Kamerák mögül

20. rész

Az egész épület kihalt volt csak a portán pislákolt egy olvasó lámpa. Alatta egy őszülő nő olvasgatott szemüvegét egészen orra hegyéig letolva. A motel falait koszos, kopott tapéta borította. A sarkaiban látszott az eredeti fehér festék. A szúnyogháló egy nagy lyukra hasonlított. Alig volt olyan része, ami visszatarthatta volna az eltévedt rovarokat. Viszont ezeket leszámítva egész jó állapotban volt a kis lakrész. Két ágy volt külön szembe a bejárati ajtóval. Jobbra egy kisebb mosdó szerűség volt és abból nyílt a wc is. Volt egy televízió az ágyakkal szemben, valamint két éjjeli szekrény. A bejárattól balfelé árválkodott egy asztal mellette egy fa székkel, amiről már kezdett lefoszlani a huzat. Tipikus amerikai motel hangulata volt. Auróra sosem járt még ilyenben. Angliában nem volt szokás az ilyesfajta szállás, és mióta Amerikában volt nem nyílt lehetősége elmenni kirándulni Los Angelesen túlra, viszont Nick egész otthonosan mozgott. Mikor megérkeztek úgy viselkedett a portás is, mintha már nem az első eset lenne, hogy itt látja az énekest. A lánynak feltűnt, hogy nem a legelső kulcsot adta nekik, hanem szándékosan kikeresett egyet.

A forró fürdő kifejezetten jól esett a lánynak. Nem is érezte, hogy ennyire elfáradt a hosszú kocsikázás alatt. Mire végzett az egész szoba megtelt párával. Nick az egyik pillanatban váratlanul benyitott, mire a lány hirtelen maga köré tekerte a fehér törölközőt.

- Jaj, bocsánat. Azt hittem már felöltöztél. – kért bocsánatot mikor meglátta az ijedt lányt. Nem értette a saját reakcióját sem. Álltalában nem szokott ilyenekért bocsánatot kérni. Sőt azt sem szokta kivárni, hogy megfürödjenek. Saját magát meglepte, hogy nem csatlakozott a lányhoz.

- Semmi baj, végül is semmi újat nem látnál már.

Amint kimondta megbánta, mert Nick kajánul elmosolyodott, majd szó nélkül távozott. Még szorosabban összehúzta magán a törülközőt és inkább visszavette a ruháit. Mikor kilépett meleg paradicsom szósz és olvadt sajt illata szökött orrába. Egyből tudta, hogy barátja valahol pizzát rejtegetett. Nem is volt annyira eldugva, mint hitte. Ott hevert egy dobozban az ágy szélén barátja társaságában. Kiterítette a szék támlájára törülközőjét, majd leült a férfi ölébe.

- Hoztam pizzát. Remélem szereted a négy sajtosat. Sosem beszéltünk róla melyik a kedvenced, de ezt mindenki szereti kivéve azt, aki laktóz érzékeny. – mondta majd kinyitotta a dobozt, amiben a szeletek csábítóerővel rendelkeztek.

- Eltaláltad, mert ezt nagyon szeretem. Köszönöm. – nyúlt át egyért, majd elkezdte enni.

- Van egy tök jó tó a közelben. Pár perc séta csak. Ha gondolod lemehetnénk megnézni. – mondta egész halkan Nick.

- Ez egy remek ötlet. Szeretem a tavakat. Főleg ilyenkor este.

Meglátta barátja arcát és újra szemei előtt látta a fekvő fiút, amint életéért küzdött. Nick arcán fáradtság és aggodalom tükröződött még mindig. Valahogy úgy érezte csak miatta akar kimenni a kis tóhoz. Azt sem tudta, hogy minek hozta magával erre a kis útra, hiszen még a pontos okot sem értette. Nem merte megkérdezni, mert úgy gondolta ez a legkisebb gondja jelen pillanatban. Örült neki, hogy nem rázta le és nem zárkózik magába egyedül. Megnyugtatta, hogy mellette lehetett és segíthetett neki, ha szükség volt rá. Eddig viszont láthatóan egész jól kezelte a helyzetet a férfi.

- Szeretnél beszélni róla? – tette fel a tiltott kérdést. Nem is kellett kifejeznie, mert tudta, hogy mindketten ugyan azon gondolkodnak. Nick fáradtan sóhajtott, majd hátra dőlt az ágyon. Auróra hasra feküdt mellette és bíztatón rámosolygott.

- Tudod Frankie egyáltalán nem olyan volt, mint a bátyáim és én. Ő mindig is különbözött tőlünk. Más érdekelte, másban volt tehetséges neki más életet szánt a soros. Vagy lehet egyáltalán semmilyet? – kérdezte kétségbeesetten. Kezével beletúrt rendeztlen hajába.