Block out [BEFEJEZETT]

8.rész

A szombatok mindig feldobják a napomat, hisz egy időre vége van a sulinak, és ez ma sem volt másképp. Elég sokáig aludhattam a fényekből ítélve, amik az ablakobon férkőztek be a szobámba. Lassan kinyitottam a szemem és azonnal a telefonomért nyúltam, hogy megnézhessem az időt.

Már jóval elmúlt fél tizenegy is, én pedig nem értettem, hogy miért vagyok még mindig álmos, ha ilyen sokáig aludtam. Megdörzsöltem a szemeimet, s lassan kikeltem az ágyból, majd az utam a konyhába vezetett. Amint leértem az említett helységbe az a látvány fogadott, hogy anya az edényeket rakosgatja össze-vissza, apa az asztalnál müzlit eszik, Mike pedig mosogat. Hát, ilyet se látni mindennap.

-Jó reggelt!-dünnyögtem és helyet foglaltam apa mellett, miközben mindhárman visszaköszöntek.

-Szia kicsim!-mondta anya kedvesen.-Jól aludtál?

-Aha.-bólintottam szűkszavúan.-Mit csinál Mike?-kérdeztem úgy, mintha Mike ott sem lenne, direkt azért, hogy idegesítsem.

-Mosogat.-tartotta vissza a nevetését apa, amikor egymásra sandítottunk.-Megjött a kedve hozzá.

-Nagyon viccesek vagytok.-morogta az orra alatt és miután az utolsó tányért és elmosta, megtörölte a kezét, majd felénk fordult.-Mosogatok, mert egyébként apa nem engedne el a fiúkkal.-forgatta a szemét.-Nem vagyok már kisgyerek, tulajdonképpen az engedélyeteket sem kellene kérnem hozzá!-folytatta mérgesen.

-Csak annyit kértem tőled, hogy mosogass el! Ebbe még senki nem halt bele.-forgatta unottan a szemét apa, Mike pedig fújtatott egyet.

-Jó, de akkor is...-kezdte Mike fennhangon, de inkább közbeszóltam, hogy el ne fajuljon a helyzet.

-Hová mentek?-kérdeztem, mire Mike megakadt, látszólag azon gondolkodott, hogy miért kérdezem, de aztán folytatta.

-A városba.-rántott vállat és a hűtőhöz lépve kivett onnan egy energiaitalt.-Kérsz?-mutatott felém egyet, mire bólogatni kezdtem.

-Mike!-fordult anya Mikehoz idegesen.-Ne kínáld a kisebbet ilyennel!-szidta le őt enyhén, mire unottan Mikera néztem. Tipikus. Mikeot úgy kezelik, mint egy felnőtt embert, engem meg úgy, mint egy óvodást, holott csak két és fél év van köztünk.

-Nem cigit kínáltam neki.-nevetett fel Mike.-Ez csak energiaital, semmi baja nem lesz tőle.-mondta, mire anya sóhajtott egyet, s aztán bólintva jóváhagyta, hogy ihassak energiaitalt.

-Kösz.-vettem el Miketől az italt és kinyitva azt, beleittam.

-Jut eszembe!-mondta Mike és miután látta, hogy anya és apa is rá figyel, folytatta.-Sammel beszéltük, hogy jó lenne egy közös vacsorát összehoznunk. Mármint mi négyen, ők pedig hárman.-magyarázta.

-Ma?-kérdezte anya máris, mire Mike kissé vonakodva, de bólintott egyet.

-Gond?

-Hát végülis nem, mert nincs semmilyen programunk az estére, de egy vacsorához kaját is kéne készítenem.-kezdett azon gondolkodni, hogy mit fog főzni déltután.

-De akkor okés? Jöhetnek?-kérdezte Mike, bár úgy láttam, hogy ez az egész nem nagyon köti le őt. Akkor meg mégis miért akarnak egy közös vacsorát?

-Persze, jöhetnek!-bólogatott anya.-Jó lesz, szivem?-kérdezte apától, ő pedig csak bólintott egyet.

-Aha, szívesen látjuk őket.-mosolyodott el. Mike egy szó nélkül felsietett az emeletre, s miután nem csináltam semmit a konyhában, úgy döntöttem, hogy inkább én is felmegyek.

A szobámba beérve lehuppantam az ágyra, majd arcomat a kezem közé temettem. Miért? Miért történik ez? Miért kell Samuelnek és a családjának nálunk vacsoráznia? Miért pont ők?