Block out [BEFEJEZETT]

41.rész

Talán még sosem éreztem magam ilyen rosszul az iskolában. Úgy éreztem, ha még egy percet itt kell eltöltenem, megfulladok vagy valami történik velem, mert tényleg úgy véltem, hogy itt több időt egyáltalán nem bírok ki. A fejem lüktetett és hasogatott, a hasamban mintha csomó képződött volna, csakúgy, mint a torkomban, ugyanis szinte mindenről Samuel jutott eszembe, emiatt pedig folyton sírhatnékom támadt.

Nem akartam senkivel sem beszélni, egyedül Camilával álltam szóba, mert ő tényleg megértett engem. Az órákon is csak akkor szólaltam meg, ha nagyon muszáj volt, és bevallom, nagyon szar volt. Nem akartam így érezni, nem akartam ismét a padlón lenni, mint annak idején, de úgy látszott, ez az állapot elkerülhetetlen. Pedig én próbálkoztam, azonban ez nem csak rajtam múlik.

Éppen ebédszünetre igyekeztem Camilával az oldalamon, amikor rám tört az a bizonyos deja vú érzés, s megérzésem nem csalt. Pont ott, pont ugyanazon a helyen, ahol először megláttam őket, állt Samuel és Skylar. Mintha ez a jelenet megtörtént már volna, és magamban imádkoztam, hogy, amit most látok, egy rémálom legyen, de nem az volt.

Samuel szorosan átölelte Skylar derekát, csakúgy, mint amikor legelőszőr megláttam őket így, együtt. Nem hittem a szememnek, egy ideig nem is akartam elfogadni azt a tényt, hogy tényleg láttam és még most is látom őket, ahogy ott állnak és turbékolnak.  Samuel, mintha megérezte volna, hogy valaki rendületlenül őt nézi, rám vezette tekintetét, és hirtelen mintha lefagyott volna, de én csak lehajtottam a fejem, majd magam után kezdtem húzni Camilát, aki ugyanúgy látott mindent, mint én. És természetesen arról is tudott, hogy mi történt kettőnk között a szünet alatt.

Oda kellett volna mennem Samuelhez, és le kellett volna kevernem neki egy jó nagy pofont, amit teljes mértékben megérdemelt volna, de mint mindig, most is gyávaként viselkedtem. Csak elmentem. Elmenekültem a megoldatlan problémáim elől, de ezúttal nem én kreáltam magamnak a problémát. Samuel az, aki mélységesen és visszavonhatatlanul megbántott engem.

-Hé!-ragadta meg a karom Camila.-Nézd!-fordított meg, mire összevont szemöldökkel néztem ismét Samuel irányába, és ebben a pillanatban már Mike is ott tartózkodott. Kezemet a számhoz kaptam, és hüledezve néztem az irányukba, amikor Mike behúzott egy nagyot Samuelnek, aki az ütéstől szinte azonnal a földre huppant. Tudtam, hogy tennem kell valamit, nem viselkedhetek ismét gyáván, így gyorsan odaszaladtam a két fiúhoz, és eltoltam a testvéremet, még mielőtt még egy ütést mért volna rá.

-Mike, ne csináld!-ingattam a fejem, és visszanéztem a még mindig a földön ülő fiúra, akinek felrepedt a szája. Persze Skylar csak állt, és nézte az eseményeket, semmi pénzért sem segítette volna fel, ezek szerint a pasiját.

-Nem, Beca, ezt már nem fogom hagyni ennek a seggfejnek, tudtam, hogy ez fog történni!-nézett bosszúsan Samuelre. Én is rá vezettem a tekintetem, és szinte egy pillanat alatt kapcsolódott ösze a tekintetünk.

-Jól vagy?-kérdeztem szimpla empátiából, mert hiába miatta szenvedek napok óta, még akkor sem akartam vele bunkó lenni. Csak megrázta a fejét, és lassan feltápászkodott a földről, majd egy hirtelen mozdulattal Mike felé kezdett indulni, de szerencsére én ott voltam közöttük.-Hé, állítsd már le magad!-toltam vissza Samuelt.

-Na, gyere, ha mered, bazdmeg!-kezdte hergelni Mike a velem szemben álló fiút, mire az említettnek eltorzult az arca.-Úgy sem ütnél meg, mert egy gyáva féreg vagy. Még arra sem vagy képes, hogy elmondd a barátnődnek, hogy megcsalod, komolyan mondom, hányingerem van tőled!-köpte Mike Samuel felé intézve a szavakat. Samuel csak állt egy helyben, semmit sem csinált, én pedig rendületlenül néztem az arcát, addig, amíg rám nem vezette a tekintetét. Már nem találtam benne dühöt, csak mérhetetlen szomorúságot, és úgy tűnt mintha biccentene egyet felém, amolyan bocsánatkérés stílusban, de ezt a tettét egyáltalán nem tudtam mire vélni. Egy idő után pedig csak arra eszméltem fel, hogy már nincs itt előttem, már nem látom a szemében a mérhetetlen szomorúságot, mert Skylarrel az oldalán elsétált, itt hagyva engem megalázottan.