Kamerák mögül

23. rész

Egy idegen asszisztens zavaróan közel tolta Nick arcához a fekete mikrofont, majd kezébe nyomta a fejhallgatót is. Az énekes egy bólintással, valamint egy erőltetett mosollyal megköszönte kedvességét, amitől láthatóan majdnem elolvadt a még nála is fiatalabb hölgy. A műsorvezető unottan forgott a székben, míg munkatársa idegesen lapozgatta jegyzetét. Nick érdeklődve figyelte az előkészületeket. A sürgő-forgó segítőket. A hangmérnököt az üveg túloldalán, ahogy számára már ismerős billentyűket mozdít el egy-két milliméterrel. Sokaknak fölösleges munkának tűnhetett, hiszen gombokat nyomogatni meg billentyűket húzogatni mindenki tud, de ha valakit odaállítanának biztos, hogy nem tudna egy adást végig csinálni. Egy kedves, addig ismeretlen nő lépett Nick mellé és végig simította kezét széles vállán, hogy felhívja magára a férfi figyelmét.

- Jó reggelt! Ella vagyok a műsor kreatív producere. Remélem nem fáradt túlzottan. Ha még is kérhetek egy kávét Léna majd megcsinálja olyanra, ahogy szereti. – ajánlotta fel neki mosolyogva. Ez tipikusan a főnökök mosolya volt. Nem rejtette semmilyen érzelmet, csak szerette volna megkedveltetni magát az énekessel.

- Köszönöm. Egyet elfogadok és jó lesz ahogyan Lé... - nem tudta a lány nevét, mert abszolút nem volt ott fejben ezért csak remélni tudta, hogy valaki félbeszakítja és hatalmas szerencséjére ez meg is történt.

- Én is kérhetek egy olyat? – állította meg lábával a széket Félix a műsor vezetője. A producer bólintott és azzal a lendülettel távozott is.

- Nick megkaptad az adásmenetet ugye? – nézett fel a papírok közül egy hosszú vöröses-barna hajú hölgy. Jobb kezében sárga bögréjét tartotta és percenkként belekortyolt. Valamivel idősebb lehetett Nicknél. Piros, bő szoknyát viselt.

- Igen persze. – hazudta be, csak hogy megnyugtassa, de közben megpróbált a mellette ülő férfi előtti papírról lesni. Félix vevő volt rá, így még óvatosan felé is fordította.

- Luca mi lenne, ha egy kicsit ellazulnál. Ez csak egy interjú. Azok után, hogy megmentettél egy majdnem öngyilkos srácot a múlthéten szerintem ez séta galopp lesz. – tette megnyugtatón vállára kezét.

- Bocs Félix, de ő Nick Jonas. Nem akarom elszúrni, mint legutóbb azzal a rendezővel. – rázta le a férfi kézfejét és végig nézett az énekesen, aki pont az adás pontokba szedett vázlatát futotta át szemével. Egész egyszerűnek tűnt, mivel először jött egy kis bemutatkozás, vezették őt is a műsorba és annyi tetszett benne, hogy az összes rovatba beleszólást kapott. Ez persze nem jelentette azt, hogy élni is akart ezzel a remek lehetőséggel. Kivéve, ha felé is intéznek kérdéseket.

- Elnézést, hogy közbe szólok, de nem hiszem, hogy olyan nagy szám lennék. – dőlt hátra kényelemes székében Nick. Mindkét rádiós felé fordult és végig mérték.

- Na látod. Nem olyan nagy szám. Nem is értem mit parázol ennyire. – adott igazat neki Félix, ami kissé fájt az énekes egójának, de el tudta engedni.

- Félix ne már. Ne most csináld kérlek. – nézett rá kérlelő tekintettel, miközben megérkeztek a kávék. A fiatal gyakornok nagy gondosággal helyezte először az énekes aztán a műsorvezető elé csészéjét.

- Köszönöm. – villantott rá egy mosolyt Nick, mire Léna lefagyott. Félix érdeklődve várta a folytatást, ami lehetséges, hogy az lett volna, hogy a gyakornoklány ott áll még egy darabig, de szerencsére Simon a technikai szakember megmentette azzal, hogy beszólt a kezdés előtt fél perccel.

- Jó reggelt fiúk, lányok. – kezdte hatalmas lendülettel Félix. Az egész beszélgetést olyan rutinosan csinálták, hogy Nick kezdte amatőrnek érezni magát mellettük. Luca kérdései elég érdekesek voltak. Egyesekre Nick nem is számított, mert nem pont azok voltak, mint amit a menedzsere a kezébe nyomott reggel. Igazából teljesen mindegy volt, mert azt is csak átfutotta szemével, majd kidobta a legközelebbi kukába. Sosem szerette a manipulált beszélgetéseket.