42.rész

9.5K 446 39
                                    

Sietősen lépkedtem Samuel osztályterme felé, és amint odaértem, egy pillanatra megtorpantam, ugyanis nem egészen gondoltam át, hogy mit is fogok mondani vagy cselekedni. Túl hamar döntöttem, de úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem Samuellel, és muszáj megtudnom az igazságot, mert az Ellával és Charlotte-tal való beszélgetés után minden ismét összekuszálódott a fejemben.

Amint beértem az osztályba, a tekintetemmel azonnal Samuelt kezdtem keresni, azonban még akkor sem találtam rá, amikor már vagy tizedszerre futattam végig perzselő tekintetemet a bent lévő személyeken. Hirtelen valaki megragadta a karomat, és kihúzott a folyosóra, ami miatt olyannyira megilletődtem, hogy elsőre fel sem fogtam, hogy mi történik velem.

-Skylar?-vontam fel a szemöldököm, amikor megláttam a lányt. Ezek szerint ő volt az, aki kihúzott engem a folyosóra.-Hol van Samuel?

-Hazament.-válaszolta.-A suliorvos egész hétre kiírta őt.

-Oké.-válaszoltam szűkszavúan, ugyanis a fejembe vettem, hogy ma én beszélni fogok Samuellel. Ha nem az iskolában, akkor majd az ő házában, már az se érdekel, hogy hol, csak beszélni szeretnék vele.

-Figyelj...-szólalt meg egy kicsit hezitálva Skylar-,te nyertél.-jelentette ki, én pedig felhúzott szemöldökkel meredtem rá. Én már tényleg nem értek semmit. Miben nyertem?

-Miről beszélsz?

-Samuel téged szeret, nyertél.-mondta, a karjait pedig maga előtt fonta össze.-Mindvégig téged szeretett.

-Mi?-képedtem el.-Skylar, ha ez csak valami hülye vicc, akkor most hagyd abba!-szóltam rá kicsit erélyesen, mire megforgatta a szemét, és hevesen rázni kezdte a fejét.

-Nem, ez nem vicc, Rebeca.-mondta.-Samuel egész végig téged szeretett, és talán csak ő egyedül tudja, hogy igazából miért is volt velem.-vonta meg a vállát, és úgy látszott, hogy ez a tény teljes mértékben elszomorította őt.-Nekem csak most mondta el, és őszintén nem is értem, hogy eddig miért nem szólt erről, de most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy szeret téged.

-De akkor mire volt jó ez az egész?-néztem rá hitetlenkedve.-Miért hitette el velem, hogy számítok neki, miközben veled is kavart?

-A szünet alatt teljesen megszakította velem a kapcsolatot, hiába próbáltam elérni sosem válaszolt az üzeneteimre és a hívásaimra, így feladtam, de teljesen megrémisztett a viselkedése. Amikor közeledett a téli szünet vége, felhívott engem, bocsánatot kért, és azt mondta, hogy csak családjával szeretett volna lenni. Csak későb mondta el, hogy valójában veled volt.-mesélte a történteket, én pedig leesett állal hallgattam és ittam minden egyes szavát.

-De mégis miért csinálta ezt? Miért csinálta ezt veled is?-tettem fel a következő kérdést.

-Mert össze van zavarodva. Nem tudja, hogy mit csináljon, és olyannyira magával van elfoglalva, hogy nem veszi észre azt, ami körülötte forog, de hidd el, ez mostantól megváltozik, csak beszélj vele!

-És te?-kérdeztem szomorúan tekintve rá, ő pedig elmosolyodott.

-És én? Tudod, már egy ideje rájöttem, hogy Samuel nem engem szeret, csak vártam, hogy mikor fogja ezt nekem is és magának is bevallani. Addig pedig, amíg még nem szólt semmit erről a témáról, kiélveztem, amíg velem van.-magyarázta, és úgy tűnt, visszaemlékezik valamire.-Iskola után ugorj be hozzá és beszélj vele! Hidd el, szerintem az minden vágya, hogy beszélhessetek.

-Miért segítesz nekem?-kérdeztem.

-Mert Samuel jó barátom, és, amikor veled van nagyon boldog.-vallotta be őszintén.-És annak ellenére, hogy Samuel már téged szeret, egészen megkedveltelek.

Block out [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now