Kamerák mögül

8. rész

- Minden csoda három napig tart. - jelentette ki ingerülten Joe miközben fel s alá járkált gondosan ügyelve, hogy ne rúgjon bele egyetlen hangszerbe se. Öccse idegesen tördelte ujjait miközben lábával megállás nélkül dobolt a piros szőnyegen.

- Srácok, nem értem miért vagytok ennyire idegesek. Ő csak egy átlagos Los Angelesi csaj, aki egy teljesen ismeretlen és hírnévtelen szerkesztőségnél dolgozik. Ja és van egy bloga, amit legfeljebb százan, ha elolvasnak. - lépett be a kis szobába a legidősebb fivér is kezében egy nagy tál chipssel. Lehuppant egy kék babzsákba és onnan figyelte Joet, ahogyan szlalomozik a gitárok és dobok közt.

- De ő nem csak egy lány Los Angelesből. Nem tudod mekkora port kavart az, hogy valaki azt terjesztette rólunk, hogy járunk. - szállt szembe Nick. A hangja szomorúan csengett. Igaz csak pár napja ismerte meg Aurórát még is annyira közelinek érezte magához és egy apró hiba miatt most haragszik rá, sőt látni sem akarja.

Joe hirtelen megállt és felnézett Nickre, aki automatikusan lehajtotta fejét és kezét kezdte tanulmányozni. Egy hosszúra nyúlt néma perc után Joe újra elindult a hangszer rengetegben.

- Amúgy meg angol. - fűzte hozzá még halkan maga elé motyogva az énekes, mire Joe ismét megállt.

- Te szerelmes vagy belé. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Kevin hangosan köhögni kezdett, majd lerakva a chipses tálat igyekezett nem megfulladni.

- Kev jól vagy? - kérdezte pár másodperc hallgatás után Nick.

- Igen - válaszolt nagy nehezen két köhögés közt - persze.

- Oké - nyugtázta Joe majd visszafordult öccse felé. - Azért vagy ennyire letört mert megtetszett a csaj ugye? - tért a lényegre újra, mire Nick elvörösödött és legszívesebben magára terítette volna Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyét. Utálta, mikor Joe számonkérte, mert ellene sosem tudott nyerni bármilyen vitáról is volt szó.

- Joe mi lenne, ha hanyagolnánk ezt a témát? Nem sokára úgy is leszáll rólunk a média, ő pedig biztos, hogy nem akarja kinyomozni, hogy mit keresünk mindhárman egyszerre egy városban, amúgy meg Kevinről nem is tud. Szóval fölöslegesen drámázol. Ennyi idő alatt megírhattam volna a szöveg felét. - szállt vitába bátyjával. Nem volt jobb ötlete, minthogy engedés helyett ellenáll. Remélte, hogy ezzel sikerül leállítania testvérét.

- Nem drámázok, csak félek, hogy idő előtt kiderül. - váltott valamivel halkabb hangnemre.

- Máskor is volt már, hogy valamelyikünk beleszeretett egy átlagos csajba és akkor sosem volt ekkora vita. Nem értem mire föl ez a nagy... - nem találta a megfelelő szót. Nem jutott eszébe semmi, amivel rendesen ki tudta volna fejezni magát. Kínos csend telepedett a szobára. Várták, a befejezést, ami nem érkezett, mert Nick agya feladta a küzdelmet. Csak ült és nézett maga elé.

- Srácok, - szólalt meg Kevin nyugodt hangon. - ennek a vitának már semmi értelme. Nick teljesen igazad van, csak az időnket vesztegetjük. Joe te meg higgadj le. A semmin hisztizel. Nick 25 éves megoldja. Felnőtt férfi. Már nem az a kis öcsi, mint aki volt mikor szét ment a Jonas Brothers. Már nem az a taknyos 14 éves, akit meg kellett óvni, mert mindig megverték suli után az egyik sikátorban a nagyok.

- Hé, nem is mindig vertek meg. - nézett fel a szóban forgó személy.

- De, csak sosem akartad anyának bevallani ezért mindig azt kamuztad, hogy leestél a lépcsőn, vagy tesi órán megrúgtak volt olyan is, hogy elestél a biciklivel, pedig gyalog mentél suliba. - folytatta már lassan nevetve. - De nem is ez a lényeg, hanem hogy már nem kell egymásról gondoskodnunk, mert mind a hárman felnőttek vagyunk. Úgyhogy szerintem Joe még mielőtt robbannál, mint egy bomba mi lenne ha felmennél és segítenél Frankienek? Nick pedig szépen elmegy sétálni és kiszellőzteti a fejét. Addig én megírom a gitárra a dalt és csak akkor gyertek vissza, ha lenyugodtatok. - fejezte be határozottan, majd várta a fiúk reakcióját. Nick reagált először, mert felállt a dobok mögül és némán távozott. Joe még egy darabig tétovázott, majd mikor látta, hogy bátyja az egészet komolyan gondolta elindult az öccse szobája felé.