Daddy [ Befejezett ]

♨ 3 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JungKook

Csendben hallgattam ahogy beszélgettek, mikor kiabálás szakította félbe a beszédet. A hang irányába fordulva, JiMint láttam, ahogy a mosdó felé vette az irányt. Összevesztek volna TaeHyunggal?
- Mindjárt jövök. - álltam fel, majd utána indultam.
A kézmosónak támaszkodva, nézte magát a tükörbe. Csendben mellé álltam, majd gyengéden megérintettem a hátát. Kicsit megugrott, de amint realizálta, hogy én vagyok, egyből megnyugodott.
- Mi a baj Chim? Rosszul vagy? - kérdeztem törődően. Vagyis.. inkább csak próbálkoztam. Ez a gondoskodó viselkedés sose volt az erősségem, viszont tudom, hogy neki most erre lenne szüksége.
Arca meggyötörtnek tűnt, szemei alatt sötét karikák díszelegtek, és mintha fogyott is volna. Nem úgy nézett ki, mintha minden a legnagyobb rendben menne. Eddig minden kis apróságról beszámolt, a dolgozataitól kezdve, hogy mit evett reggelire. Most mi változott? A komolyabb dolgokról se tudok semmit... Miért titkolózik?

JiMin

Meg kellett támaszkodnom a csapban a gondolataim miatt. Először a szüleimtől különülök el, aztán JungKook, most meg TaeHyungtól is.
Egy gyengéd érintés érte a hátam, mire egy kicsit megijedtem és hátra fordultam.
- Nem, jól vagyok. - Mondtam az igazságot. Rosszul nem vagyok, maximum csak magamtól.
- Sajnálom ha megijesztettelek, menj csak vissza ahhoz a fiúhoz, már biztos nagyon vár. - Mondtam.
Most talán magamhoz kéne húznom, kinyögni mi a bajom és kérni hogy örökre maradjon velem? JungKooknak tényleg csak a szexre kellek, ő teljesen meg van nélkülem is. Van élete rajtam kívül is, ilyen kinézettel pedig bárkit megkaphatna.

JungKook

Láthatóan nincs jól, nem értem miért hazudott.
- Biztos? - kérdeztem.
Természetes, hogy aggódom miatta, ő mégis simán lerázna. Ennyire nem bízik bennem? Mondjuk igaza van... Ő egy fiatal, helyes fiú, nem akar mást tőlem, így felesleges megnyílni egymásnak.
- Mi a franc bajod van JiMin? Elküldesz? - kérdeztem felháborodva. - Bizonyára a tegnapi kölyök társaságát szívesebben élveznéd.. Nyugi, akkor békén hagylak. - Kezem levettem róla, és elindultam az ajtó felé. Minek is erőlködök...

JiMin

Azt szerettem volna, ha eljut hozzá, hogy én már egy ölelésétől is jobban lettem volna, de ez persze nem következett be.
Mielőtt kilépett volna az ajtón, megszólaltam.
- Minden elbaszódik körülöttem, Kook. Akaratom ellenére is elkülönülök mindenkitől, akit szeretek. JinJinnek nincs köze ehhez. Én... Úgy érzem már nem vagyok elég neked, és félek hogy ettől csak jobban elásom magam a szemedben. - Hajtottam le a fejem. Kimondtam, és most jogosan mondhatná, hogy egy megszállott vagyok, aki nem tud nélküle élni és mindenben az ő támaszát keresi..

JungKook

Megtorpantam, amikor megszólalt. Komolyan ezt gondolja? De hát még csak okot se adtam kételkedésre...
- Ne legyél buta. Sose fog megtörténni. Hogy gondolhatsz olyat, hogy nem vagy elég? Eddig jól elvoltunk, mi változott meg benned, hogy ezt gondolod? - kérdeztem, közben közelebb mentem hozzá.
Még hogy nem elég... ha nem lenne az, akkor mással is kavarnék rajta kívül. Nem véletlenül utasítottam vissza eddig az összes meghívást.
Beletúrtam selymes tincsei közé, majd tarkójához vezetve a kezem, magamhoz húztam. A magasságkülönbség miatt, mellkasomig ért, arcát pedig belefúrta felsőmbe. Nyugtatásképp hátát simogattam, jobb ötlet híján.
- Nem hagylak el JiMin..