Daddy [ Befejezett ]

♨ 40 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

Nagyon boldog és szeretetben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek! ♥ Én egy részt hoztam nektek ajándékként még most, az este a családé. 😇

Már csak két rész van hátra a könyvből, de ne felejtsétek el, hogy jön majd a második évada, ami a Lee_Min_Young00 profilon lesz majd megtalálható. Jövök majd a részletekkel! 🤗♥

JungKook

Sikeresen lenyugodtam, mire ideért, és SeMi is elaludt.
Szavai teljesen meghatottak. Nem szoktuk ennyire kiönteni a lelkünk, így ez eléggé meglepett.
- Tudom, Édesem. - öleltem magamhoz, már amennyire tudtam. - Én csak szeretném, hogy semmibe ne szenvedjetek hiányt, ha egyszer van lehetőségem mindenből a legjobbat biztosítani. Ti vagytok a mindeneim, az életem értelmei. Csak hagyd, hogy elkényeztesselek titeket. Én is szeretlek. - csókoltam meg finoman.
Ha minden veszekedésünk ilyen gyorsan megoldódna, én lennék a legboldogabb. A legjobban viszont annak örülnék, ha egyáltalán nem is vitáznánk, de az lehetetlen. Mindketten makacsok és önfejűek vagyunk, bele se merek gondolni, hogy a fiunk akkor milyen lesz.
Elindultunk haza, és szokásos módon a combján pihentettem a kezem, ő pedig az enyémen. Csak akkor vettem el, amikor váltottam.

JiMin

A kocsiút csendesen telt, amit nem is akartam megtörni. SeMit egyikünk se akarta felkelteni, Kook pedig figyelt az útra. Én pedig elvoltam a magam kis világában, nézegettem az utat, a járókelő embereket. Elég rég volt már, mikor az anyós ülésen ültem, pedig régen nem is lehetett hátra rángatni. Hát igen, jól megváltoztunk mindannyian.
Miután hazaértünk, kivettem a baba hordozót, amíg Kook hozta a többi cuccot. A pelenkázást egy kicsit későbbre halasztom, hagyom SeMit pihenni, én amúgy is Kookkal szeretnék egy kicsit törődni. Mindkettőnkre ráfér, hogy egymással foglalkozzunk egy kicsit.

JungKook

Otthon lepakoltam a cuccokat, utána elfoglaltam a kanapét. Elfáradtam. Munka után plázázgatni... Valahogy ezt régen jobban bírtam. Nem vágytam másra, csak pihenésre, és esetleg egy kis huncutkodásra JiMinnel.
Amíg ő SeMivel foglalkozott, addig én a telefonomat állítgattam. A számom az szerencsére ugyanaz, így nem kell a dolgozóknak, és mindenkinek elküldenem, akinek bármilyen köze is van a céghez, vagy hozzàm. Ez így sokkal kényelmesebb.

JiMin

Miután sikerült kisurrannom a szobából, és lementem a nappaliba, ahol Kook az újdonsült telefonját állította be. Leültem én is, és közelebb bújtam JungKookhoz, hogy észrevegyen, és velem foglalkozzon. Én se csináltam a telefonommal még semmit, úgy is lesz rá még alkalmunk.
Lábaim átvetettem combjai felett, karjaimmal pedig karjába csimpaszkodtam, mint egy kis csimpánz. A lehető legközelebb szerettem volna préselődni hozzá, hogy minden figyelmét nekem szentelje.
Látszólag nagyon is észrevett, de azért se foglalkozott velem. Inkább egy sunyi vigyorral az arcán nézte még mindig a telefonját.
- Kook! Édeseeeeem. - még mindig semmi. - Kook. Én... Terhes vagyok. - mondtam ki egy nagy hülyeséget, remélve hogy nem gondolkodik el rajta, és rám kapja a tekintetét.

JungKook

Elhatároztam, hogy egy kicsit most én húzom az agyát. Amikor viszont kinyögte, hogy terhes, megilletődtem, de gyorsan leesett, hogy ez nem igaz, és mire is megy ki a játék.
- Igen? És ki az a szerencsés apuka, akivel megcsaltál? Hm? - kérdeztem, miközben leraktam a telefonom, őt pedig elfektettem a kanapén. - Tudtommal nem feküdtünk le, hacsak nem lovagoltál meg, amíg aludtam.
Figyelemre vágyik az én kis JiMinniem, és elég jól csinálja, hogy elérje, amit akar. Valahogy mindig az van, amit ő akar, egyszerűen nem tudok neki ellenállni.