Kamerák mögül

2. rész

Reggel a telefonjának halk rezgése ébresztette. Álmosan felemelte, majd fogadta a hívást.

- Jó reggelt! Auróra Withet keresem. – szólt bele egy felettébb ismerős hang a telefonba.

- Jó reggelt! Megtalált. Miben segíthetek? – válaszolta miközben felült az ágyban és kicsoszogott a konyhába, hogy valamilyen harapni valót csináljon magának.

- Azt hiszem elfelejtettem a minap visszaadni a tollát.

A lány megtorpant és hirtelen elszállt a reggeli fáradtsága.

- Maga Nick Jonas? – kérdezte félve. Megkockáztatta volna, hogy Scott is képes lett volna felhívni, csak a vicc kedvéért.

- A nevem Jonas. Nick Jonas. – mondta a telefonba komolyságot erőltetve magára. Auróra is elmosolyodott, de persze ezt a férfi nem láthatta. Már válaszolni akart mikor meghallotta a háttérből a beszélgetéseket és gitár hangokat. Nem volt egyedül.

- Hé, Nick jössz már? – érkezett egy kissé ideges kérdés a háttérből.

- Persze pillanat. Csak van még valami, amit... - nem tudta végig mondani, mert valaki közbe szólt belé fojtva a szót.

- Öcsi, gyere már! Mennem kell nemsokára és ezt a demót még jó lenne felvenni.

- Megyek egy pillanat. Addig hangoljatok be Kevvel! – mondta majd újra a lánynak szentelte figyelmét, aki mosolyogva állt a vonal túl végén, és próbálta elképzelni a férfi körülötti kaotikus helyzetet.

- Elnézést. Csak egy kicsit nagy a felfordulás. Mi lenne, ha ma találkoznánk, mondjuk délután kettőkor a parkban?

- Rendben. Köszönöm, hogy felhívott. – még el akart köszönni, de Nick megelőzte és meg sem várva a választ letette a telefont.

Auróra leült a konyhaasztalhoz és miközben a kalácsát majszolta írt Scottnak, hogy azonnal jöjjön át, mert valami fontosat akar neki mondani. Míg oda nem ért felöltözött és elfogadható külsőt varázsolt magának. Mivel szombat volt még csak dolgoznia sem kellett mennie. Mikor kopogtak éppen a blogán dolgozott. Gyorsan félre rakta a laptopot és ajtót nyitott.

- Szia, Scott. Gyere! – tessékelte beljebb meg sem várva mit mondd. - Ma reggel valami igen érdekes történt velem. Nem fogod elhinni. Ebből lehet, életem legjobb sztorija csak kell még egy kevés kutató munka és egy újabb riport vele. Ha ezt megírom, sztár leszek. Ez csak az én sztorim lehet. – hadarta le, míg helyet foglalt a fiú a kanapén.

- Oké. Nem tudom mi történt, de lehet nem ártana egy kicsivel kevesebb kávét innod, mert nagyon felpörget. – jegyezte meg alig észrevehető féltéssel hangjában. - Ülj le, és mondd el ezt a nagy eseményt, oké? – csitítgatta a barátját látszólag sikertelenül, mert mintha meg sem hallotta volna. Továbbra is fel-le járkált a nappaliban.

- Szóval reggel, ami nagyjából másfél órája lehetett. Felhívott és találkozni akar ma délután kettőkor a parkban. Bocsánatot kért a tegnapiért és mikor beszéltünk hallottam, hogy másokkal van és velük próbált. Valaki öcsinek hívta, vagyis ebből következik, hogy a tesóival van. Vagyis lehetséges, hogy...

- Jó, de kicsoda? – szakította félbe a kissé érthetetlen mesét.

- Hát, Nick Jonas! – mondta miközben leengedte a kezét, amivel egész eddig össze-visszahadonászott. Úgy mondta, mintha magától érthető lett volna, hogy kiről beszélt.

- Mi!? – bukott ki Scottból. Már végképp elvesztette a fonalat.

- Ugye? Én is így reagáltam. – kontrázott rá a lány is.