A sárkányok őrzője ~Szünetel~

24. Alakváltás

A folyosókat járva keresem Emmat mind hiába. Már több tanárom elől is elfutottam Illetve még Tobit is le kellett koptatnom, mert túlságosan velem akart lenni. Félre értés ne essék, bírom őt, de még mindig nem szoktam hozzá a mostani énjéhez. És irtó jól néz ki! Akár hányszor megölel, érzem a kockás hasát pólón keresztül! Egyszer szívrohamot fogok kapni miatta az egyszer biztos. Benyitok a következő terembe és végre megtalálom Emmat. Vagyis azt hiszem ő az. Hátából átlátszó szitakötő szerű szárnyak nőnek ki és a szobában egy helyben lebeg, miközben egyfajta csillámpor lengi körbe. Mindketten ledöbbenve nézzük, a másikat majd lassan becsukom az ajtót.

- Na, erre nem számítottam! – Jelentem ki még mindig fogva a kilincset. Leülök az ajtó mellé és várom, hogy vajon ki jön-e utánam. És olyan sokat nem is kell várnom mire, megjelenik. Ijedten kapkodja, a fejét gondolkodik, merre induljon vajon el. – Hé, Mi volt, azaz izé az előbb? – Teszem, fel a kérdést mire megpördül és megkönnyebbülve látja, csak én vagyok az. Leül mellém és többször neki akar kezdeni mondandójának, de nem igen sikerül. – Ne komplikáld túl! A lehető legegyszerűbben mond el, és ha nem értem, akkor majd kifejtheted. –Erre kicsit lenyugszik, és végre megszólal.

- Alakváltás. Mostanság gyakoroltam, hogy majd a teszten be tudjam mutatni. – Kezeit piszkálja és rám se néz. Én pislogok, párat próbálom feldolgozni a dolgokat.

- Oké, még is csak szükségem van arra a kifejtésre. Mióta tudnak az emberek ilyet? – Hiába próbálok rájönni semmi értelmes nem, jut az eszembe.

- Az őrzők megfelelő gyakorlás útján fel tudják venni az általuk őrzött lény formáját részlegesen vagy akár teljesen is! – Szemeim felcsillannak és megragadva őt vállainál magam felé fordítom. Arcára enyhe pír kúszik, ahogyan közelebb hajolok hozzá.

- Ez komoly? Én is akarok ilyet! – Felpattanok és eltökélten a levegőbe ölözök. – Milyen menő lenne, már ha képes lennék sárkánnyá változni? Mindenki álla leesne az egyszer biztos! Végre megszívathatnám Alicet! – Visszafordulok Emmához, aki csak mosolyogva hallgat engem. – Meg tudnál rá tanítani? – Nyújtom le neki a kezem, amit elfogad és feláll.

- Nem tudom. Egészen nehéz és viszonyítva ahhoz, hogy egészen nagy lénynek vagy az őrzője szerintem ki kéne mennünk valami nagyobb terepre. – Fogja az állát gondolkodva.

- Hát akkor mire várunk? – Ragadom meg karját és magam után húzva elindulunk ki a vár elé.

- Nem kéne engedélyt kérni esetleg valakitől? – Kérdi Emma, míg én kinyitom a bejárati kapukat.

- Engedély? Ugyan minek? Én aztán sosem kérek engedélyt ahhoz, hogy önmagam lehessek. Na, velem tartasz vagy sem? – Nyújtom vissza neki a kezem mosolyogva, amit kisebb habozás után elfogad. Arca kissé piros lesz, mikor ráfogok, és kézen fogva megyünk el az erdőbe és azon belül is egy tisztásra. Latinux kicsivel arrébb fekszik és minket figyel. 'Kíváncsi vagyok, vajon milyen sárkánnyá tudsz átváltozni.' – Én is! – Emma rám néz, mire felkuncogok. – Bocsi Latinuxal beszélek. Néha elfelejtem, hogy más nem hallja. – Dörzsölöm meg a tarkómat majd mind két kezem csípőre téve nézek tanáromra. – Nos, akkor hogyan álljak neki? - Kérdem lelkesen. Ő egy pillanatra elgondolkodik, majd mutató ujját felmutatva válaszol.

- Én általában csak erősen koncentrálok és utána csak úgy megtörténik. – Még végig sem mondja és én erősen összecsukva szemeimet koncentrálok. Több eltelt perc után ismét kinyitom az egyik szemem, de semmi sem történt. 'Béna.'

- Te csak fogd be! – Mutatok Latinuxra aki leteszi fejét a földre és elkezd aludni. – Emma! ÉS most mi legyen? - Kérdem nyafogva. Ez sokallta nehezebb, mint hittem.

- Sokaknak nem sikerül elsőre szóval ne ad fel! – Jelenik meg az egyik fa mögül Chars. Összefonja karjait és oda sétál mellém. – Nekem mai napig nem sikerült és vannak olyan őrzők, akik sosem lesznek rá képesek. – Fogja meg a vállamat.

- Kösz. Ezzel most sokat segítettél! – Forgatom meg szemeimet és olyan erős szarkazmust használok, hogy csak, na.

- De Uma született őrző. Ez csak számít valamit nem? – Kérdi Emma hangosan gondolkodva. 'Próbáljátok lassabban.' Értetlenül nézek sárkányomra, aki már lassan teljesen a hátára fordult az unalomtól. 'Mondjuk csak a szárnyak vagy csak a szeme. Talán ha lassabb léptekben haladtok könnyebben fog menni'

- Ebben lehet valami. – Gondolkodok immáron és is hangosan. Emma és Chars értetlenül néznek egyszerre rám. – Latinux szerint lehet, egyszerűbb lenne, ha egyszerre csak egy dolgot próbálnék meg és akkor lassan összerakni az egészet! – Erre összenéznek és Chars vállat von.

- Próbáljuk, meg és akkor kiderül. – Egyezik bele Emma és odalépve elém két kezébe fogja az én jobb kezem. Egy pillanatra mintha Charsra mosolyogna, aki kissé durcásan fordul félre. – Próbálkozzunk a karmokkal. Az tűnik jelen esetben a legegyszerűbbnek. – Mosolyog rám. Ránézek a kezemre és erősen koncentrálok. Miután semmi sem történik, erősen összezárom a szemimet és úgy próbálkozok. 'Gyerünk már! Történjen valami. bármi!' Ahogy ezt kántálom, magamban Emma enyhén felsikolt és elengedve eltávolodik tőlem. Kinyitom szemeimet és a kezeimre nézek, de semmi. De amint felnézek Emmára és Charsra két fajta reakciót látok. Emma kissé meg van rémülve de Chars mosolyog szinte nevet.

- Hát, végül is sikerül! – Kuncog és eltakarja száját, hogy ne legyen annyira feltűnő.

- Mi? Mi történt? – Fordulok már mindenki felé. Emma a fejemre mutat én pedig egyik kezemet félve, bár de oda rakom. Egy egészen hosszú és kemény dolog nő ki a fejem két oldalán majdnem teljesen a fejemhez lapulva. Felkapom másik kezemet is és végig fogdosom mind a kettőt. Érzem az enyhe redőket benne, de amúgy egészen sima. – Pont most nincs nálam tükör? – Szomorodok el. A semmiből egy lila köd jelenik meg majd Tobi lép ki elém kezében egy nagyobb darab tükörrel.

- Csak kérned kell hercegnőm. – Térdel le és feltartja nekem. Belenézve arcomra széles mosoly kerül a két hatalmas kék szarv láttán.

- Siker! Bár nem az, amit vártam, de elértem valamit! – Nevetek fel. Latinux is felemeli, végre magát a földől és közelebb jön. Tobi nem is mond, semmit csak hagyja, hogy a hatalmas állat mellém lépjen és egyik lábával megragadja a szarvam és enyhén megrángatja. 'Szép!' Erre persze felnevetek, mire ő elenged, és fejét hozzám nyomja. Erősen megölelem, majd visszanézek a többiekre.

- És hogyan fogod eltüntetni? – Teszi fel a kérdést Chars mire mindenki Emmára néz, aki némán fordul félre.

- Emma. Ugye tudod, hogyan kell vissza változni? - Lépek felé mire mindenre és mindenfele néz csak rám nem.

- Igazából abban nem vagyok, biztos hogyan kell nekem egy idő után csak úgy... elmúlik? – Rántja meg a vállát és kínosan mosolyog rám. Megragadom a két vállát és közelebb húzom magamhoz.

- Elmúlik? De hát nekem hamarosan órám lesz! Nem mehetek így vissza! – Rángatom kissé késégbe esve. Bár ők hárman tudják, minek vagyok az őrzője a többi tanuló nem. És ki tudja, mit kapnék az igazgatótól, ha kiderülne. Bár lehet, a szarvak nem annyira utalnak egy sárkányra, de nem kockáztathatok. Csak reménykedek, hogy tényleg hamarosan csak úgy elmúlik.