Block out [BEFEJEZETT]

22.rész

-Sziasztok!-kezdett integetni Saméknek Jack boldogan, mire az kértem, bárcsak elsüllyednék szégyenemben. Sam és Skylar meglepődve néztek ránk, de aztán elindultak felénk.

-Csá.-pacsizott le Samuel Jackkel, aztán mélyen a szemembe nézett.-Szia.-biccentett felém, én pedig olyan halkan köszöntem vissza neki, hogy féltem, nem fogja meghallani.

-Mi járatban vagytok itt?-kérdezte Jack kedvesen, és egy kicsit közelebb húzódott hozzám, ezt pedig Sam végigkövette a tekintetével.

-Eljöttünk egy kicsit vásárolni, és gondoltuk, hogy beülünk egy filmre is.-válaszolt Sam helyett Skylar.-Ahogy azt az igazi párok szokták.-tette hozzá, nyomatékosítva, hogy ők egy párt alkotnak, emiatt pedig majdnem elröhögtem magam. Nagyon felszínes a viselkedése. Skylar átkarolta Sam nyakát, és nyomott egy puszit a szájára, azonban Sam semmit sem reagált. Csak állt és nézett.

-És ti?-nézett végig rajtunk Samuel.

-Randin vagyunk.-karolta át a derekamat Jack, mire inkább csak lehajtottam a fejem. Az elején elpirultam, de aztán mérhetetlen düh járta át a testemet. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a délután randi legyen, arról nekem is tudnom kellett volna, Jack pedig egy szóval sem mondta, hogy ez egy randi lesz.

-Vagy úgy...-bólogatott Sam, halkan suttogva. Egy pillanatra belenéztem azokba a gyönyörű barna szemekbe, és azonnal melegség járta át a testemet. Sam csak üveges tekintettel nézett rám, és megpróbáltam bocsánatkérően nézni rá, de úgy látszik nem segített. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért néztem rá bocsánatkérően, de valahogy lelkiismerefurdalásom volt amiatt, hogy Sam megtudta, randin vagyok Jackkel.

-Ez... szuper.-bökte ki végül Samuel, mire Jack egy fülig érő vigyorral nézett rám, én pedig esetlenül megpróbáltam visszamosolyogni rá. Per pillanat élni sem volt kedvem, nem hogy még mosolyogni.

-Nos, akkor mi megyünk. Érezzétek jól magatokat!-kezdett búcsúzkodni Jack, mire Samre pillantottam, aki csak közömbös arccal nézett engem, aztán olyan gúnyosan mérte végig Jacket, hogy helyette is elszégyelltem magam. Persze ebből Jack semmit nem vett észre, csak ugyanolyan mosollyal vizslatott, főleg engem.

-Rendben, sziasztok.-ragadta meg Sam Skylar derekát, és olyan közel húzta magához a lányt, hogy attól féltem, megfolytja őt. Skylar is közelebb bújt hozzá, és nyomott egy puszit Samuel arcára, amit a fiú mosolyogva viszonzott. Már alig vártam, hogy elmenjünk innen.

-Ti is érezzétek jól magatokat!-mondta Skylar nekünk címezve, de nem nézett ránk, csakis Sammel foglalkozott.

-Megyünk?-néztem rá Jackre szinte már könyörögve, hogy induljunk, aki bólogatni kezdett, én pedig szélsebesen a mozitermünk felé kezdtem húzni. Kicsit furán nézett rám, de aztán betudta annak, hogy már nagyon várom a film kezdetét, így nem firtatta a dolgot, csak hagyta magát.

Miután a jegyszedő átnézte a jegyünket, elmondta, hogy melyik terembe kell mennünk, így nyugodtan elindultunk a mozitermünk felé. Még volt pár percünk a kezdésig, amit egy kicsit furcsálltam, hisz még Samuelékkel is leálltunk beszélgetni, ami szerintem túl hosszúra sikeredett. Nekem legalábbis éveknek tűnt az az idő, amit velük "töltöttünk".

Jackkel mindketten elfoglaltuk a helyünket a teremben, s úgy látszik még így is egy kicsit hamarabb jöttünk, ugyanis még a film előtti reklámok sem kezdődtek el. Rajtunk kívül voltak még páran a moziteremben, de nem is értem, hogy miért ezen gondolkodok. Hiszen van egy csomó más, fontosabb dolog, amin gondolkodnom kéne. Vegyük mondjuk elsőnek Sam és...

-Milyen fura, hogy összetalálkoztunk Samékkel.-gondolkodott hangosan Jack, de szerintem csak társalogni próbált velem. Szegényke, pont a legrosszabb és legfájóbb témát hozta fel a számomra.