A sárkányok őrzője ~Szünetel~

27. Barátok és Ellenségek

Ledermedek az ajtó előtt és kissé hezitálok. Félek, hogy esetleg nagyon magamra haragítottam valamivel.

- Jaj, ne légy már nyuszi! – Szólok, rá saját magamra majd végre bekopogok. Egyelőre semmi válasz így megpróbálom még egyszer. De még mindig semmi. Valami nem tetszik itt. Megpróbálom kinyitni az ajtót, de az zárva, van. Hátra lépek majd eszembe jut, hogy minden szobához jár egy erkély. Az egyik legközelebbi ablakon kimászok majd a vár oldalán egyensúlyozva araszolok a célom felé. De rég csináltam ezt is! Szinte minden lépésem bizonytalan. Végre látom az erkélyt. Lassan lépek rá a korlátjára majd ott állva, behajolva megnézem tényleg üres-e a szoba. Nem pont úgy tűnik, hogy lenne bent bárki is, de az erkély ajtó nyitva van, szóval beengedem magamat. Egészen rendbe van, minden csak a kis asztalon hever össze vissza mindenféle papír. 'Mik azok a papírok?' Kérdi Latinux kíváncsian.

- Mondtam már, hogy nem szeretem, ha leskelődsz! Meg amúgy is nem a mi dolgunk, személyes holmi. – Válaszolok, ahogyan visszaindulnék az erkélyhez. 'De mondtam már, hogy valami nem stimmel vele! És te is mondtad, hogy egyet értesz velem. Ez a megfelelő alkalom, hogy kiderítsük, mi történik itt!' Bármennyire akarok ezzel vitatkozni, nem tudok. Így hát visszasietek és felkapok néhány papírt. Csak átlagos levelek, de aztán megakad a szemem egy lila pecsétes levélen. Lassan felveszem és körbe forgatom. Nincs a külsején semmi csak az a pecsét. Ujjamat átsimítom rajta és próbálom kitalálni hol láttam már ezt. A kilincs hirtelen elmozdulása ránt vissza valóságba és ijedtemben kiszaladva az erkélyre elbújok az egyik hatalmas növény vázája mögött.

- Mondtam, hogy tartsd szemmel! Talán ennyire nem voltam világos? – Ismerős ez a hang... de nem tudok rájönni kié lehet. De legalább azt tudom, hogy nem azé, akié a szoba is.

- Ne aggódjon. – Na, ez már ő! Tony hangja túlságosan is komolyan cseng. – A mostani viselkedése arra utal, hogy hamarosan mentálisan összeroppan! Bár ez várható volt. Egy olyan senki, mint ő sosem fog tudni felnőni egy ilyen feladathoz! – Magabiztosnak hangzik. Sőt szinte beképzelten.

- Igazán nyugodnak, hangzik ez egy olyan személy szájából, akinek a sárkányok jelenthetik a vesztét! – Sárkányok? 'Mondtam, hogy valami tényleg nem stimmel!' Latinux suttog, pedig tudja csak én hallom. – Amíg a társaság tagjai megkapják, amit akarnak, nem érdekli, őket hogyan szerzed meg! Csak ne felejtsd el, hogy Uma kisasszony nem élheti meg a második évnek a végét. Vagy legalábbis nem válhat a sárkányok hivatalos őrzőjévé! Remélem, értve vagyok. – Hangja szinte fenyegető. Nagyot nyelek és nem tudom, mit lépjek. Most komolyan meg akarnak ölni? Inkább veszek nyúlcipőt és húzok el innen élve magamtól.

- Tisztában vagyok a kötelességeimmel! – Tony mintha kissé szomorú lenne. Lehet, nem akar bántani? De akkor miért néz rám mindig olyan fenyegetően? Ennek semmi értelme... Az ajtó csapódik, de tudom, hogy Tony a szobában maradt. Most mit tegyek? Ha csak egy hangyányi zajt is csapok észre fog venni és akkor aztán biztos végem. 'Nem megmondtam! Mondtam, hogy nem bízhatsz Tonyban!' Örülnék, ha csak egy szimpla félreértés lenne, de hát nyilvánvalóan kimondták a nevemet. Szóval biztos rólam volt szó. De most komolyan, minden ember közül pont Tony? Előbb nézném ki abból a moszatfejű Aliceből mint sem belőle. Halk kopogás töri meg a kínos csendet.

- Ki az? – Kérdi Tony elég harsányan.

- Mr. Blem gyülekezőt rendelt el, amin minden őrzőnek meg kell jelennie. – Egy szolgálólány adja át az üzentet majd nem sokkalta utána hallom, ahogy Tony nehéz léptekkel elhagyja a szobát. 'Na és most mi legyen?'

- Hadd gondolkodjak! – Rágom a körmöm. – Azt sem tudom mikor ér véget ez az év! Nem hogy még a második. És hát azt mondta még az előtt végeznie kéne velem. Bár lehet az is elég, ha szimplán lemondok a titulusomról, mint őrző... - 'Ugye nem gondolod komolyan!' Vág közbe ijedten Latinux. – Ne aggódj nem áll szándékomban! Akármennyire is vagy idegesítő néha aszem kedvelem annyira a sárkányokat hogy ne adjam fel a dolgokat. – Erre csak megkönnyebbülten sóhajt egyet. – De most más problémám is van. Ha késem Mr.Blem tuti pipa lesz. És ha már mindenki oda megy, akkor beszélek az ikrekkel, na meg Charsékal hátha tudnak segíteni! – Ötlöm, ki zseniális tervem majd nagy nehezen lemászok a kastély falán a legalsó szintig. Földet érve nem sokat habozok és a társaságot keresve futok körbe. Meg is pillantom őket a kastély mögötti nagyobb tisztáson. Oda érve beállok a sor végére pont John mellé. Rá mosolygok, de ő csak mérgesen figyelmen kívül hagy. Azt hiszem, ezt megérdemlem. Mr.Blem megköszörüli a torkát, amire mindenki vigyázzba vágja magát, majd neki is kezd.