Farkasüvöltés //BEFEJEZETT//

13. Fejezet: Zavarodottan

Sziasztok! Egy extra rövid fejezettel köszöntelek most benneteket. Egyszerűen nem ment tovább (okát olvashatjátok Bloggerináskodjunk posztom legutóbbi bejegyzésében). Viszont pont ezért is jelentem ki most, hogy kárpótlás és folytatásképpen holnap jelentkezem a 14. fejezettel :)

Kitartás, bocsi a rövidségért és mindenkit kérek, hogy látogasson el a Bloggerináskodjunk legutóbbi fejezetéhez, mert számomra nagyon fontos dologról írtam.

Jó olvasást, megannyi kommentet.

Love ya :*

(Lyndy)

Azóta a borzalmas reggel óta elvesztettem egy részemet. Nem tudott érdekelni semmi - ami a kapcsolataimon és a jegyeimen is meglátszottak -, és minden szabadidőmet a könyvtárban töltöttem a Varázslények címke alatt. Nem értettem, miért érdekel a téma, és maga Lupin, hiszen ha eddig, míg nem tudtunk róla, nem bántott senkit, miért tartanék tőle most, hogy tudom, létezik? Nem, engem igazából a miértek érdekeltek - a töménytelen mennyiségű miért.

Tudni akartam, hogyan működik ez az egész, hogyan válik valaki ilyenné, milyen érzés, hogyan birkózik meg vele, mi játszódik le a testében, az elméjében. Mindent tudni akartam.

- Te, figyelj már, Lyn, akkor együtt megyünk a bálba, ugye? - bökött meg Evan kedd reggel a második átváltoztatástan felkészítő órán, miközben McGalagony teljes beleéléssel magyarázott, én pedig azon gondolkoztam, mi lehet Lupinnal, hiszen már két napja a gyengélkedőn van, és a hírek szerint csak ma vacsoraidőben engedik el. Mint mindig, mikor órán agyalok, most is pergamenemre jegyzet írása helyett rajzoltam, ezúttal egy virágot.

- Mi? - suttogtam Evan felé fordítva fejemet. - Milyen bálba?

- Nem láttad a faliújságot reggel?

Őszintén szólva az elmúlt pár napban se nem láttam, se nem hallottam - még Beth is szóvá tette, hogy furcsán viselkedek, nem figyelek rá, sem Evanre, és a megszokottnál is többet vagyok a könyvtárban. Mivel a házi dolgozatokra hivatkoztam, de tudta, hogy a dolgozatokat sorra nem adom le az adott órákra, így annyiban hagyta. Tudta, hogy ha akarom, majd úgyis elmondom. De nem akartam.

- Nem néztem a faliújságot - feleltem végül Evannek, mire a fiú elém tolt egy szépen díszített, gyöngybetűkkel teleírt pergament.

Kedves Diákok!

Ezennel meghirdetjük az 1977. évi Karácsonyi Bált, melyet ez év december 21-én, szerdán rendezünk meg a Nagyteremben. A Nagyterem 18:00-kor nyitja meg kapuit, az elsőévesektől kezdve az ötödik évfolyamig bezárólag a bál 22.00-ig tart, míg a hatodik és hetedik évfolyamosoknak éjfélig.
Megjelenés: szigorúan dísztalárban, elegánsan.
Utolsó tanítási nap: 1977. december 19., hétfő
A Roxfort Expressz indulási időpontja téli szünetre: 1977. december 22., csütörtök 11:00

A nagy vérfarkas dolog közepette el is felejtettem, hogy nemsokára megyek haza a családomhoz karácsonyozni, s most hogy eszembe jutott, nem tudtam eldönteni, hogy ez lelomboz inkább vagy örömmel tölt el. Örültem, mert kiszakított ebből az őrületből, Evan közeléből is eltűnhettem egy kicsit - teljesen rám telepedett mióta újra összejöttünk -, végre egyedül lehettem kis ideig a szobámban. De rossz érzéssel töltött el valami megmagyarázhatatlan okból - nem akartam csak úgy mindent félbe hagyva mindenkit itt hagyni...

Lupint itt hagyni...

Aztán leesett: Karácsonyi Bál.

A lányok többsége örült, a maradék kisebbség ellenezte és megmondta, ők nem jönnek el. Engem vegyes érzelmekkel töltött el ez is. Nem nagyon érdekelt a dolog, de azért mosolyogtam a gondolaton, hogy végre felvehetek valami szépet is, nem csak az iskolai egyenruhát.

- Szóval? - nyújtotta el a szót Evan válaszomra várva.

- Mi szóval? - teljesen kiesett, hogy kérdezett is valamit... Erről beszéltem: teljesen dekoncentrált lettem ettől a farkas-dologtól.

- Együtt megyünk a bálba, igaz? - Szívem szerint nemet mondtam volna, de emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem mindig a szív diktál, az eszemnek kell vezetnie most engem, úgy minden rendben lesz.

- Ja - csaptam a homlokomra, mintha csak elfelejtettem volna, miről van szó. - Persze - feleltem végül tettetett mosollyal.

Végül is nem lehet olyan rossz, Evan egész kiváló táncos, nem lesz itt semmi baj, jól fogjuk érezni magunkat a többi mardekárossal.