Kamerák mögül

15. rész

A park tele volt emberekkel. Voltak gördeszkás fiatalok, akik hangosan zenét hallgattak, volt, aki kutyájával jött csak le pár percre az emeletes házából, voltak az egyik helyről a másikra siető emberek, akik vagy telefonáltak, vagy nehéz bevásárló szatyrokkal vágtattak át a fás ligete, hogy levágják az utat a bolt és munkahelyük közt, de persze ott voltak még az idősek, akik csak ültek a padon és élvezték a meleg napsugarakat. Auróra is pont így tett, míg Nicket várta. Csak ült és figyelte az embereket maga körül. Meglátott egy fagylalt árust, aki kiabálva próbálta felhívni magára az emberek figyelmét. Mikor megállt, az egyik pad mellett egy sereg gyermek megrohamozta, ami egy önelégült mosolyt csalt az eladó arcára. A gyerekek szülei, akiket nagy nehezen sikerült rávenniük egy gombócnyi hideg finomságra, szintén megkívánták, hiszen ki tudna a laktózérzékenyeken kívül ellenállni egy fagylaltnak? Aurórának is megfordult a fejében, hogy odamegy és vesz egy gombóc fagylaltot, aztán úgy döntött, hogy inkább majd Nickkel együtt esznek egyet. Épphogy csak rá gondolt, már meg is jelent a várt személy. A lány szeme felcsillant, mikor meglátta. Egy szimpla fekete rövid ujjú volt rajta egy sötét színű nadrággal. Fején ott volt a rajongók által híressé vált fekete baseball sapka is. Aurórának hirtelen átfutott az agyán, hogy ő a híres Nick Jonassal randizik, és még mielőtt még jobban megijesztette volna saját magát inkább elterelte gondolatait.

- Szia. – ölelte át Nick.

- Szia. – köszönt a lány is válla fölött.

Auróra először nem igazán tudta hogyan viszonyuljon hozzá, hiszen pár napja még legszívesebben kitörölte volna a létezésből, most pedig ott ölelkezett vele Los Angeles egyik parkjában. Ismét megkockáztatta, hogy valaki lefotózza őket, de megmagyarázhatatlan okokból már nem tudta érdekelni.

Gondolataiból az zökkentette ki, hogy Nick megragadta a kezét, mire a lány összefonta ujjaikat. A legszerencsésebb lánynak érezte magát az egész országban, még úgy is, hogy tudta Nick is ugyan olyan ember, mint az a férfi, aki éppen fagylalt tölcsérrel eteti a galambokat az egyik padon vagy az a nő, aki gyermekére figyel a játszótér mellett.

- Mi újság? – törte meg a csendet Nick, miközben elindult egy irányba lassan sétálva. Auróra gyorsan reagált és elindult mellette.

- Képzeld a főnökömtől kaptam egy egész hét szabadságot. Nagyon ritka mikor eljöhetünk szabadságra, de ha még is elenged általában túlórázni kell utána.

- Az újságírók is túlóráznak? – kérdezte furcsán felém fordulva.

- Igen. Miért te nem szoktál? Ja tényleg neked munkaidőd sincs bocs. – mondta szekálva, mire Nick elnevette magát.

- Jó igazad van. Én könnyen beszélek, de hidd el hogy egy turné után semmire nem vágysz jobban egy kis nyugalomnál.

Elhaladtak a fagylaltárus mellett és Auróra ismét megkívánta.

- Nem akarunk enni egy fagyit? – dobta fel az ötletet.

- De persze ha szeretnél, akkor ehetünk. – fordult az árus felé, aki mikor meglátta őket elkerekedett a szeme. Nagy eséllyel felismerhette, ha Aurórát nem is az énekest biztosan.

- Amúgy látod, hogy meg vagyunk figyelve? – súgta a lány fülébe Nick, miközben elnézett jobbra. Először nem értette miért mondja ezt, de mikor ő is elnézett jobbra észrevett egy nőt, aki igen gyakran kacsintgatott feléjük.

- Ki ő? Egy újságíró? Vagy a tesód egyik beépített kémje?

- Nem tudom, de le kéne majd rázni szóval azt ajánlom menjünk át a füves részen mert ott nincsenek padok.