Kamerák mögül

34. rész

- Scott elszúrtam! Érted? – sírt Auróra a kanapén elterülve. Barátjának fogalma nem volt miről beszélt már nagyjából fél órája, de próbálta vigasztalni. Scott csak nem rég érkezett és egyáltalán nem értette mi történik.

- Még mindig nem mondat el mit szúrtál el ennyire. – válaszolta térdére hajolva. Barátnője hirtelen felült és szembe fordult vele. Szemei vörösek voltak a sírástól. Mióta hazaért sírt. Bántotta az egész dolog Nickkel kapcsolatban. Újra és újra látta maga előtt csalódott arcát és reményvesztett tekintetét. Olyan szívesen visszament volna az időben, hogy bocsánatot kérjen tőle. Már nem érdekelte az az oldala, amelyik dühös volt a férfire. Nem érdekelte édesanyja mondása sem. Hiszen a kivétel erősíti a szabályt. Nem lehet Scottnak mindig igaza.

- Nick ma bejött a szerkesztőségre és adott egy doboz pizzát. – kezdte, mire Scott hangosan elröhögte magát.

- Csak azt ne mondd, hogy azért sírsz, mert borzalmas volt a pizza. - válaszolta, de mikor meglátta Auróra arcát megemberelte magát és egy kicsit komolyabbra vette a dolgot. – Bocsánat folytasd!

- Köszönöm. Szóval a dobozra rárajzolta a közös dolgainkat. Mint például pókembert, ami a kedvenc szuperhőse és azt terveztük, hogy együtt elmegyünk a következő filmre majd, de lerajzolta a testvérét is Joet, akivel még a motelben találkoztunk. Rajzolt rá kígyókat, meg még egy csomó mindent. A lényeg az, hogy ezt ő csinálta. Tudom, mert még ha lenne is titkára az is szebben rajzol, mint ő. – mondta halványan elmosolyodva, majd egy újabb könny csordult le arcán.

- És te visszautasítottad. – fejezte be Scott halkan, mikor megértette miért is van kiakadva. Auróra alig észrevehetően bólintott, majd visszafeküdt a kanapéra.

- Lehet, hogy most engedtem ki sétálni az ajtón a nagy Ő-t? – kérdezte szipogva, mire Scott leguggolt mellé a szőnyegre, és kisöpörte szeméből vörös tincseit.

- De meg van a száma nem? Miért nem hívod fel? – válaszolt kérdéssel, mire Auróra hanyagul nekidobta telefonját. Utoljára akkor viselkedett így, mikor meghalt a kutyájuk. Scott tudta, hogy ezt nem lesz egyszerű helyre hoznia, de semmi sem lehetetlen.

- Ki van kapcsolva. Semmire sem válaszol. Hidd el próbáltam. – fűzte hozzá, mikor észrevette, hogy barátja nem tudja mit kéne a telefonnal csinálni.

- Okos a gyerek. Lehet, hogy csak elfoglalt. Mi van, ha a menedzserével van és nem akarja, hogy zavard. – találgatott tovább, hogy egy picit is megnyugtassa.

- Próbáltam. Beszéltem Henryvel és azt mondta, hogy Nick nincs vele. Sőt azt is mondta, hogy fogalma sincs hol van. – vágott vissza keserűen. Auróra saját magát hibáztatta, ahogy előtte Nick is tette.

- Rendben akkor szedd össze magad egy kicsit. Elmegyünk hozzájuk és megérdeklődjük merre ment. A családja legalább annyira szeretné, hogy helyre jöjjön köztetek ez az egész, mint te vagy én. – állt fel határozottan a férfi és már kezdte összeszedni a szétszórt zsebkendőket a földről. Auróra elfordult oldalára és mondott valamit a kanapé támlájának.

- Ezt ismételd meg kérlek, mert nem hallottam. – fordult felé Scott.

- Minek menjek oda, ha nyilvánvalóan látni sem akar? Mi másért kapcsolta volna ki a telefonját és tűnt volna el mindenki elől csak úgy, ha nem azért, mert meg akar szabadulni tőlem végleg.

A férfi nem mondott semmit, csak elővette telefonját. Leült a fotelbe és elindította Nick egyik számát. Az énekes hangja jégcsapként hasított Auróra szívébe. Ezt a dalt, még nem hallotta tőle így az egyre nagyobb bűntudata ellenére a hang irányába fordult és csendben hallgatta.