Block out [BEFEJEZETT]

2.rész

Éppen hazafelé baktattam ugyanis mára már vége volt a sulinak, és egyben a pom-pom lány meghallgatásnak is. Hát mit is mondjak róla. Egyszerűen nem tudom meghatározni, hogy jól teljesítettem-e, vagy sem, mert volt, hogy rontottam, de úgy érzem, nem volt az egész rossz.

Most pedig hazafelé sétálok egy rövid szoknyában, és topban, ami tulajdonképpen pom-pom ruhaként szolgál. Hajam egy magas copfba van fogva, a copfom pedig egy narancssárga szalaggal van átkötve, ezek miatt pedig úgy érzem magam, mintha egy amerikai tinifilmben lennék.

Miután sikeresen hazaértem, és beléptem a házamba, azonnal észrevettem, hogy egy cipőpárral több sorakozik a cipők között. Furcsálltam, hiszen csakis Mike egyik haverja lehet itt, pedig Mike eddig alig hozott fel hozzánk barátokat. Talán egyszer-kétszer.

Elindultam felfelé a lépcsőn, hogy végre beérhessek a szobámba, és levehessem magamról a ruhát, amit mindenkinek haza kellett hoznia, hiszen ki kell mosnunk, de Mike kiabálását hallottam meg a nappaliból.

-Rebeca!-kiáltott, mire fújtatva beléptem a nappaliba, de arra, ami ott várt, nem tudtam felkészülni. Mike és Sam egy-egy konzolt szorongattak a kezükben, miközben a képernyőn a FIFA videójáték jelent meg. De most nem a videójáték a lényeg, hanem az, aki játszani fogja. És nem, nem Mike az.

-Mi... mi az?-kérdeztem zavaromban, hisz tényleg nem tudtam, hogy hogyan is kéne viselkednem az ilyen helyzetekben.

-Mi ez a ruha rajtad?-nézett végig rajtam Mike, mire Samre néztem, de ő telefonját bújta.

-Szenilis vagy?-tártam szét a karom.-Neked tudnod kéne, hogy ez milyen ruha.

-Jó, de mit keres egy ilyen rajtad?-ráncolta a szemöldökét.

-Pom-pom meghallgatás volt.-rántottam vállat.-De mondtam neked tegnap.

-Azt hittem, hogy csak viccelsz.-rázta meg a fejét, és követett engem a konyhába. Pillanatokon belül Sam is megjelent, de gondolom csak azért, hogy ne maradjon egyedül a nappaliban.-Nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolod.

-Hát, komolyan gondoltam.-mondtam, miközben a hűtőben matattam.

-És így jöttél haza?-köszörülte meg a torkát, mire bevágtam a hűtő ajtaját, és furán néztem rá.-Mármint gyalog?

-Aha.-bólintottam, mire Mike ránézett Samre, aki unottan nézett vissza rá, de utána azonnal a telefonjának szentelte minden figyelmét.

-Rebeca, tisztában vagy vele, hogy milyen rövid ez a szoknya?-idegesedett be azonnal Mike.-Nem flangálhatsz csak így az utcákon, bármi történhetett volna!

-Ó, igen?-tettettem meglepődöttséget.-Anya és apa munkában vannak, te pedig ha jól látom videójáték maratont tartasz, szóval hidd el, ha felhívtalak volna, hogy gyere értem, vagy legalább várj meg a suliban, szartál volna rám.-hadartam el, és mindkettőjük előtt elviharozva, felszaladtam a szobámba, ahol bevágtam az ajtót.

Nem akartam ennyire kirobbani, főleg nem Samuel előtt, de annyira bennem volt már az, hogy elmondjam Mikenak, mennyire nem foglalkozik velem. Igen, tudom, lehet, hogy meg kellett volna próbálnom felhívni őt, de azt éreztem, hogy úgy sem segítene. Tegnap sem segített.

Bevonultam a fürdőszobába, ahol gyorsan lekaptam magamról a pom-pom ruhát, amit így elsőre felvenni nem volt túl kellemes. Még meg kellesz szoknom. Vagyis lehet, hogy nem leszek pom-pom lány, tehát felesleges ilyen dolgokon gondolkodnom. 

Mivel rájöttem, hogy nem hoztam magammal semmilyen ruhát, amit majd zuhanyzás után felvehetnék magamra, gyorsan magamra kaptam egy törülközőt, és visszamentem a szobámba, azonban ott már nem voltam egyedül.