A sárkányok őrzője ~Szünetel~

33. Elárulva

Közelharc. Csak tudnám, mennyire engedhetem el magamat. John és Jason teljesen kiszálltak a versenyből és a nézők közt ülve csak zsörtölődnek. Ez persze azt jelenti, hogy egyedüli ellenfeleim Chars és Tony. És valószínűleg John és Jason lesz az utolsó, akik majd évet ismételnek. De még így se engedhetem el magam teljesen. Ha nagyon leégek, dönthetnek úgy, hogy engem, vagyis Jacket is visszatartják még egy évet. Végig nézem a két ellenfelem. Mindkettőjüket győztem már le ezelőtt, de sajnos ez két problémát merít fel. Először is én voltam az egyetlen, persze a tanáron kívül, aki le tudta győzni őket szóval vissza kell nagyon fognom magam. Másodszorra pedig sose láttam Johnt küzdeni ezelőtt. Hogyan másoljam le, ha nem tudom mit kéne másolni? Persze én kezdek és első ellenfelem Chars.

- Ne aggódj, nem leszek kemény veled! – Egyem a jótét lelkedet Chars, nem is tudtam, hogy ilyen kedves Jackkel, persze amikor ketten vagyunk minden aljas trükköt bevetett, hogy letiporjon. Talán hagynom kéne, hogy legyőzzön. Még így egész jó eredményt érhetek el. Jelzik a kezdést, de egyikünk se mozdul. Talán azt várja, hogy én tegyem meg az első lépést? Hát legyen. Előrébb lépek mire felém lép és ráfogva a karomra átrepít válla felett egyenesen a földre. Na, jó ez most meglepett!

- Azt mondtad nem leszel kemény! – Tápászkodom fel a hátamat fogva. Hangom meglepően mélyebb, mint eddig. Tobi fura szere szerencsére működik!

- Bocsi, próbáltam gyengéd lenni de aszem az Umával folytatott csaták után ez nehezebb, mint gondoltam! – Nevet fel vidáman. Elmosolyodom én is, de nem nevetek. Az kicsit feltűnő lenne, plusz nem szabad olyan sokat használnom a hangomat. Kiállok oldalra míg Chars felkészül a Tonyval való csatájára. Hátulról valaki ráragad a karomra és maga felé fordít.

- Randy? Mit keresel itt? Le fogsz buktatni! – Akadok ki, de hangomat próbálom alacsonyan tartani. Arca sápadt, tekintetéből ítélve nagyon meg van rémülve.

- Beszélnünk kell, de azonnal! – Körbe nézve nem úgy tűnik, hogy bárki foglalkozna velem így belemegyek. A lelátók mögött végre elenged és egyből a lényegre tér. – Beszéltem pár emberrel, hogy kiderítsem vajon ki és miért akarhat kiiktatni. És két dologra jöttünk rá. .Az első hogy a nagytanács akarja irányítani az összes lényt, ezért befolyásolják az összes őrzőt. Ha azok nem engedelmeskednek, akkor eltüntetik a képből. A második pedig hogy erre az ügyre nem csak egy embert állítottak rá! És ez van a te esetedben is. – Hatalom mániás banda, bár őszintén ez előre kitalálható dolog volt.

- Még is hányan akarnak engem itt kinyírni egyáltalán? – Kérdem körbe nézve. A harcnak mindjárt vége. Randy nyel egyet.

- Tudomásom szerint itt mindenki! – Egyikünk se mond semmit. Mi az, hogy mindenki? De hát sose mutattak olyan jeleket, mint például Tony. – Legalábbis tudom, hogy mindenkivel beszéltek erről. Magas rangot és földeket ajánlottak annak, aki képes téged eltűntetni innen. Nem tudom hányan fogadhatták el a felkérést, ezért írtam, hogy senkibe se bízz. – Gyomrom kavarog, úgy érzem elég erős hátba szúrást kaptam be most.

- Micsoda mérkőzést láthattunk hölgyeim és uraim! Hamarosan megtörténik az utolsó meccs is és utána sor kerül egy rövid szünetre. – Jelenti be a bemondó vihogva. Míg a gondolataimmal küzdök Tobi megjelenve közénk áll.

- Minden rendben itt? – Fenyegetően tartja szembe Randyt aki inkább hátrébb áll pár lépést.

- Te tudtál róla? – Ragadom meg idegesen a karját. – Te tudtad, hogy meg akarnak ölni? – Nem válaszol, csak félre néz. – Mondj valamit! Bármit az isten szerelmére! – Álok be elé.

- Tudtam. Engem külön nem kértek meg rá hogy segítsek és nem akartam belefolyni, de mikor megtudtam, hogy rólad van szó ide jöttem. Nem akarlak bántani! Pont azért jöttem ide, hogy megvédhesselek! – Néz a szemembe, én elengedem és a fejemet fogva próbálok lenyugodni.

- Még is hogy hihetnék neked? Bárkinek is... Tudom, hogy nem vagyok egy tökéletes személy, de akkor se akarok meghalni!

- Az igen nagy kár! – Az ismeretlen hang felszólalására mindannyian megugrunk és felé fordulunk. Tony széles mosollyal áll velünk szembe. – Pedig ha tőlem függ ma ennek a cirkusznak vége lesz. De ne aggódj nem itt. Majd a tömeg előtt ahol mindenki szemtanúja lehet a bukásodnak! – Összefont karral nevet rajtam, amitől ökleim összeszorulnak.

- Még is miért hiszed, hogy ezek után kimenne oda veled? – Tobi ingerülten indul meg felé de Randy vissza fogja.

- Oh, hidd, el ki fog jönni. Hisz nézz csak rá, az önbecsülése és hatalmas egója miatt sose bocsátaná meg magának, ha kihátrálna. – És ezzel ott is hagy minket. Utálom, egyenesen gyűlölöm. De igaza van! Nem fogok kihátrálni. Főleg ha biztos vagyok a győzelmemben!

(Tudom hogy rövid rész amiért bocsánat, de jelenleg a billentyűzetem nem a legtökéletesebben funkcionál és nem tudom mikor lesz új. Ezt is egy élet volt megírni de igyekszem így is dolgozni a folytatáson!)