Kamerák mögül

1. rész

Az egész utcát riporterek és operatőrök serege lepte el. Egy hatalmas felhőkarcoló előtt tolongtak. Az összes kamera lencséje egy ajtót szemlélt. Mikor az végre kinyílt az újságírók egyszerre szerettek volna a lehető legközelebb kerülni a gyanútlan hírességhez.

- Shawn mikor érkezik az új album? – kezdte az egyik riporter elindítva ezzel egy lavinát. A többi ember is egyszerre zúdította az énekesre a kérdéseket. Válaszok nem érkeztek, csak némán elsétált mellettük tudomást sem véve a tömegről.

A fiú minél előbb a kocsijában akart lenni. Egy lehetőleg riportermentes helyen. Már nagyon unta őket. Érzelemmentes arccal átverekedte magát a tömegen majd még mielőtt valaki fejbe vághatta volna egy mikrofonnal, beszállt egy fekete sportkocsiba és a gázra lépve elhajtott. A riporterek elégedetlen arccal követték egy ideig, majd szépen, lassan elhagyták a kiadó épülete előtti teret. Csak egyetlen lány maradt ott, aki valaki mást várt.

Nagyjából három órája ott rostokolt az épület előtt az egyik padon. Válltáskája szíja hanyagul lógott vállán. Abban volt a jegyzettömbje és a telefonja meg egy toll. Az egyik kis zsebben megbújt egy apró magnó is, amire, ha kellett felvett egy-két dolgot, de többnyire a jegyzettömbjét használta.

Lassan kiürült az utca. Besötétedett és már csak a kandeláberek, valamint az elhaladó autók fényszórója adott egy kevés világosságot. Az órájára pillantott, majd idegesen eltűrte az egyik vörös tincset szeméből. Kezdett egyre erősödni benne a feladás ismerős érzése, de még is ott volt a padon és türelmesen várt.

Megint eltelt újabb két óra és a remélt személy még mindig nem jelent meg. Úgy gondolta még marad egy órát kilencig aztán hazamegy. Kényelmesen hátradőlt a padon és belekortyolt a nem rég szerzett forrócsokoládéjába, amit az utca túloldalán lévő pékségben vett, amolyan motiváló erőnek. Nagyon szerette ezt az italt. Ha feszült volt vagy izgult egy kortytól is képes volt megnyugodni. A forró édes ízt még akkor is érezte szájában, mikor a pohár a szemetesben hevert üresen.

Összébb húzta magán a vékony ruhát, mert az idő múlásával a levegő is kezdett egyre hidegebbé válni annak ellenére, hogy még nyár volt.

Egyik pillanatban leült mellé egy férfi és kedvesen átölelte.

- Semmi baj. Majd máskor. Lehet, van egy hátsó kijárat, amit csak ő ismer és ott kiszökött. – mondta kedvesen miután elengedte.

- Nincs. – mondta élesen. Biztos volt benne, hogy a keresett személy az épületben van és emellől nem tágított.

- Megnéztem. Itt kell lennie valahol. Muszáj kijönnie egyszer. Mit csinál ennyi ideig? – folytatta egyre elkeseredettebb hangon. Kezdte belátni, hogy semmi értelme annak, amit csinál. Már órák óta ott ült és az ajtót figyelte. Fontos lett volna neki az az interjú.

- Figyi, van egy javaslatom. Hazaviszlek, letusolsz, átöltözöl, majd elmegyünk vacsorázni oké? Ezt a fránya hajkurászást pedig – nem tudta befejezni, mert a lány hirtelen felugrott a padról és elrohant. Elővette a kis jegyzettömbjét menetközben a táskájából és mikor odaért az ajtóhoz izgatottan lerohanta a magányosan sétáló férfit.

- Elnézést Mr. Jonas, hogy ilyenkor zavarom csak lenne pár kérdésem. – kezdte a lehető legudvariasabb hangnemben. Az egyetemen gyakorolt protokollt használta remélve, hogy nem fogja a férfi azonnal lerázni.

Amikor Nick ráemelte tekintetét már látni lehetett benne, hogy nem fogja otthagyni válaszok nélkül.

Már éppen vette volna elő a tollát, de kiesett a kezéből, mikor le akart érte hajolni Nick megelőzte és még előtte felvette. De nem volt elég elővigyázatos, mivel a lány is fel akarta venni így véletlen összefejeltek. Sűrű bocsánatkérés közben felegyenesedtek még is a toll az énekes kezében kötött ki. A nő Nick barna szemeiben felfedezett egy alig észrevehető kedves csillogást.