A sárkányok őrzője ~Szünetel~

23. Terv az elfogáshoz?

- Várjál csak! – Dörzsöli orrnyergét Tony. – Arról a pici kis görényről beszélsz? Az irritáló hanggal és égig álló hajjal? – Kérdi, miközben kezével imitálja meddig ért a haja.

- Igen róla. – Forgatom szemeimet majd hátamat a hűvös vár falának döntöm. – Már akkor is elég gyanús volt, hogy csak úgy eltűnt. Most meg hirtelen feltűnt... még furább! – Tony elgondolkodva csukja le a szemeit és egy percig csak gondolkodik.

- Jelentsük a tanácsnak! – Jelenti ki nemes egyszerűséggel, amit én el sem hiszem.

- Te komolyan ilyen könnyedén feljelentenéd? – Megdöbbenve nézek rá. Amikor régebben bajba keveredtünk az „udvarlóm" miatt akkor sem akarta feljelenteni a tanácsnak pedig tudtuk, hogy varázsló és hogy jogunk lett volna hozzá.

- Gondolj csak bele. Régen is erős volt. És bizonyára mára már még erősebb lett! – Tudom, hogy igaza van. De akkor se lenne szívem feljelenteni. Sosem fordultam a tanácshoz segítségért... nem véletlen.

- Szerintem ezt akkor is napoljuk egy kicsit. Kitalálok valami mást és majd megoldom. – Ellökve magamat a faltól szembe fordulok Tonyval, aki kissé csalódottan néz vissza rám. – Köszi, az ötletet és ne félj, ha nagyon elfajulnak a dolgok, akkor majd hívom, a tanácsot ne aggódj. – Azzal elmosolyodom és elindulok vissza Randyékhez. Ahogy befelé haladok a kastélyban akaratlanul is elfog az érzés, hogy valaki figyel engem! 'Szerintem valami nincs rendben ezzel a Tonyval.' Latinux hangja nyugtalan és meg tudom érteni miért. Úgy hogy nem állok meg óvatosan visszanézek a vállam felett és meglátom Tonyt, ahogyan az ajtófélfát szorítva gyűlölettel teli szemekkel néz rám. 'Jelenleg csak egy problémával akarok foglalkozni!' Válaszolom Latinuxnak aki bár morog egy kicsit, de aztán elhallgat. Visszaérek Randyhez aki már ereje teljében sétálgat fel s alá a szobában. Emma teljes testében remegve ül az ágyon így először hozzá lépek oda.

- Hé, minden rendben? – Hátára teszem kezem és lágyan elkezdem simogatni nyugtatva őt. Nagy levegőt vesz, majd kissé könnyes szemeivel rám néz.

- Mi van akkor, ha eljön érted? Ha bántani akar? Még is mit fogunk akkor tenni? – Hangja kétségbe esett, amit megértek. Elgondolkodom, vajon mi lenne erre a megfelelő válasz. Hiszen én magam sem tudom mitévő legyek. Aztán eszembe jut valami.

- Ha tényleg ide szándékozik jönni, akkor üdvözöljük! – Pattanok fel az ágyról majd a két meglepett társam felé fordulok.

- Üdvözölni? Még is mit akarsz csinálni? – Kérdi Randy közelebb jőve hozzánk.

- Aszem van egy tervem! – Mosolygok, mire ők ketten csak egymásra néznek majd vissza rám. – Mi lenne ha... - De ekkor olyasmi történik, amire egyikünk sem számított. A szobát kékszínű füst teríti be, aminek mintha áfonya illata lenne. Várjunk csak áfonya? Ez nem lehet igaz! Csak pár másodperc leforgása alatt előttem áll... - Te meg ki vagy? – Kérdem ledöbbenve a fiút nézve. Szürke haja elegánsan hátra van fésülve, öltönyt visel, és sehol sincs rajta egy folt sem. Szemei fekete színben játszanak egyedül ez a kiinduló pont segít beazonosítani őt.

- Hát ennyire nem ismersz fel Angyalom! – Lép elém és megfogva a kezemet megcsókolja azt. Én kicsit kínosan húzom vissza és hátrébb lépek.

- Uma? Ki ez? – Szorítja meg karomat Emma és gyilkos pillantásokat lövell a fiú felé.

- Talán esetleg... nem biztos, de meglehet. Ha a megérzésem nem csal, akkor lehetséges, hogy te vagy az Tobi? – Kérdem értetlenül félre döntve a fejem. El sem hiszem, hogy abból a nyápicból ez lett! Ismét elém lép és lágyan megemeli államat így a szemébe kell, nézzek.

- Ne vágj, ilyen meglepet arcot Angyalom. Bár én sokat változtam te még inkább. Most még gyönyörűbb, vagy mint valaha. – Azzal, másik kezével végig simítja az arcomat fülem mögé rakva a hajtincsemet. Csak lefagyva állok és nézek a szemébe. Régen könyöklőnek használtam a fejét most meg majdnem két fejjel magasabb nálam! Egyesekkel tényleg csodát tesz a pubertáskor. Nagyot nyelek és nem tudok megszólalni. Emma lép közbe és közénk állva jó messzire löki tőlem az irtó helyes varázslót.

- Mit akarsz Umatól? – Kérdi ingerülten és arrébb rángat engem. Tobi kiegyenesedik és megköszörüli torkát.

- Igazán sajnálom, ha udvariatlannak tűntem. Azért vagyok itt, hogy Umát szolgáljam! – És ezzel enyhén meghajol. Engem szolgálni?

- Minek is, ha megkérdezhetem? – Döntöm félre a fejemet. Rám mosolyog, és kicsit felnevet.

- Természetesen, azért mert nem szeretném, ha bármiféle bajod esne. – A mosolya olyan megnyugtató és kedves. Már megbántam, hogy a régimódi leütés és zsákba tévős ötletet akartam felhozni az elkapására.

- És velem mi lesz? - Szólal meg fennhangon Randy. – Nekem eshet bántódásom? – Ekkor persze én is magamhoz térek.

- Igen! Miért kellet így elverned őt? Bele is hallhatott volna. – Akadok, ki mire térdre ereszkedik előttem és fejét a föld felé irányítja.

- Mélységesen sajnálom Angyalom. Ha tudtam volna, hogy ismered és barátok vagytok nem tettem volna ilyen szörnyű dolgot vele! – Mintha egy könnycsepp is kicsordult volna a szeméből. Lehet tényleg nem tudta, hogy ismerem Randyt?

- Ne hogy higgy neki végig tudott mindenről a kis... - De Randy egyből elhallgat amint Tobi ráemeli a tekintetét. Nagyot nyel és inkább félrenézve nem mond semmi többet.

- Ha nem fordul, többet elő akkor azt hiszem meg tudok bocsátani. – Vakarom meg tarkómat. Tobi egyből felpattan és elkapva mindkét kezem saját kezei közé szorítja azokat.

- Megígérem, hogy soha többé nem teszek semmi hasonlót, hacsak te nem azt parancsolod, mert akkor akár rosszabbat is teszek! – Szemei csillognak az én gyomrom meg liftezik. A belső énje, mint látom mégsem változott olyan sokat.

- Meddig óhajtozol itt maradni? – Kérdi Emma összefont karral.

- Természetesen Uma haláláig az oldalán maradok! – Néz le sejtelmes mosollyal Emmára. Aki persze nem tűnik túl boldognak ettől. 'Nekem nem szimpatikus ez a fiú!' Még Latinuxnak is vannak problémái Tobival. De nincs mit tenni. Ha maradni akar és addig is szemmel tudom tartani, hogy ne csináljon semmi balhét akkor egy kicsit megnyugodtam.

- Azt majd meglátjuk! – Emma elkezd kiviharozni a szobából és Randy követi.

- Ti meg hova mentek? – Sietek utánuk és szinte egyszerre válaszolnak.

- Az igazgatóhoz! – És mennek tovább. Én persze pánikolva szaladok utánuk de Tobi vállaimnál fogva megállít.

- Hagyjad őket! Úgy sem tehetnek semmit sem én már mindent elintéztem. – És ad egy puszit a fejemre és boldogan dúdolva sétál utánuk. Már eddig is sok bajom volt ebben a pokolban... Miért kell még egy dolgot a nyakamba várni?

- Hé, várjatok meg! – Szaladok végül mégis utánuk. Remélem azért ki fognak jönni egymással.