossal. Mániájuk, hogy ki kéne próbálnom más pasikat is, mert Jesus óta nem volt senki az életemben.

- Hiába terelsz - mutatott rám Caroline. - Akkor is igazunk van. Lassan pókhálós leszel odalent - beszélt kicsit hangosabban az elfogyasztott koktélok jóvoltából, mire a bár előtt lézengő, vagy éppen levegőző hímnemű egyedek mind felénk kapták a fejüket.

- Cssss! Caro, halkabban! - próbáltam csitítani, de hiába, mert ilyenkor kitör belőle a szabadszájúság.

- Miért, talán nincs igazam? A kibaszott válásod óta nem dugtál egy jót, mert nem mersz kockáztatni. Az a seggfej - mutatott a bár felé - elhitette veled, hogy nem érsz semmit. Azért, mert ő fiatal lányokat visz az ágyába, attól te még igenis egy kurva jó nő vagy, csak nem akarod ezt elfogadni.

- Caroline, kérlek! - könyörögtem neki, mert a nézőközönségünk egyre nagyobb lett.

- Do, mond azt, hogy nincs igazam - nézett a barátnőnkre.

- Igazad van, - helyeselt ő is - de azért ne itt vitassuk ezt meg - csillapította le Carót, majd húzni kezdte Alvaro taxijáig, ami éppen most érkezett meg a klub elé. Gyorsan beszálltunk, majd előbb Carolint és Dorinát vittük haza, aztán én következtem. Megálltunk a ház előtt, és Lucy is kiszállt.

- Jó éjt, Luc! - öleltem át.

- Neked is, Rina - indult el a kocsihoz, de az ajtóhoz érve, visszanézett rám. - Azért gondold át amit Caro mondott. Valahol igaza van, te is tudod. Ne temesd el magad azért, mert a férjed nem tudott megbecsülni - ült be az autóba és integetve elhajtottak.

Fáradtan rogytam le a kanapémra, majd el is dőltem rajta. Visszagondolva Ramosra, tényleg nagyon rendes volt, hogy kisegített szorult helyzetemből.

- Kár, hogy fiatalabb. Ja, és focista - mormogtam magamba, majd mivel nem volt erőm semmihez, ezekkel a gondolatokkal aludtam el ruhástól a nappali kanapéján.