Block out [BEFEJEZETT]

33.rész

A buli óta két nap telt el, ma reggel pedig a harmadik napra ébredtem, ami azt jelenti, hogy karácsony van. Gyerekes izgatottsággal keltem ki az ágyamból, hogy rendbe szedhessem magam, és amellett, hogy nagyon vártam már a közös időtöltést és az ajándékozást, azt is nagyon vártam, hogy láthassam Samuelt.

Meg vagyok róla győződve, sőt, tudom, hogy életem legjobb döntése volt az, amikor felkértem őt táncolni, és a zene ritmusára ringatózva beszélgettünk és öleltük egymást. Így elmondva, teljesen nyálasnak és elcsépeltnek hangozhat, de azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. Miért is tenném?

Gyorsan egy kicsit lazább cuccokba öltöztem, és amint a fürdőszobában is elkészülődtem, szinte kivágtattam a szobámból. Szokás szerint a csapatunk tagjai a nappaliban tartották a kupaktanácsot, és ismét rá kellett ébrednem, hogy már csak én hiányoztam, na meg persze a gondolom még mindig az ágyát nyomó Samuel.

-Boldog karácsonyt!-léptem be a nappaliba egy ragyogó mosollyal. A szüleim kissé meglepetten néztek rám, mert tény, hogy nagyon régóta nem voltam ilyen sugárzóan mosolygós és boldog.

-Neked is, kicsikém.-mondta anya mosolyogva.-Gyere ülj le ide hozzánk!-paskolta meg a mellette lévő helyet, mire fogtam magam, és leültem, miközben elmondták nekem, hogy eddig miről beszélgettek. Csak a szokásos.

Elterveztük, hogy mit szeretnénk csinálni, és mivel elég rendhagyó az ez évi karácsonyunk, elmarad a közös sütés, a karácsonyfadíszítés s a többi tipikus, családi, karácsonyi tevékenység, amit csinálni szoktunk. Mint szinte mindenhol, itt is ünneplik a karácsony ünnepét, a hotel pedig nagyon sok programot szolgáltat nekünk. Ismét. Így hát mindenki külön-külön eldöntötte, hogy mit szeretne ezen a napon csinálni.

Engem nem nagyon vonzott egyik program sem, amit a hotel kínál, így elterveztem, hogy kimegyek a városba, eszek valami gyorskaját, esetleg később lemegyek a partra, hogy egy iazi karácsonyi naplementét is láthassak, ha már ott vagyok. Nem túl izgalmas, tudom, de titkon abban bíztam, hogy a napot Samuellel fogom tölteni.

És igen, azt is tudom, hogy ez nagy valószínűséggel nem megvalósítható. Sam biztos, hogy egész nap a batyámmal fog lógni, és persze arra is számítok, hogy tudomást sem fog venni rólam. Mert kinézem belőle. Teljes mértékben elhiszem róla, hogy ezt meg tudná tenni, mert a hónapok során rájöttem, hogy Samuel mérhetetlenül kiszámíthatatlan.

-Jó reggelt!-csoszogott be a nappaliba Samuel is, mire azonnal rá kaptam a tekintetem, és mosolyogva néztem bele a gyönyörűszép szemeibe, amik szintén engem vizslattak. El sem hittem, hogy ez velem történik meg. Mindenki visszaköszönt neki, én pedig addíg, amíg elmagyarázták Samnek a mai programot, kicsit kimentem a levegőre, ugyanis bár még csak reggel volt, a nap sugarai szinte perzselték a bőrömet.

Mosolyogva, behunyt szemmel fordítottam a fejem a nap felé, majd csak úgy élveztem a meleget, amit magából árasztott, és közben észre sem vettem, hogy valaki csatlakozott hozzám.

-Szia.-szólalt meg mellettem Samuel, mire összerezzentem, és kicsit ködös tekintettel néztem rá, ugyanis mindeddig a nap felé voltam fordulva.-Bocsi.-nevette el magát, amint meglátta az ijedt arcomat.

-Szia.-nevettem én is el magamat a bénaságomon.

-Öhm, izé.-köszörülte meg a torkát.-Mi a programod mára?

-Miért?-kérdeztem mosolyogva, mert már kezdtem sejteni, hogy miért is kérdezi tőlem, de még szerettem volna egy kicsit húzni az agyát.

-Hát, mert.-nevette el magát kínosan.-Én sem tudom igazán, hogy mit fogok csinálni, így gondoltam megkérdezem, hogy neked mik a terveid.