A sárkányok őrzője ~Szünetel~

25. Képzés a testnek és az elmének

Kardok éle egymásnak ütközve szinte szikrát hánynak majd végre sikerül ellöknöm magamtól Johnt és meghátrálva, lihegve veszem a levegőt. Homlokomon az izzadság gyöngyözik hajam a fejem tetejére fogva, hogy ne érje a nyakamat. a nap csak úgy tűz az égen a legtöbben kidőltek a forróságban. John ismét meglendíti a kardját és nekem ront. Én neki ütve sajátom eltérítem és egyik kezemmel elengedve a markolatot egy erőset ütök a gyomárba. Fájdalmában elengedi fegyverét és a földre esve ül. Én kardomat nyakának szegezem és álla alá helyezve megemelem a fejét.

- Oké, nyertél! – Teszi fel két kezét megadóan. Elveszem a fegyvert majd lendületesen a földbe szúrom.

- Mondtam, hogy nem használhatsz mást csak a kardot! – Lép mellénk Mr. Blem. – Rossz a technikád még mindig! – Botjával ráüt a lábamra és hátra vágódok. – Rossz egyensúly. – Int mire John kicsit féltve engem, de otthagy, hogy kettesben is beszélgethessünk. Bemegy az árnyékba a többiekhez és lelkesen kezd inni. – Tán bánt valami? – Kérdi, miközben én feltápászkodom és leporolom magamat. – Nem lehet haragból táplált erővel normálisan küzdeni. – Mióta egyszer elég rendesen rá rivalltam másképp bánik velem. Azt hittem keményebb lesz és megbüntet, de nem! Mintha gyengédebb lenne. Jobban oda figyel rám és nekem jegyzi, meg a legtöbbször hol hibázok. Persze ha valami jól megy, még csak egy bólintást sem kapok.

- A lényeg hogy győztem! Az tán nem elég? – Összefonom kezeimet és félre nézek. Most komolyan mit vár még tőlem? Felsóhajt, és kicsit megszorítja botja tetejét.

- Mindenki tisztában van vele hogy erős vagy. És mindenki tisztában van vele, hogy a csoport többi ragja nem igen ér fel hozzád ezért is gyakorolnak. Ne bízd el magad teljesen. Ha szembe találkozó egy erősebb féllel semmi esélyed nem lenne! – Erre kezem ökölbe szorul, és közvetlen elé állok.

- Szerintem pedig bárkit legyőzök, mindegy mit mond! Egyáltalán nem ismeri a korlátaimat és a képességeimet és nem csak az enyémeket, hanem a többiekét sem! – Mutatok a távolba álló kis csapatra. Nem válaszol semmit sem. – További szép napot! – Mondom lekezelően és hátat fordítva elsétálok.

- Még nincs vége az edzésnek! – Szól utánam, de még felém se fordítja fejét.

- Tudom. – És megyek tovább. Elmenve a többiek mellett elveszek egy törülközőt és a kút felé sietek. Felhúzok egy vödör vizet és megmártom benne a kis törülközőt. Bele terítem a nyakamba és hagyom hadd hűtsön, amíg iszok. Kicsit megtörlöm a fejemet is a kellemesen hideg kezemmel.

- Minden rendben csillagom? – Jelenik meg mellettem szinte a semmiből Tobias. – Kicsit ingerültnek tűntél a pályán! – Aggódva teszi mellkasára kezét és próbálja felvenni velem a szemkontaktust mindhiába. – Ha bármi bánt velem tudod, hogy megbeszélheted! – Feladja és ott hagy. Ő legalább tudja, mikor kell békén hagyni másokkal ellentétben. De erre nincs időm. Elnézek az erdő irányába majd úgy, hogy senki se kövessen, bemegyek Latinuxhoz. 'Korán itt vagy!' Emeli fel fejét, amikor észrevesz. Én oda lépve a fához ököllel bele verek, mire néhány levél leesik. Latinux ijedten ugrik félre. 'Jól érzed magad?' Kissé félve araszol vissza mellém mire én rámordulok.

- Úgy nézek én ki, mint aki jól van? – A kelleténél jobban emelem meg a hangomat. – Bocsi. – Higgadok le. 'Mi történt?' Bújik, oda a fejével mire én megsimogatom és leülve mellé neki dőlök. – Csak túl sok minden kavarog a fejemben és ingerültebb vagyok a szokásosnál. Tudod, folyton megtalálnak a tanárok és a fejemhez vágják, hogy semmire sem vagyok jó, és hogy nem tartozom ide, amit persze a többi diák is elmond többször is a kelleténél! – Vakarom, meg a tarkómat majd hátra dőlök és becsukom szemeimet. – Én mindent megteszek, ami tőlem telik, de akkor is! Túl sok a stressz... na de nincs időm panaszkodni! – Pattanok fel és leporolom magamat. – Szeretném, ha tovább mesélnél a sárkányokról! – Fordulók csípőre tett kézzel Latinux felé. 'Biztos? Fáradtnak tűnsz!' – Én fáradt? Ugyan soha! – Ütök rá a mellkasomra. – Plusz kevés szabad időm van, így ha lehet, amim akad azt is tanulásra fordítom. – Mosolygok amire Latinux is fellelkesedik. Majdnem minden nap kijövök. Többet akarok tudni a sárkányokról. Hiszen egész életemben ők fognak körbe venni. Halottam már a hegyekben élő Shahról vagyis kígyóról megy egyszerre képes jeget és lávát használni illetve a vak és süket Omeolthról mely több kilométeren keresztül is megérzi akár a legkisebb virág illatát is. Annyi féle sárkány létezik, amiket még nem láttam vagy még hallani sem hallottam róluk. Annyi érdekes dolog van, amiről még nem is tudtam. Remélem, egy nap majd körbe járhatom az összes szigetet és személyesen is láthatok minden egyes fajta sárkányt. De addig is csak a sulit éljem túl!