Kamerák mögül

24. rész

Auróra egész délelőtt a rengeteg rásózott plusz munkát csinálta és közben megpróbált tökéletes kérdéseket összeírni Nick interjújára. Szólt neki kapásból a rádióadás után és Nick megígérte neki, hogy készítenek majd egy közös kérdezz-feleleket, nem csak a lány újságírói pályája miatt, hanem mert már nagyon hiányzott neki.

Nem mert a főnöke közelébe sem menni a nap további részében. Egyáltalán nem akarta kísérteni a sorsot. Mert elég ritka, hogy a sors kétszer is megkegyelmezzen valakinek. Miután végzett a benti munkájával összeszedte a cuccát, és elköszönve munkatársaitól elindult hazafelé. Útközben beugrott egy kávézóba, és vett magának egy pohár jeges teát, mert mikor diétás ételeket keresett a Hogyan éljünk sokáig cikkhez megkívánta a teát, csak nem mert kimenni érte, míg teljesen el nem végzett mindent.

Az utca a megszokott látványt nyújtotta. Járó-kelők tömege, autók hosszú kígyózó sora egy-egy rendőrlámpánál. Száguldozó biciklisek kerülgették az embereket. Kutya sétáltatók próbálták rövid pórázon tartani kedvencüket, ami nem volt egyszerű, mert mihelyst megláttak egy másik kutyát heves ugató versenyt tartottak.

Auróra imádta ezt a várost. A sok idegen arcot, akik nap, mint nap körül vették. Éjjel a kivilágított tereket és parkokat. A hatalmas égig érő épületeit. Ha választhatott volna akkor is Los Angelesbe jött volna egyetem után.

Egy váratlan pillanatban rezegni kezdett telefonja farzsebében. Mikor megérezte rögtön abban reménykedett, hogy Nick hívja. Gyorsan átnyúlt táskája szíja alatt és nagy nehezen előhalászta a készüléket. Mikor meglátta barátja nevét a kijelzőn széles mosoly ült ki arcára.

- Szia. – szólt bele örömmel teli hangon.

- Szia. Nincs valami sok időm – kezdte elhadarva, mire eltűnt Auróra előbbi mosolya. Azt remélte, hogy tudnak kicsit többet beszélni, mert mikor délelőtt felhívta is ugyan ezt mondta. Úgy érezte, mintha le akarta volna rázni, de közben tudta, hogy ez képtelenség, hiszen akkor nem hívta volna fel az egyetlen szabad percében.

- Mert éppen vesztésre áll és csak addig tud csalni, amíg én nem vagyok ott. – érkezett a háttérből egy férfi hang, mire Nick halkan nevetni kezdett.

- Bocsánat csak Mr. Tucker nem bír magával az előző pókere óta. – magyarázta Nick álhivatalos hangon.

- Kezdem megszokni, hogy téged csak ilyen emberek vesznek körül. – mondta Auróra, miközben átment egy zebrán.

- Köszi, ez most jól esett. – hallott egy újabb kiabálást a háttérből, mire Nickkel együtt nevetett.

- Szóval csak annyit akartam mondani, - terelte vissza az eredeti témához a beszélgetést az énekes – hogy sajnos az interjút személyesen nem fogjuk tudni megcsinálni, mert elég későn érek haza, már ha még ma hazaérek. – utalt a viharra, ami a két város között terült el és a pilóta úgy gondolta, hogy simán átrepül rajta.

- Nick, ha tovább játszasz nem lesz hová hazamenned és a barátnődhöz kell költöznöd, mert nem marad semmid. – mondta Jonathan lehuppanva haverja mellé.

- Ennyire nem lehet borzalmas játékos. Akármit is játszotok. – bíztatta barátját Auróra.

- Persze, hogy nem. Csak hagyom nyerni, hogy a végén az all in-ban mindent egyben nyerjek el. – kezdte öntelt hangon, de a végére nem tudta megállni, hogy ne nevessen, mert barátja érdekes arccal reagált a nagy tervre.

- Tudod mit? Inkább menj vissza írni a dalaidat. Mert borzalmas gonosz terveid vannak. – állt fel mellőle, hogy töltsön magának egy újabb pohárral abból a sárga italból, aminek már csak a fele volt meg az üvegben.