A sárkányok őrzője ~Szünetel~

18. A többi tanonc

- Mazsola? – Emelem, fel a párnámat majd a földre hajítom, amin már jó pár tárgy landolt. Még magát a matracot is megemelem a kis sárkányt keresve. – Mazsi ez nem jó vicc! Azonnal gyere, elő mennünk kell! – Mondom, miközben számból a szalag lóg ki, amivel össze szeretném fogni a hajamat. Emmától kapott ruháimat hordom, bár lábamon továbbra sincs semmi sem. Szeretem érezni a talpam alatt a talajt. Persze sajna csak a szobámban lehetek így, mert mikor Mrs. Hill értem jön, fel kell vennem a cipőt hogy, mehessünk órára. Amiről jelenleg nagyon késésben vagyok. A kis sárkány annyira ragaszkodott hozzám hogy végül magammal hoztam, de nagy bajban lennék, ha valaki észrevenné. Erre meg felszívódik kora reggel és már vagy órák óta itt keresem mindent feltúrva.

- Uma kisasszony indulnunk kell! – Kopog be már sokadszorra Mrs. Hill az ajtón. Kiveszem a szalagot a számból és elkezdem felkötni a hajamat.

- Egy pillanat! - Mondom azt, amit az előző száz kopogásánál is mondtam.

- De már nincs idő kisasszony. – Mondja egyre türelmetlenebbül. – A többi őrző már lent vár önre a kertben! Egy igazi nemes...

- Sosem várakoztatja meg a társait vagy vendégeit főleg nem az őrzőket vagy a tanácstagokat! Csak még egy másodperc és megyek! – Mondom magamra rángatva a cipőt. Ezt az illemtan tanárom vagy ezerszer elmondta plusz be kellet már magolnom, szóval jól tudom a szabályokat. Lehet, nem mindet tartom be, de legalább tudom őket ez is valami nem? Szinte végszóra, amikor elindulok, az ajtó felé megpillantom Mazsolát, ahogyan az egyik kézi tükrön áll és nagyban nézegeti magát. Mögé lépek és óvatosan kézbe veszem. Ujjammal megsimogatom a fejét, majd belecsúsztatom a zsebembe, aminek alján összegömbölyödve lefekszik. Kilépve Mrs. Hill meghajol, előttem majd elindul. Én engedelmesen követem lefelé a lépcsőkön. John és Jason beérnek engem és szélesen mosolyogva követnek. - Látom, nem csak én vagyok késésben! – Mondom kuncogva és belebokszolok John vállába.

- Hé! Nem tehetek róla Jasont sosem lehet kiszedni időben az ágyból! – Mondja nevetve mire belőlem is kitör a nevetés. Eddigi egyenes tartásom köddé válik és ismét kicsit görnyedten fennhangon nevetek.

- Miért mindig én jövök ki rosszul az ilyen beszélgetésekből? – Kérdi Jason miközben közénk áll, és míg testvérét enyhén fejbe vágja, nekem csak a hajamat kócolja össze. Átkarol minket és nevetve megyünk tovább. – Képzeljétek azt hallottam, hogy hamarosan lesz egy felmérő! – Mondja miután végre lenyugodtunk.

- Felmérő?- John értetlenül néz testvérére majd rám, de én csak vállat vonok, jelezve én sem tudom, miről beszél.

- Aham, tudás és állóképességi tesztek is lesznek! – Meséli tovább Jason a dolgokat. – És ha minden igaz, akkor néhány igazi őrző is benéz, hogy megnézhesse, mit tudunk. – Mondja izgatottan. Én csak a szememet forgatom, míg ők ketten erről jól elbeszélgetnek. Nem igen akarom, hogy bámuljanak, miközben elbukok. Idő közben kilépünk a kertbe, és mint már Mrs. Hill említette mindenki ott volt. Emma a tündérek őrzője, Chars a kentaurok őrzője, Jack a pegazusok őrzője, Alice a sellők őrzője, Roxanne a főnixek őrzője, és aztán megakad a szemem az utolsó személyen.

- Tony! – Szaladok oda mindenkit félre lökve és az előbb említett fiú nyakába ugrok. Ő mosolyogva tart meg és erősen magához ölel. – Hát te meg mikor jöttél ide? És miért? – Kérdem szélesen vigyorogva. Világos barna haja gondosan beállítva és lenyalva van a feje tetején, míg barnás szemeivel egyenesen az enyémekbe néz.

- Természetesen én is őrző lettem! – Mondja nevetve. Megsimogatja, fejemet mire még jobban összekuszálja a hajamat.

- Persze ez csak természetes... - Mondja kezeit összefonva és mérgesen Chars.