A sárkányok őrzője ~Szünetel~

31. Erőnléti: Fiúk #1

Tobi már rég Jack szobájában tartózkodott mikor is megérkeztem. Egymásra néztünk majd némán elkezdtük tenni a dolgunkat. Jack ruhája egy egyszerűbb lovaglós ruha, melynek pontos mását átadja nekem, Tobi átnyújtja a fáslit. Belépve a fürdőbe el is kezdem a nagy átalakulást. Ledobom a ruhámat és a magas sarkút. Melleimet erősen leszorítom a fáslival így mikor felveszem a felsőt olyan mintha nem is lettek volna soha. Felveszem a nadrágot, a csizmákat közben próbálok nem gondolni Randy figyelmeztetésére, de még se tudom elfelejteni. Belenézek a tükörbe majd rongyot ragadva levakarom a sminket. Kibontom a hajamat és az ujjaimmal átfésülöm. Kilépve hozzájuk Jack keze remeg, ahogyan ráfog az ollóra, Tobi közben festéket keveri ki. Érezni lehet a feszültséget a szobában, de nem állhatunk meg, vagy különben kifutunk az időből. Leülök a szőnyeg közepére tett székbe és hátra dobom a hajamat.

- Biztos vagy ebben? – Fogja egyik kezében egy tincset a fürtjeimből Jack. A legtöbben tudják, hogy nem szeretem vágatni a hajamat. Már olyan régóta növesztem. De most valahogy, nem tud érdekelni mi lesz vele.

- Ez csak haj. Majd visszanő! – Kezem kicsit rászorul a székre. A hajam folyton látszódni fog szóval valamit tennünk kell, nehogy az buktasson le. Nem volt más ötletünk. Mély levegőt véve hagyom, hogy Jack lassan levágja a hosszabb tincseket, míg egy olyan a fülem alá érő hosszat nem ér el. Ekkor lép be Tobi, kezében elterítve a festéket, lassan belemasszírozza a hajamba.

- Elég őrült vagy, hogy ennyi mindent megteszel érte! – Adja tudtomra gondolatait a procedúra alatt. Jack közben kicsivel arrébb éppen felsöpör.

- Ha én nem, akkor senki se fogja megtenni. Nem hagyhatom, hogy Jack megbukjon! Együtt kezdtük el ezért együtt is fogjuk befejezni. – Tobi nem igazán reagál erre. Tudom, hogy nem ért velem egyet, még is segít. Törülközővel felfogja a hajamat, amíg a festék szárad. Kis üvegcsét emel ki a táskájából és átnyújtja.

- Ez elmélyíti egy kicsit a hangod, hogy jobban hasonlítson Jackére. Nem tudom, hogy kihúzza-e a torna végég, szóval próbálj me minél kevesebbet beszélni.– Elveszem és belecsúsztatom a zsebembe. Körbe néz, és amint látja, hogy Jack távolabb van tőlünk közelebb lép és suttogni kezd.– Most őszintén ezt miatta teszed... vagy magad miatt? Mert nem tudod elfogadni, hogy gyengének, néznek? Vagy, mert tényleg törődsz valakivel, akivel alig beszéltél az elmúlt egy évben? Melyik az igazi éned? – Súgja oda, halálosan komoly fejjel. Lefagyva állok, egyhelyben míg ő távolabb lép. Az igazi énem... Látva mennyire lefagytam Tobi felsóhajt és egyik kezét a fejemre teszi.– Bár, bármi is legyen a válaszod. Bármi is legyen az igazság. Én itt leszek melletted Angyalkám! – Mosolyog rám, de az agyam csak azon kattog igazi-e a mosolya. Kezdek paranoiás lenni. Muszáj bíznom benne... bár jobban bele gondolva nincs okom rá. A fürdőben lemossa a felesleges festéket és megszárítja a hajamat. Vékony hajgumi segítségével felfogom a fejem tetejére egy kicsi lófarkat képezve. Pont olyat, amilyet Jack is szokott csinálni. Szinte teljesen úgy nézek ki, mint Jack. Egyedül a szemünk egy másfajta árnyalatú kék, de nem túl feltűni ahhoz, hogy el kéne, takarjuk.

- Oké vegyük át még egyszer, hogy mindenki tudja biztosra a feladatát. – Állok meg előttük kezemben a kendővel, amit majd magamra kötök, hogy takarja az arcom nagyját.

- A bevonulás és bemutatás után kisebb zavart keltek szóval helyet fogsz tudni cserélni Jackkel. Utána felszerelem Pezsgőt, vagyis a lovadat és elintézem, hogy senki se vegye észre a cserét! – Tobi rezzenés nélkül mondja végig. Mintha nem is lenne mitől félnie. Tudván hogy elég erős varázsló talán tényleg nincs is mitől tartania. Ha rosszul sülne el a dolog, ő egyszerűen kimagyarázhatná magát belőle.

- Elhíreszteltem, hogy eleged van, és hogy nem fogsz kijönni a tornára szóval nem fognak keresni. Remélhetőleg. Helycsere után a közelben fogok elbújni. – Jack keze remeg, ő érzi a tetteink súlyát. De nem tudja már visszacsinálni.

- Az utolsó feladatott mindenképpen elvesztem. Beesek a bokrokba és akkor vissza tudunk cserélődni Jackkel. Addig is minimum a második vagy harmadik helyet tartanom kell, ha nem akarok kiesni. – Felhúzom a fekete bőrkesztyűmet és imádkozom, hogy minden a terv szerint mennyen. – Ha esetleg lebuknánk mindenki magát menti. – Teszem hozzá lehajolva, hogy beköthessem a csizmámat.

- Ezt hogy érted? – Értetlenkedik Jack, mivel eddig egyikünk se hozta fel ezt a témát. Tudtuk, hogy ott a kockázata a lebukásnak, de hogy mi lenne, ha tényleg megtörténne, arra egyikünk se akart gondolni.

- Ha lebukunk, utána mindenki magát mentse elsődlegesen! Ha elkapnak még a végén tömlöcbe is rakhatnak. Mégiscsak épp egy törvényt próbálunk megszegni! - Jack nagyot nyel, ha lebukunk, őt nagyobb eséllyel kapják el, mint engem vagy Tobit. Gyenge kopogás az ajtón, még is mindannyiunk szíve kétszer gyorsabban ver a hallatán.

- Jack úrfi, a torna nemsokára kezdődik! – Egy őr hangja. Némán bólintunk, majd ő kimegy és követi az őrt lentre. Tobi el teleportál minket a lelátók alá ahol is az első csere fog megtörténni. De nem szabad a fegyelmemnek lankadnia. Hiszen Randy nem véletlen siet ide. Az életem veszélyben van és valószínűleg, mások is benne vannak.