Block out [BEFEJEZETT]

24.rész

Éppen Daisy franciaágyán fetrengtünk, s rendelt pizzát zabáltunk, amikor a gondolataimat már nem tudtam többé kontrollálni, és rohamosan kezdték ellepni az elmémet. Kezdtem pánikba esni, és nagyon megijedtem, hisz itt volt a pillanat. A pillanat, amikor nem kellett volna a problémáimmal foglalkoznom, de a gondolataim ismét utat törtek maguknak.

El akartam Daisynek és Camilának mondani az igazságot. Hogy miért siettem el a suliból. Hogy mi van köztem és Jack között. Hogy most épp mi történik velem, mert nagyon rosszul éreztem magamat, amiatt, hogy pont a barátnőimnek nem mondom el ezeket. Hisz ők azok, akiknek bármit elmondhatok anélkül, hogy lekiabálnának, hogy megvetnének, hisz ők csak elfogadnák, és megpróbálnának segíteni. Lehet, hogy meg kéne próbálnom elmondani nekik.

-Figyeljetek...-fújtam ki a bent tartott levegőmet, és magamra akartam vonni a figyelmet, ugyanis ezek ketten egyfolytában röhögtek, mint akik szívtak valamit. Holott csak pizzát és kólát fogyasztottak.-Daisy! Camila!

-Jó, jó, bocsi!-szabadkozott Camila.-Figyelünk.-bólintott, de Daisy még mindig röhögött.-Figyelj már rá!-bökte meg Camila Daisy oldalát játékosan.

-El kell mondanom valamit.-vallottam be kelletlenül.

-Terhes vagy?-döbbent le Daisy, és majdnem ismét előtört belőle a röhögés, de ezt Camila időben megakadályozta azzal, hogy egy kicsit erélyesebben szólt rá, Daisy pedig befejezte a hülyéskedést. Kicsit én is elmosolyodtam a hülyeségén, de épp egy fontos dolgot szerettem volna nekik elmondani.

-Nem.-ingattam a fejem.-Csak részben siettem el a suliból azért, mert rosszul éreztem magam. Mert igen, rosszul éreztem magam, de nem olyan formában, hogy fájt volna a fejem vagy a hasam. Szorongtam. És úgy éreztem, hogy minél hamarabb haza kell jutnom. Jó érzés volt úgy hazamenni, hogy a fülemben maximum hangerőn szólt a zene, és senki sem zaklatott vagy beszélt hozzám. Sajnálom lányok, hogy nem szóltam, tudom, hogy nagyon bunkó voltam ilyen szempontból, de szükségem volt erre.-miközben magyaráztam, mindvégig a barátaim szemébe néztem, akik csak szomorú tekintettel néztek vissza rám.

-Beck, mi nem haragszunk rád.-mosolygott biztatóan Camila.

-Ja, nem értem miért kérsz bocsánatot. Hisz ez bárkivel megesik.-rántott vállat Daisy mosolyogva.

-Én... én nem is tudom, hogy hogyan mondhatnám el, hogy miért borultam ki. Hogy miért vagyok még most is kiborulva.-ingattam a fejem lemondóan.

-Nem muszáj elmondanod, ha nem szeretnéd.-ölelt meg Camila, mire szomorú mosollyal öleltem vissza őt, és a fejemet kezdtem ingatni.

-Nem, én el akarom mondani, csak nem tudom, hogy hogyan.-hajtottam le a fejem.-Szóval, nem tudom, hogy mennyit vettetek észre belőle és mennyit nem, de Jack az utóbbi időben elég közel került hozzám.

-Tudtam!-kiáltott fel Daisy örömében.-Jártok, igaz?-húzogatta eszelősen a szemöldökét, mire akaratlanul is felnevettem.

-Hát nem egészen, de randiztunk egyszer.-emeltem ki az egyszer szócskát, mert Daisyről simán el tudom képzelni, hogy többet is belegondol a dologba, mint amennyi van.

-Mi van?-kezdett sipákolni.-Te randiztál Jack Parkerrel? Azzal a Jack Parkerrel?-akadt ki teljesen, mire csak kipirulva somolyogtam rá, ő pedig sikítozni kezdett. Jelen esetben nem állítottuk le őt, ugyanis se a szülei se a testvére nem voltak otthon, így kedvére sikoltozhatott annyit, amennyit csak akart.

-Igen.-rántottam meg a vállam.-Nem értem, hogy miért ilyen nagy ügy. Csak egy randi volt, a moziban.

-Ti moziba mentetek randizni? Hú, de romantikus.-jegyezte meg Camila gúnyosan, mire értetlenül meredtem rá, csakúgy mint Daisy.-Mármint, én úgy képzelem el egy randimat egy fiúval, hogy azért legyen benne legalább egy kicsi romantika is. Én csak úgy gondolom, hogy jobb helyre is vihetett volna a mozinál.