A sárkányok őrzője ~Szünetel~

14. Érkezés a képzőbe

Álmosan húzom fejemre a takarót, míg a kinti napfény megtölti a szobát. Olyan fáradtnak érzem magamat mintha semmit se aludtam volna.

- Ébresztő Csipkerózsika! – Hallok meg egy ismerős fiú hangot amint a fejemet bökdösi.

- Hagyjál! – Fordulok neki háttal mire ő egy erőteljes rántással elviszi a takarómat. – Hé! – Kapok utána de Randy gyorsabb. – Mi olyan fontos? – Kérdem ingerülten.

- Egyrészt mindjárt indul a csapat tovább a képzőbe. Másrészt nekem is van jobb dolgom, mint ébresztgetni téged elhiheted! – Mondja csípőre tett kézzel. Fáradtan állok fel az ágyról és az erkélyre érve a kellemes hűvös reggeli szél segít magamhoz térni.

- Jó reggelt! – Kiált fel Emma a lovas kocsi mellől. Épp a lovaknak ad egy két répát. – Hamarosan indulunk, kezdj készülődni. – Mondja szélesen mosolyogva.

- Én mondtam! – Mondja mögülem Randy.

- Értettem mindjárt lemegyek. – Kiáltok vissza Emmának majd vállal arrébb lökve Randyt veszek elő néhány kevésbé szakadt ruhát. – Nem kell megvárnod, elmehetsz, én úgy is megtalállak, ha kellesz. – Mondom, amire ő csak vállat von és elmegy. Felöltözök, majd leszáguldok a lépcsőn Emma mellé. – Mi a helyzet? – Kérdem mosolyogva.

- Semmi különös. Alig várom, hogy megérkezzünk a kiképzőbe. – Mondja izgatottan. Én csak a szememet forgatom. 'Én is kíváncsi vagyok rá!' Szólal meg hirtelen a sárkány, amire szívrohamot kapva ugrok meg és a fejemhez kapok.

- Minden rendben? – Kérdi Chars mellém lépve.

- Persze csak a sárkány megszólalt és én meg megijedtem. Ilyen előfordult már néhányszor. – Mondom erőltetetten nevetve.

- Még mindig nem adtál neki nevet? – Kérdi Emma ledöbbenve.

- Kérem, szálljanak be, indulnunk kell. – Mondja mellénk lépve kocsis. Engedelmesen beszállunk és a kocsi kerekei recsegve forogni kezdenek.

- Miért baj az? – Kérdem vállat vonva, kitekintve az ablakon. Messze meglátom a sárkányt, ahogy a kocsit figyelve repül utánunk.

- Ugyan már nem hívhatod az öröké valóságig sárkánynak! – Mondja Chars mutató ujját feltartva és Emma bólogatva ért vele egyet. Sokáig veszekszünk erről, míg nem elegem lesz és felmászok ismét a kocsi tetejére. Chars kidugja a fejét és felkiabál hozzám.

- Nem csinálhatod ezt! Ne menekülj a problémáid elől! – Mondja, amire csak sóhajtva fekszek el és kezemet a fejem alatt összekulcsolva az eget kezdem el figyelni. Felhő, felhő után, kicsit sok ma a felhő így arra következtettek esni fog. Bár nem árt az eső egy ilyen meleg évszakban. Elgondolkodom az ötleten, hogy legyen valami neve a sárkánynak... nem is tudom, ha nevet adnék, neki talán túl közel kerülnénk egymáshoz, amit meg nem akarok. 'Mond, csak neked van valamilyen neved?' Kérdem meg tőle. Hisz ha a saját nevén hívom, az nem olyan nagydolog mintha adnék neki egyet. 'Nincs, alapból a sárkányoknak nem szokott neve lenni. Ha még is van, akkor azt a mesterük adja nekik!' Mondja, amire fájdalmasan sóhajtok fel. Nem akarok nevet adni neki, de egy idő után tényleg problémás lenne sárkánynak hívni. Na, jó adok neki nevet... de semmi komolyat! Csak egy egyszerű és megjegyezhető név kell. Laeva, Levia, Livia, milyen nevek vannak még? Forsytius? Nem az túl bonyolult... 'Te most nekem szeretnél nevet adni?' Kérdi a sárkány izgatottan.

- Mi? Nem! – Ülök fel... kicsit túl hirtelen. Egy fának az ága vészesen közelít a fejemhez, de az egyetlen dolog, amit reagálni tudok az, az hogy: - Oh, jaj! – Aztán becsapódik a fejembe és elsötétül körülöttem minden....Nehezen nyitom ki a szememet, a fejem majd széthasad, szinte lüktet. Egyik kezemet rárakva másikkal feltolom magamat a vékonyka fehér ágyon. Körbe nézve egy kisebb szobában találom magamat, ami csak az én ágyamból és pár kisebb szekrényből áll. Értetlenül állok fel az ágyról, de megszédülve vissza is esek.