A sárkányok őrzője ~Szünetel~

22. Az udvarló

Emmával óvatosan elvittük Randyt az épületben tartózkodó orvoshoz. Nem kérdezett semmit egyből elkezdte ellátni a már szinte eszméletlen fiút. Lábából egy tőr állt ki mikor is megérkezett és erőtlenül fordult le a lóról. Amikor meglátott engem elmosolyodott majd csak annyit mondott „Ezt elrontottam!" Majd elvesztette eszméletét. Bár az orvos azt mondta, hogy helyre jön, még nem mehetünk be hozzá így a folyosón mászkálok fel s alá. Emma a fal mellet ül és aggódva figyel engem, ahogyan éppen kiakadok a történtek miatt.

- Ki volt az a beteg állat, aki ilyet művel egy emberrel? És miért? Mit ártott neki, egyáltalán ha persze ártott neki. – Fejemet fogva és erősen koncentrálva gondolkodom, de senki sem jut eszembe. Persze az is lehet, hogy hozzám semmi köze, de ezt erősen kétlem.

- Elmondanád végre először is hogy ki ő pontosan? – Kérdi Emma és hallom hangján, hogy ő is ki van akadva és csak válaszokat szeretne, amit meg is értek.

- Amikor útban voltunk ide akkor találkoztam vele és lefoglaltam néhány sárkányt, amit illegálisan árult. Aztán összehaverkodtunk és most ő az informátorom, de eddig még nem használtam semmire. És így még infót se tudok kiszedni belőle, ha nem képes beszélni! – Állok, meg majd kinézek az ablakon. A kastély előtt a többiek nagyban edzenek. Bár megmondták, hogy mi is mennyünk én nem vagyok hajlandó csak úgy itt hagyni Randyt. Amint felébred beszélni, akarok vele. Ő biztos többet tud nálam és így talán segíthetnék is. – Mr.Blem meg fog minket ölni, ha elé kerülünk! – Mondom, nagyot sóhajtva majd visszafordulok Emma felé, aki összezavarodva kuporodik összébb a földön. Leülök mellé és a plafont figyelem. Mazsola izgatottan mozog a zsebembe, de nem jön elő hisz tudja mi a szabály. Charst és Emmat kivéve senki sem tudja, hogy a sárkányok őrzője vagyok így jobb, hogy ha titok marad még egy darabig. Ha kiderül, akkor bizonyára félnének tőlem és elkezdenének máshogy bánni velem. Kezemet a vállamhoz teszem ahol a jel is helyet foglal. Egyre inkább érzem, hogy kilógok a sorból. A feliratok egyszerűen már elviselhetetlenek. Akárhányszor mosom, le őket valaki visszafesti minden áldott nap! Kezdek komolyan aggódni a jövőm miatt... és félni.

- Minden oké? – Teszi kezemre a kezét Emma. Ijedten fordulok felé és szemünk szinte egyből egybe olvad. Az ő gyönyörű égszínkék szemei olyan nyugodtsággal és biztonságérzettel töltenek el, hogy szinte egyből megfeledkezem a bajaimról. Kezét gyengéden szorítja rá az enyémre. Puha és bársonyos bőre az enyémhez ér, és ahogyan ismét megszólal, érzem, hogy mi tényleg két külön világ vagyunk. – Nem lesz semmi baj, minden rendbe fog jönni! – Hangja bársonyos, és ha lehetséges, akkor szinte ártatlanul cseng. Azzal közelebb hajol és másik kezével átölelve magához húz. Nagyot sóhajtok, míg ő kezével szorosabban fogja az enyémet. Olyan kellemes illata van. Ez új!

- Új parfüm? – Kérdem, kuncogva mire enyhén vörös arccal ül vissza mellém.

- Igen, nem rég kaptam. – Mondja ő is nevetve. Miután kinevettük magunkat csöndben ülünk a kihalt folyosón. Becsukom a szememet és próbálok pihenni. Már egy ideje nem aludtam így úgy érzem, bármelyik pillanatban bealudhatok. De visszaránt a világba az orvosi szobából kiszűrődő zaj. Emmával szinte egyszerre pattanunk, fel a földől és én előre szaladva szinte kirántom, a helyéről az ajtót úgy rontok be. Randy ijedtében leesik az ágyról és utána annak peremén néz ki. Pár perc után realizálja kik is vagyunk és megkönnyebbülve próbál vissza mászni ágyába.

- A frászt hoztátok rám! – Mondja miközben nyögve húzza fel magát majd elhelyezkedve ismét ránk néz. Türelmetlenül trappolok oda az ágyához majd arcát két kezem közé fogva magam felé fordítom.

- Mondj el mindent! És ne merészelj hazudni nekem! – Mondom mire mintha ijedten nyelt volna egyet. Leülök elé az ágyra, míg Emma mögöttem áll és szintén elég kíváncsian figyeli a zavarban lévő fiút.