Kamerák mögül

26. rész

Auróra a tükör előtt ácsorgott lenge, sötét zöld estéjiében, aminek az alja csak a lány térdéig ért. Felső részét finom csipke borította, ujja csak karja háromnegyedét fedte el. Lisa hozott neki, egy magassarkú vajszínű szandált. Már vagy egy órája csak ruhákat próbálgatott barátnőjével, akinek majdnem minden percben csörgött a telefonja ennek ellenére egyáltalán nem zavartatta magát. Minden csengésnél csak annyit mondott, hogy majd megoldják azért vannak ott a többiek is. Éppen haját fonták, mikor megérkezett Scott a kért virágokkal, mert Lisa kitalálta, hogy tűzzenek virágszálakat barátnője fonatába.

- Hűha. – torpant meg a folyosó előtt, mikor meglátta Aurórát.

- Ennyire szörnyű? – kérdezte végig nézve magán még egyszer a tükörben.

- Nem dehogy. Gyönyörű vagy. Oda lesz érted. – bíztatta büszkén mosolyogva. Lisa önelégülten mérte végig több órás munkájának eredményét. Elvette bátyja kezéből az apró fehér virágokat, majd mindegyiket egy-egy hullámcsat segítségével a lány hajába tűzte. Maga felé fordította és tetőtől talpig végig mérte.

- Na igen. Így már kiállhatsz Nick mellé. – dicsérte meg önérzetesen. Végig simította kezét a puha anyagon, hogy lesöpörjön róla egy apró szöszt, majd bátyja felé fordította barátnőjét ellenőrzésre. Mikor meglátták Scott arcát Aurórát elfogta egy enyhe pánik.

- Borzalmas ugye? Tudtam, hogy nem ezt kéne... - mondta, de a fiú közbe szólt.

- Auróra nyugodj meg. Gyönyörű vagy és ezt Nick is így foga gondolni. Le fogod nyomni az össze színésznőt és modellt, akik ott lesznek hidd el. – bíztatta, majd közelebb lépve hozzá óvatosan átölelte. Az egész lányt finom illatfelhő vette körül. Látszott rajta Lisa több órás gondos munkája. Nem is tudták mi lett volna velük a fiatal lány nélkül.

- Köszönöm. – mondta kissé megnyugodva Auróra. Ahogyan telt az idő egyre jobban félt az estétől. Tegnap Nick mellett egyszerű volt igent mondani és bele sem gondolni mibe megy bele pontosan, de most már nem volt ilyen bátor.

- Figyelj Lisa majd elvisz, mert nekem mennem kell szóval lehet kicsit korábban ott leszel. – fogta meg a lány remegő kezeit Scott. Megnyugvás sugárzott zöld szemeiből, ami egy pillanatra Aurórát is lecsillapította.

- Okés. Nekem mindegy. Nick annyit mondott, hogy majd ott találkozunk, mert...

- Mert neki próbája van pontosan most és nem fog ráérni sajnos téged elvinni. – fejezte be Lisa a háttérben pakolászva. Mivel ő volt az egész est főszervezője minden programot percre pontosan tudott.

- Ha kész vagy, akkor indulhatunk. – lépett barátnője mellé mosolyogva. Scottot büszkeség töltötte el, mikor húgára nézett. Már kicsi korában is megvolt benne egy olyan határozottság, ami mindenkit képes volt megnyugtatni. Még akkor is bátornak látszott, mikor legbelül nagyon félt.

- Rendben. Menjünk! – mondta Auróra elhatározva magában, hogy magabiztos lesz és nem fog visszariadni újságírótársaitól, hiszen pontosan tudta, mit is csinálnak ott azok az emberek. Sosem gondolta, hogy egyszer bele kerül egy ilyen fordított helyzetbe.

- Remek, akkor indulás! – terelgette ki a két lányt az ajtón. Aurórához hasonlóan Lisa is kiöltözött, de ő annyi energiát nem fordított magára, mint barátnőjére. Egy egyszerű hosszabb kék szoknyát viselt egy fehér lapos talpú szandállal. Haját pedig csak szimplán kivasalta. Telefonját egy krémszínű kistáskába csúsztatta a slusszkulccsal és jogosítványával együtt. Auróra nagy nehezen leügyeskedett a lépcsőről, miközben megpróbálta nem kitörni bokáját. Nagyon ritkán hordott magassarkút, így nem volt benne túl nagy gyakorlata. Sokkal jobban szerette hétköznapi tornacipőjét, még akkor is ha teljesen tropára lett már járva.