A sárkányok őrzője ~Szünetel~

12. Az informátor

A dobozon dobolok, amire a kis sárkányok egyre jobban nyüzsögnek és világítanak. A fiú idegesen áll, egy helyben míg én felülök az ágyra és a dobozt az ölembe helyezem.

- Nem ülsz le? – Kérdem kedvesen, amire körbe néz majd magához húzva egy széket leül. Kezei és térdei remegnek, kerüli a szemkontaktust és nagyon feszült. – Mi a neved? – Kérdem, kedvesen hisz nem akarom egyből elijeszteni.

- Randy. – Mondja félénken. Csak most látom, hogy a szeme is barna, illik hozzá.

- Engem hívj csak Umanak vagy, ahogy csak akarsz! – Mondom mosolyogva. De ő továbbra is félre néz. – Figyelj, én tényleg csak kérdeznék, néhány dolgot aztán elengedlek, ne legyél olyan feszült. Ha attól jobban éreznéd, magad te is kérdezhetsz és én elmondom az igazat. – Mondom, amire szinte egyből meg is jön a hangja.

- Hogy csináltad azt az előbb a sárkányokkal? – Kérdi, de hangja megcsuklik. Egyik kezemmel félre húzom a pólómat láthatóvá téve a jelet. Szeme elkerekedik, és teljesen lefagyva ül hang nélkül.

- Úgy alakultak a dolgok, hogy én lettem a sárkányok őrzője...

- De ez még nem hivatalos nem? – Kérdi, amire én fagyok le. Honnan tudja ezt megmondani? – A jel csak azt jelzi, hogy őrzőnek vagy kiválasztva viszont kell a vörös hold fénye, hogy előjöjjön az végleges jel.– Mondja, amire elmosolyodok és figyelmesen hallgatom.

- Látom, sok mindent tudsz. – Mondom kuncogva. – Szóval hogy a tárgyra térjek. – Mondom, amire érdeklődve, néz rám. – Mi lenne, ha az informátorom lennél? Persze mást nem kell tenned, csak amikor akarok információt szolgáltatni. Szabad kezet kapsz, hogy az én nevemben tegyél bármit és ehhez, ha kell, ténylegesen adok támogatást. De ehhez fel kell hagynod a sárkányok árulásával. – Mondom, amire ő elfintorodik.

- És mi van, ha ezt visszautasítom? – Kérdi hátra dőlve a székében és összefonja a kezeit. Szóval próbálja játszani a nagyfiút nemde bár?

- Mond csak Randy hány éves is vagy te? – Kérdem nyugodtan.

- 19 lassan 20. – Mondja, és mintha bekeményítene. – De nem válaszoltál a kérdésemre. – Mondja, flegmán komoly azt hiszi, megijeszthet?

- Komolyan azt hitted érdekel, hogy akarod-e vagy sem? – Kérdem felállva és a legijesztőbb arcommal nézve rá, amire nyel egyet. – Ez egy olyan vagy megcsinálod, vagy meghalsz dolog. – Mondom és megragadva a pólóját felrántom. Olyan erővel tartom, hogy nem képes szabadulni. – Szóval édesem jobb, ha válaszolsz mielőtt valami meggondolatlan dolgot teszek. – Mondom ijesztően nevetve. Tiszta veríték és próbál kiszabadulnia szorításomból, de aztán belátja, hogy reménytelen.

- Oké, megteszem, csak engedj el, kérlek. – Mondja kétségbe esve, amire elengedem és ő a földre huppan.

- Öröm veled üzletelni Randy. – Mondom megsimogatva a fejét. – De csak hogy tudd, én még csak 16 vagyok, szóval ne híreszteld, ha nem akarod, hogy ezzel piszkáljanak. – Mondom felnevetve.

- És akarsz valami zálogot vagy valamit? – Kérdi mérgesen felállva a földről. Elgondolkodok, de semmi sem jut eszembe.

- Igazából nem. Bízok benned és remélem te is hamar meg fogsz bízni bennem. – Mondom szélesen mosolyogva. – Most pedig mesélj egy kicsit magadról. – Mondom ismét helyet foglalva az ágyon.

Sokáig beszélgetünk és a végére úgy érzem egészen jól összebarátkoztunk. Nevetve meséli el egy újabb gyerekkori történetét és én meg élvezettel hallgatom. Olyan lelkes és mintha sose merülne le.

-... és neked milyen volt a gyerekkorod? – Kérdi, amire összerezzenek.

- Tessék? – Kérdem lefagyva.

- Te hol nőttél fel? Milyen volt ott? – Kérdi kíváncsian. Én egyik kezemmel a tarkómat dörzsölöm és félre nézek.

- Hát nem hinném, hogy ismered, de egy Arahok nevű kis szigeten éltem eddig. Emiatt nézek ki úgy, ahogy. Tudod nálunk igazán gyakori, ha valaki szürke hajjal születik. – Mondom feszengve.

- Én azt hittem festetve van a hajad! – Mondja teljesen ledöbbenve.

- Nem te vagy az első... - Szememet forgatva térek vissza az „eredet történetemhez". – Nos, szüleim kiskoromban meghaltak így az ott élők neveltek... bár igazán emiatt sehova sem tartoztam. Életem legnagyobb részét a falunkhoz közeli erdőben töltöttem és a Mihinék után kutattam. – Mondom majd mély levegőt véve mondom el a számomra legnehezebb részt. – Aztán egy őrző eljött a szigetünkre. Úgy vélte feleslegesek vagyunk így kiirtott mindenkit. Én közben, mint mindig az erdőben voltam így mikor vissza értem ő rég elhagyta a helyszínt. Emiatt jöttem át a főszigetre, és itt Ajna fogadott be és munkát adott a Déli kastélyban. Ott ismertem meg Charst és egész jóba lettünk. Aztán volt egy kis kavarodás a közeli faluban és egykettőre őrző lettem. – Mondom ledarálva. Ő kissé sajnálkozóan néz, rám majd kedvesen elmosolyodik.

- Köszi hogy elmondtad. – Mondja, majd ásít és szemei majdnem csukva maradnak. Igazán nehezen nyitja ismét ki őket. Kinézve az ablakon veszem észre, hogy már igen későre járhat.

- Aludhatsz itt, ha akarsz. – Mondom felállva az ágyról. – Én még elintézek néhány dolgot és jövök vissza. – Azzal az ajtó felé veszem az irányt. Szemem sarkából láttam, ahogyan beveti magát az ágyba akárcsak egy macska majd bebújik a takaró alá. Randy kicsit fura, de biztos vagyok benne hogy jó ember. A csendes folyosón lépkedve Emma szobája felé veszem, az irányt bár szerintem biztos már alszik. De ahogy közeledek beszélgetés zaja üti meg a fülem így közelebb lopódzok az ajtóhoz és elkezdek hallgatózni...