Kamerák mögül

6. rész

A lépcsőház teljesen kihalt volt. Az elmúlt hónapokban kitapasztalta, hogy este hét után, már senki nem járkál a lépcsőházban. Auróra léptei visszahangoztak az egész épületben. Mikor felért az ajtaja elé, akkor tudatosult benne, hogy lehet többet nem is fogja látni Nicket csak újságokban vagy esetleg az utcán pár plakáton. Egész délután úgy beszélgettek, mintha régi jó barátok lennének és ez a barátság ott ért véget, hogy belépett a házba. Egy része visszafordult volna és a férfi után ment volna, de még sem tette.

Gondolatai csak a majdnem megtett csók körül keringtek. El sem merte hinni. Miért tenne ilyet, hiszen még csak pár órája ismerték meg egymást és a legutóbbi hírek szerint a férfi kapcsolatban volt egy énekesnővel.

Hangos kattanással kinyílt a zár és Auróra végre bemehetett a saját biztonságos otthonába. Az volt a terve, hogy letusol majd megírja a cikket, de egy nem várt vendég várta a nappaliban. Scott egy laptoppal az ölében ült a kanapén.

- Szia. Na milyen volt? – kérdezte miután meglátta a lányt. Letette laptopját a dohányzóasztalra maga elé, felállt és a megszokott öleléssel üdvözölte. Auróra gondolatait annyira lefoglalta Nick, hogy tudomást sem vett róla, hogyan jött be a fiú.

- Szia. Nem számítottam rá, hogy itt fogsz várni. – mondta, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Táskáját lecsúsztatta a válláról és az egyik szék támlájára akasztotta a konyhában.

- Ha zavarok...

- Ne kezd el! Kérlek! Tudod jól, hogy sosem zavarsz. Az én otthonom a tiéd is. Szimplán nem hittem, hogy ilyen hamar végzel és ilyen gyorsan visszaérsz Hollywoodból. Amúgy milyen volt a forgatás? – szakította félbe a fiút még mielőtt bármit is mondhatott volna. Túl fáradt volt azon veszekedni, hogy zavar vagy nem. Lábai minden lépésnél nehezebbé váltak. A végére már alig bírta elvonszolni magát a nappaliig. Nem is vette észre Nick mellett, hogy ennyire el volt fáradva. Annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy figyelmen kívül hagyta egyre csak növekvő fáradtságát.

- Mi lenne, ha bepótolnánk a tegnapi vacsit és közben mindent elmesélnénk? – ajánlotta fel reménykedve. Auróra elgondolkodott az ajánlaton, ami sokkal jobban hangzott, mint a saját tervei. Megkordult hasa, mire reflexből rászorította kezét. Pedig tudta, hogy ettől nem fog hamarabb elhallgatni.

- Benne vagyok. – bólintott megadóan. Amint beleegyezett eszébe jutott Nick mikor megkérdezte, hogy találkozik-e még valakivel a nap folyamán. Látta maga előtt reménykedő arcát, mitől egy bárgyú mosolyra húzta száját.

- Hova szeretnél menni? – kérdezte udvariasan Scott kiszakítva Aurórát az álmodozásból. Igyekezett elrejteni gyermeki izgatottságát. Már elég régóta próbálkozott elhívni a lányt egy vacsorára, de eddig sosem időzített jól, mert vagy dolgoznia kellett vagy éppen nagyon fáradt volt, vagy bármi más.

- Mi lenne, ha rendelnénk valamit? – hárított Auróra szinte azonnal. - Ha nem baj nekem nincs kedvem elmenni még egy étterembe.

Azonnal szertefoszlottak Scott elképzelései, ahogy romantikusan ülnek egymással szemben egy asztalnál középen egy gyertyával és vörös bort isznak. Viszont teljes mértékben megtudta érteni a lányt, mert kinek lenne kedve elmenni egy este alatt két étterembe két különböző emberrel. Az arcán halványan megjelentek a csalódottság jelei, de belement az ajánlatba. Mégis jobb volt, mint a semmi.

- Honnan szeretnél? – ült vissza a kanapéra. Újra felnyitotta a laptopot és ölébe vette.

- Nem tudom. Valami gyorsétteremből vagy mondjuk ehetnénk kínait. – sorolta a variációkat miközben lerúgta lábáról a cipőjét és lehuppant a fiú mellé.