Kamerák mögül

13. rész

„Ne kérem. Ne bántsa a feleségem." – kiáltotta kétségbeesetten egy férfi a tv-ben. Auróra egész délután semmi mást nem csinált, csak a hónapokkal ez előtt betervezett sorozatokat nézte. Úgy gondolta, hogy ha már kapott egy hét teljes szabadságot, amikor semmit nem kell még otthon sem csinálni miért ne használná ki egy kis feltöltődésre. Mióta felhívta Nicket nem igazán tudott a sorozatra koncentrálni. Folyamatosan róla ábrándozott. Alig tudta elhinni, hogy azok az álomképek, amiket gyermekként talált ki most megvalósultak vagy megvalósulhatnak.

A nyugodt pillanatot Scott zavarta meg, mikor hangos kulcszörgés kíséretében berontott a lakásba. Auróra kezdett hozzá szokni az elmúlt napokban, hogy az otthona jobban hasonlított egy átjáróházhoz, mint sem egy csendes és nyugodtt belvárosi lakáshoz.

- Szia. Bocsi, hogy csak így rád török, de hagytál egy üzenetet, hogy valamit el akarsz mondani. – mondta, miközben levette cipőjét és leült Aurórával szemben egy fotelbe.

- Szia. Tényleg. Ezt nem fogod elhinni. De egy valami meg kell ígérned. – rövid hatásszünetet tartott – Nem mondod el senkinek. Legfeljebb Lisának, de csak akkor, ha nagyon muszáj. – kötötte az orrára a szabályokat. Közben megállította a sorozatot, hogy ne zavarja őket.

- Jó rendben. Csak mondjad már. – válaszolta izgatottan.

- Képzeld ma reggel tök nyugisan vagyok itthon. Élvezem a szabadságomat, amit tegnap éjjel kaptam. Egyszer valaki a lelkiismeretemnek kiadva magát megszólalt a nappaliból.

- Betörtek hozzád? Miért nem hívtál? Elvittek valamit? Mondtad a rendőrségnek? – rohamozta meg gondolkodás nélkül a kérdésekkel.

- Nem nyugi. Ennél sokkal jobb történt. Nick Jonas – a név hallatán Scott egy nagyon sóhajtott – nyugi most nem történt semmi baj. Szóval alkut kötve a szomszéddal, tudod azzal az ijesztő vénasszonnyal.

- Akinek van az akaratos unokája meg a borzalmasan ronda macskája? – kérdezte fancsali arccal a férfi, mire Auróra elnevette magát.

- Igen pontosan vele.

- Eladta a lelkét a sátánnak. – fokozta tovább Scott.

- Ha jobban belegondolok, akkor így is fogalmazhatunk. – gondolkodott el rajta Auróra. Teljesen elterelődött a gondolata. Már azon agyalt, hogy vajon tényleg csak egy autogramot kértek tőle?

- Szóval miért kötött alkut az ördöggel? – terelte vissza a témát Scott.

- Ja igen, azért, hogy bemászhasson az erkélyemen és bocsánatot kérhessen.

Scott hirtelen hangos röhögésben tört ki. Elképzelte, ahogyan Nick Jonas átszerencsétlenkedi magát a szomszéd erkélyről és utána bemászik az ablakon csak azért, hogy azt mondhassa: Bocsánat. Auróra értetlenül ült a még mindig nevető barátja előtt.

- Nem volt vicces. Nem tudod mennyire rám ijesztett. Persze mondjuk utána előadta azt a dalt, amit elvileg csak nekem írt.

- Na várj azt mondod írt neked egy külön dalt?

Arcára kiült a meglepettség. Ez volt az a fordulat, amire egyáltalán nem számított azok után, hogy képtelen volt személyesen bocsánatot kérni.

- Igen és nagyon szépen énekel élőben. Megéri elmenni egy koncertjükre, már ha lesz egyáltalán.

Auróra érezte az ellenszenvet barátja hangjában. Sejtette, hogy nem bírja a hírességet, de nem gondolta volna, hogy ennyire neheztel rá.

- Meghiszem azt, hiszen ezzel keresi a kenyerét. Furcsa lenne, ha nem lenne jó hangja. – mondta miközben könyökével térdére támaszkodott. -És mit mondott még neked? Mert van egy olyan érzésem, hogy nem csak előadta magát. – fűzte hozzá, mire Auróra elvörösödött.