A sárkányok őrzője ~Szünetel~

7. Lebuktam

Egy hét. Egy hét telt el az óta hogy az a sárkány rám aggatta ezt a fekete rondaságot. Chars és Emma hamarosan, ha jól tudom, holnap vagy holnapután indulnak el a fő birodalomba az Északi-királyságban felállított képzőbe. Csak addig kell takargatnom és akkor minden oké lesz. De mivel az utóbbi időben mindketten túlságosan rám akaszkodtak ez elég nehéz feladat. Akárhova megyek, akármit csinálok, valamelyikük csak meg talál és beszélgetni akar velem. Chars még fogjuk rá megértem, de Emma? Ő mégis mit akarhat tőlem. Épp az egyik lovat kefélem az istállóban, amikor megjelenik mögöttem.

- Szia, Uma. – Mondja, és nem kell felé fordulnom, hogy tudjam, biztos mosolyog ezerrel. Mint valami vadalma esküszöm.

- Üdv Emma, most mit szeretnél? – Kérdem tovább csinálva a dolgaimat és nem is nézek felé. Megköszörüli a torkát és félve, de neki kezd. Olyan mintha mindig lenne, valami a torkában már kezd irritáló lenni, de nem teszem szóvá.

- Tudod... Chars mesélte, hogy te egész jól ismered az erdőt és gondoltam elmehetnénk lovagolni persze, jönne néhány őr is, de a te vezetéseddel biztos jobban járnánk. – Mondja, amire felé fordulok, egyik kezemmel a ló szárát markolom és elindulok, hogy visszavigyem a helyére.

- Sajnálom, de én nem tudok lovagolni. – Mondom be zárva a lovat a helyére. Ő kissé megszeppenve és szomorkásan szegezi a föld felé a tekintetét. Komolyan mi ütött belé? – Ha annyira ki szeretnél menni az erdőbe lovagolni, tudom ajánlani a lovászt vagy az egyik vadászt kísérőnek ők is ismerik az erdőt és ők több csapást tudnak, mint én. – Mondom felvéve egy vödröt és a kút felé sétálok.

- Rendben ez jó ötlet köszönöm. – Mondja majd sóhajt egyet és elmegy. Végre egy kis nyugalom. Ma már nem is tudom, hányadszóra szólít le, kezd idegesítővé válni. De mindegy is hisz nem kerülhetünk közelebb egymáshoz az Anya így se szimpatizál velem. Azt hiszi, én akarok minden féle kép a lánya közelébe menni és ezért nem egyszer megkorbácsoltak. Általában Chars ezt nem hagyja, de néhányat azért megkaptam. Ami nem is azért rossz, mert fáj, na, jó azért is, de amikor felszakítja, a felsőmet attól félek, hogy ki fog látszani a jel, így amikor végeznek, sietve hagyom el a helyszínt. Ördögi egy nőszemély az egyszer biztos. És ez a nő a tündérek őrzője. El tudjátok hinni? Merek, egy vödör vizet majd a karám felé veszem az irányt, hogy inni adjak a lovaknak. 'Mikor jössz ismét?' Kérdi a sárkány a fejemben. 'Egyszer csak.' Válaszolok neki, amire csak morog. Egy hete nem mentem el hozzá és ő csak vár bent az erdőben. Várjon, csak hisz mást úgy se tehet. Elizabeth mosolyogva teszi ki elém a lábát, amibe el is esek, és a földre terülök. A víz egyrészt rám más részt körém a földre ömlik és minden tiszta sár lesz. Egyik kezemmel a fejemet fogva tolom fel magamat térdre.

- Mi az ilyen béna lennél? Elesel a saját lábadban? – Kérdi nevetve és az udvar hölgyei vele együtt röhögnek. Ökölbe szorítom a kezemet és próbálok lenyugodni. Miután realizáltam, hogy ha Elizabeth nem küld, el a faluba nem leszek őrző, még jobban gyűlölöm. Felállok és gyorsléptekkel indulok tovább a karám felé. Figyelmen kívül hagyom Elizabeth szavait és csak megyek tovább. Elérve a kerítéshez két kezemmel megragadom és megtámaszkodva rajta előre hajolok. Veszek néhány mély levegőt, hogy lenyugodjak és felmászok a kerítésre. Elkezdek végig sétálni, rajta ami elvonja minden mástól a figyelmemet így lenyugtat egy kicsit.

- Tán zavar valami? – Kérdi Chars rátámaszkodva előttem lévő lécekre ijedtemben lépek néhányat hátra.

- Kettőt találhatsz. – Mondom fejemmel a húga felé intve. Leugrok és leülök a kerítésre Chars mellé.

- Már akartam kérdezni, hol kószálsz mostanság? – Kérdi a távolba nézve úgy, mint én. – Nem vagy a szokásos helyeden reggelente. – Mondja kissé aggódva. Még ez is... Annyira ki vagyok, hogy képtelen vagyok aludni így kora reggel sem tudom tartani a normális rutinom, ami meg kikészít.