A sárkányok őrzője ~Szünetel~

17. Sárkányok fészke

Épp mikor legmélyebb álmomban járok, valami felzavar. Az erkély ajtómon történő kopogás úgy kiűzi szememből az álmot, hogy szerintem képtelen vagyok vissza aludni. Fejemre húzva a takarót még is megpróbálkozok vele, több-kevesebb sikerrel. 'Hé, ébredj!' Szólal meg drágalátos barátom.

- Hagyjál! Még korán van ehhez! – Jelentem ki és már a párnát is magamra húzom, hátha ez segít. 'Régen mindig fent voltál mire kelt a nap!' Mondja és rájövök, hogy mivel tudat alatt beszél hozzám teljesen mindegy hány párnát vagy takarót teszek a fejemre. Lassan és kábán ülök fel a hatalmas ágyamon. Ásítok és nyújtózkodok, ahogyan a nap besüt az ablakokon élvezem ahogyan melengeti a hasamat. Felállok és az erkélyhez lépve kitárom az ajtókat. Latinux feje csak pár centire van tőlem.

- Mit akarsz ilyen korán? – Kérdem két ásítás között. 'Van valami, amit meg akarok mutatni neked!' Mondja lelkesen. 'Öltözz fel gyorsan vagy lemaradsz!' Mondja, majd elrugaszkodik és szárnyaival hatalmas szellet gerjeszt, ahogy a magasba emeli magát. Leszáll a kapuba, míg én visszafordulok és az ágy előtti kis ládához lépek. Annak tetején viszont számomra idegen ruhadarabok hevernek egy levéllel:

„Tudom, hogy nem vagy oda a lányos ruhákért. Így gondoltam készítettek neked olyanokat, amiket szívesen hordanál! Emma"

Arrébb teszem és felemelem a két részből álló ruhát. Alja majdnem olyan nadrág, mint amit a nemes fiúk hordanak csak kicsit feszesebb anyagból készült. Felső része egy normális blúznak felel meg. Felveszem őket és megállok a tükör előtt. A blúz ujjai csak a könyökömig érnek és ott gumi fogja, nehogy lecsússzon vagy elmozduljon. A nadrág követi lábaim alakját és mintha csak ecsettel festették volna, rám olyan tökéletesen passzol. Hajamat kifésülöm és két tincset hagyva hadd lógjon elől, a többit lófarokba kötöm. Ez az Emma aztán tud valamit! Imádom! Ez tényleg én vagyok. 'Siess!' Szól rám Latinux és szinte ide hallom, ahogyan türelmetlenül morog. Felveszem, a cipőmet majd kimászok az erkélyen le egészen a sárkányom elé. Ő leengedi, a fejét mire én végig simítom, pikkelyes bőrét mely enyhén mintha hőt sugározna. ' Szállj fel!' Jelenti, ki mire ijedten ugrok meg.

- Mi? Hova? – Döntöm félre fejemet értetlenül. 'Hát a hátamra!' Mondja, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. – Az felejtős! – Összefonva karjaimat tiltakozok ez ellen. Latinux felkapja a fejét és az istállók irányába néz. Halkan morogni kezd, de mire én is oda néznék, felrepül és lábai közé fogva visz engem is. –Latinux! – Ordítok, ahogyan a föld egyre messzebb kerül tőlem. – Ez nagyon nem vicces! – Mondom, és ahogy csak tudok, kezeimmel a lábába kapaszkodok. Szemeim erősen összezárom és várom a végkifejletet. Nem tudom, meddig repülhetünk, de amikor a lábam ismét földet tudhatott maga alatt én egyből elengedtem Latinux lábát és a fűre feküdve remegtem szinte egész testemben.

- Ilyet többet ne csinál! – Mondom remegő hangon. Kezeimmel feltolom magam és a sarkamra ülök. – Ez nagyon ijesztő volt azt hittem, hogy meghal... - 'Shh, még a végén megzavarod őket!' Szakít félbe és eltűnik egy hatalmas bokrokból készült fal mögött. – Latinux? – Kérdem közelebb lépve a bokrokhoz. Kezemet lassan ráteszem és félre lököm az egyik ágát. Egy elég nagy utat fedezek, fel melynek végén elég éles fény világít. Elindulok, és ahogy egyre közelebb kerülök a végéhez egyre több morgást hallok. Amikor végre elérek, a legvégére az állam szinte a földet kezdi el súrolni.

- Wow! - Ez az egyetlen dolog, ami először eszembe jut. Elképesztő látvány fogad. Rengeteg fajta sárkány kik a fészkük körül sertepertélnek. A fény fentről szűrődik be a fák lombjain át. A többféle fajtájú és színű sárkányok fel s alá mászkálnak néhány kisebb, pedig vagy a bokrok falán mászkál vagy pedig szárnyaikat próbálgatva repülnek. Olyan elképesztő ilyen sok sárkányt egy helyen látni. Lassan lépek beljebb a sűrűjébe, mígnem megpillantom Latinuxot lefeküdni egy másik láva sárkány mellé. Oda megyek hozzájuk és a nőstény arrébb húzva a szárnyát elém tárja a tojásokat. – Wow! – Mondom még egyszer. 'Hamarosan kikelnek!' Mondja büszkén és orrát kedveséhez nyomja. – Gratulálok. – Mondom kezeimmel átölelve magamat. Annyira meg szeretném érinteni őket de, félek. 'Megfoghatod, ha szeretnéd!' Nyugtat meg mire lassan eléjük guggolok. Kezemet óvatosan ráhelyezem az egyikre és lassan végig simítom. Érzem, ahogyan megmozdul a vékony tojáshéj alatt és megrémülve elkapom a kezemet. Olyan puha és sima a tojás. Azt hittem a sárkányok tojása ennél sokkalta vastagabb. 'Minden sárkány tojása más és más. A láva sárkányoké meglehetősen lágy és puha. De viszont amikor kikelnek a kicsik már akkorák, mint egy közepes méretű kutya.' Latinux orrával felém löki óvatosan azt, amelyiket megsimogattam. 'Te vagy a sárkányok őrzője! Te bárkinek a tojásához hozzá érhetsz, tehetsz bármit mi nem fogunk érte szólni. Bízunk benned!' Mondja és körbe nézve most veszem észre, hogy egyik sárkány sem vesz komolyabban tudomást rólam. Ennyire megbíznának bennem? Lassan kezembe veszem a tojást és magasba emelem. A fény szépen átsüt rajta és meglátom a benne mozgolódó kicsit.

Olyan kicsi és ártatlan. Egyszerűen imádni való. Felállok miután visszaraktam az oltalmazó anyuka szárnya alá és elindulok jobban körbe nézve. A bokrokhoz lépve apró szinte alig látható kicsi sárkányok mászkálnak fel s alá. Még sosem láttam ezt a fajt. Egyik elé lassan oda helyezem, a kezemet mire felkapaszkodik és az ujjamon megpihenve néz rám.

Fején apró tüskeszerű kinövések vannak és szárnya gyönyörű zöld színben pompázik. 'Őket nem szokták észrevenni az emberek. Kicsik és úgy mond semmire nem képesek. Apró bogarakkal táplálkoznak és mindig a bokrokon vagy a fák kérgén mászkálnak. Tudnak repülni bár nem igen, használják szárnyaikat. Nem hinném, hogy fel lennének jegyezve!' Mondja Latinux boldogan magyarázva.

- Elnevezhetem én a fajt? – Kérdem, miközben a kicsi sárkány elkezd szaladgálni a kezemen. Boldogan játszik az ujjaimmal és néha gyengéden beléjük harap. 'Persze hisz ne feled te bármit tehetsz velünk!' Latinux hangja mintha most mélyebb lenne, mint azelőtt talán az apaság teszi ezt vele. Közelebb emelem az apróságot az arcomhoz és rámosolygok. Egyenesen a szemembe néz és teljesen nyugodtan áll egy helyben. – Shimna! – Mondom, mire boldogan kergetni kezdi a farkát és a többi sárkány egyszeribe üvölteni kezd. Nem mérgesen vagy fájdalom miatt inkább mintha ujjonganának. 'Tudod a sárkányok őrzőjének elég nagy mérföldkő, ha elnevez egy fajt.' Mondja, miközben a kicsi felmászik a karomon és a vállamon megpihen. 'A legtöbb fajt az őrző nevezi el élete során. Ha valaki szeretne elnevezni egy fajt magától, akkor, kell az őrző beleegyezése is! De amúgy miért nevezted el Apróságnak?' Kérdi kuncogva.

- Mert cuki! – Mondom és én is nevetek. Lehet, ez kellet már nekem. Kiszabadulni a komfortzónámból egy kicsit. Annyira elfoglal mostanság a képző, hogy alig van időm bármire is. Főleg nem magamra. Az a sok óra és tananyag, amit mindig este kell bemagolnom, hogy, behozzam a lemaradásokat. De itt olyan nyugodt minden! Olyan mintha haza értem volna.