Farkasüvöltés //BEFEJEZETT//

2. Fejezet: Ütközés

Sziasztok! Meghoztam a második fejezetet, remélem, tetszeni fog Nektek, s megszántok pár kommenttel. A folytatás csak érdeklődés esetén jön, amit kommentekben mérek ;)

Jó olvasást,

Love ya :*

(Remus)

Ideges voltam. Képtelenségnek tűnt megülni a fenekemen egy helyben - akár a vonaton, akár a Nagyteremben a Griffendél asztalánál. A beosztási ceremónia lassú volt és gyötrelmes számomra, mert egyszerűen nem bírtam nem Rebeccára, az édes kishúgomra gondolni, akit a vérfarkas átokkal megfertőzve hagytam otthon. Én tettem ezt vele, miattam kering ereiben a fertőzés, miattam kell majd átélnie minden hónapban élete legszörnyűbb éjszakáját újra és újra.

Nem bírtam elviselni a többi diák vizslató pillantását, a susmorgásokat, hogy vajon mi lelte a tekergőket, és szegény Remus Lupin milyen sápadtnak és stresszesnek tűnk. Nem bírtam nyugodtan ott ülni, s azon kaptam magam, hogy még mielőtt Dumbledore professzor megtarthatta volna minden évben esedékes beszédét, felpattantam, s kiviharzottam a teremből. Megannyi tekintet fordult utánam, a Tekergők kiáltásai töltötték meg a levegő, de nem álltam meg.

Haza akartam menni. Beckyvel akartam lenni, újra és újra el akartam mondani neki, mennyire sajnálom, hogy megharaptam.

A nap hátralévő részét a hálókörletben töltöttem éhgyomorral, a Tekergők nyugtatásával és a bűntudatommal töltöttem. Emésztettem magam.

Másnap korábban ébredtem, mint a többiek, így csöndben felvettem az egyenruhámat - a nyakkendőt csak lazán kötöttem meg -, vállamra kanyarítottam a táskámat, s kiosontam a hálókörletből. A klubhelyiségben és a folyosókon még csak páran ásítoztak, én viszont gondolataimba mélyedve, határozott léptekkel haladtam a Nagyterem felé, bár nem tudtam, mit is fogok csinálni, míg a többiek nem ébrednek fel. Talán egy kis nyugalomra volt csak szükségem - egyedül töltött percekre.

Már ott jártam a nagytermi folyosónál, sőt az ajtónál, mikor hirtelen egy testnek ütköztem, minek következtében a másik a földön kötött ki. Egy még soha nem látott lány volt. Sötétbarna haja szétterült a padlón, ahogy a hátára esett, s hatalmas, csillogó, kék szemekkel nézett fel rám. Egy pillanatra teljesen lefagytam, majd nagy bocsánatkérések közepette nyújtottam kezemet neki.

- Nagyon sajnálom - nyúltam felé.

- Oh, az én hibám, ne haragudj - fogadta el a segítséget, s felhúztam. Hangja kedvesen csengett, mosolya mentegetőző volt, de közben aranyos is, mintha csak régi ismerősök lennénk.

- Én nem figyeltem - néztem a szemébe hirtelen, akaratlanul. Olyan kék szemei voltak, mintha belelátna a lelkem legsötétebb zugaiba, s nem tudtam, hogy ettől most zavarban legyek, vagy biztonságba érezzem-e magam.

Mikor már felhúztam, csak álltunk, s mentegetőztünk, de nem engedtem el a kezét. Fehér bőre szinte megvillant napsütötte ujjaim között, s apró keze olyan tökéletesen simult enyémbe, mintha Merlin oda teremtette volna.

- Akkor én most megyek - húzta el kezét, s mosolyogva a reggelivel terített asztalok felé intett, s pár méterrel odébb álló barátnője irányába.

- Oké - bólintottam. - És bocsánat, még egyszer.

Még egyszer hátrafordult válla felett, s rám mosolygott, majd barátnőjébe karolva együtt indultak tovább a Mardekár asztala felé. Magamban somolyogva ültem le saját asztalomhoz, ahol még csak néhányan beszélgettek. Öntöttem magamnak narancslevet, és croissant kezdtem majszolni, miközben vártam a többieket, s próbáltam nem visszaengedni elmémbe Rebecca kísértő gondolatát.

Hogy eltereljem a figyelmemet, a ki-vagy? játékot kezdtem futtatni fejemben. Még elsőben találtam ki ezt a játékot, mikor nem voltak barátaim, s hogy lefoglaljam a gondolataimat, embereket kezdtem figyelni, s kitalálni a külsőjük és a testbeszédük alapján, kik is lehetnek ők valójában. Kíváncsian emeltem fel tekintetemet reggelimből, s az ismeretlen lány keresésére indultak barna szemeim. Egyre többen érkeztek meg a Nagyterembe, így nehezebb volt rátalálni, de végül meglett. Két copfban befont, hirtelenszőke hajú barátnője éppen magyarázott neki valamit nagy, fekete rúzsos vigyorral arcán, ő pedig látványosan igyekezett figyelmen kívül hagyni. Megtöltötte poharát, barátnőjére legyintett, szedett magának pirítóst, barátnőjére legyintett, grimaszolt, megvajazta a kenyeret, még nagyobbat grimaszolt, leemelt egy tálcáról sonkát, legyintett. Első pillantásra azt mondtam volna, hogy egy kötekedő, földhöz ragadt lányról van szó. A grimaszok, egy-egy legyintésnél történő szemöldökrángások, félmosolyok tanulmányozásával próbáltam rájönni, ki is lehet ő valójában, de ez a játék hamar meg is szakadt.

Arra eszméltem fel, hogy a terem lassan megtelt, zsibongás töltötte meg az egész helyiséget, odalett a nyugalmam, s körém hirtelen levágódott három Tekergő.

- Korán keltél - szólalt meg James, miközben egy nagy adag tükörtojással borított kolbászt gyömöszölt a szájába.

- Igen, nem tudtam aludni - feleltem két korty között. A pohár fölött szemem újra felfedezőútra kelt, de elvesztettem a lányt a nagy tömegben. Mindegy.

- Ne rágódj már a húgodon - suttogta hirtelen az eddig csöndben reggeliző Sirius is, nehogy meghallja valaki, hogy van egy húgom.

- Te nem tudod, milyen ez! - gyúlt bennem hirtelen harag. - Bántani azt, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretsz.

Már épp felpattantam volna, hogy elkönyveljem ezt egy újabb borzalmas napnak, mikor mindenkit utálok - magamat is - és önmagamat emésztem, de hirtelen megjelent McGalagony professzor. Haját a megszokott szoros, tiszteletet parancsoló kontyba kötötte, száját egy vonallá préselte, szemüvege orrán pihent. Mióta idejöttünk a Roxfortba, mintha egy napot sem öregedett volna.

- Azt tanácsolom, Mr. Lupin, hogy üljön le, és várja meg az órarendek kiosztását - szólt rám, s tudtuk mindannyian, hogy ez az illedelmes kérés házvezetőnőnk szájából azt jelent, hogy most azonnal üljek le a hátsómra.

Amint helyet foglaltam, a kezembe is nyomott egy pergamendarabot, ami alapján bebizonyosodott, hogy a hetedik évünk valóban nem lesz egy leányálom.

Hétfőn dupla sötét varázslatok kivédése órával kezdünk, és mivel R.A.V.A.SZ felkészítő tárgy lévén kevés tanuló jelentkezett, minden ház képviselteti magát majd rajta. Utána vizsgafelkészítő bájitaltan a mardekárosokkal, majd ebédszünet. Délután egy lyukasóra elteltével átváltoztatástan McGalagonnyal, csak griffendéleseknek, s végül dupla gyógynövénytan megint a mardekárosokkal.

Úgy tűnik, ez a nap egy mardekáros nap lesz.