Daddy [ Befejezett ]

♨ 2 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JiMin

A válasz megérkezése után egy fokkal nyugodtabb lettem, hogy jól van és nem esett semmi baja. Nagy nehezen nekem is sikerült álomra hajtanom a fejem.
- Szeretlek Kook. - Suttogtam, majd behunytam a szemeim és egy kis idő múlva elaludtam.

Reggel korábban keltem, hisz iskola van, Taenek pedig haza is kéne mennie még. Kimásztam a kényelmes fekhelyemről, majd nagy nehezen barátom is kiráncigáltam az ágyból, majd felöltöztem és megmostam az arcom. Addig ő is felvette a ruháit, majd egy ,, A suliban majd találkozunk!" mondattal lelépett. Gyorsan bepakoltam, majd a konyhába mentem kaját csinálni a suliba, ami két szendvicsből állt.
Én ennél többet nem vagyok hajlandó tenni Kook ügyében, a tegnapi napot sem én csesztem el. Ha annyira akar, úgy is tenni fog valamit... Csak kérdés, hogy mikor.

JungKook

Nem is tudom mikor tudtam elaludni, csak azt, hogy reggel akkora karikák voltak a szemem alatt, mint annak a rendje.
Gyorsan elkészültem, és már indultam is dolgozni. Legalább el tudom terelni a figyelmem. Ez a tervem jól is alakult, egészen addig, míg enni nem kezdtek a többiek.
- Most nem készített semmit a barátnőd? Csak nem összevesztetek? - kérdezte az egyik munkatársam.
- Diétázok.
- Minden kapcsolatban vannak nehézségek, ez normális... - kezdett bele a prédikációba, de közbeszóltam.
- Nincs semmi, de ha mégis, akkor se lenne semmi közöd hozzá. Még mindig a felettesed vagyok, és elvárom a tiszteletet. - mondtam meg neki a magamét.
Nem rajta kellett volna levezetnem a feszültséget, de mire gondolkodhattam volna, már megtörtént.

JiMin

Egész nap vártam, hogy JungKook írjon, de ez nem következett be. Minden szünetben a telefonom bújtam, legalább egy üzenet reményében, de semmi. Mire észbe kaptam, már vége lett a tanításnak, és szembe találtam magam JinJin rózsaszín aurájával.
- Szia Chim. Készen állsz? - Kérdezte meg eresztve egy mosolyt.
- Hát persze. Induljunk. - Mondtam, majd táskám felkapva a cukrászdát vettük célpontul.
Szerencsére nem vette észre mennyire kedvtelen vagyok. Ő egész úton mesélt. Hogy segített a húgának a háziban, megnyert a foci csapatával egy meccset, ma két ötöst is szerzett órai munkákra. JinJin mindig is nagyon csodálatos volt. Egy tökéletes ember, aki mindenhez ért. Kiválasztottuk a kívánt sütiket, majd leültünk egy asztalhoz, ahol folytatta a mesélést, én pedig hallgattam, néha-néha közbeszólva, és próbáltam a sütimre is fordítani egy kis időt.

JungKook

Az egész napos szenvedésem után, végül leküzdöttem a makacsságom, és úgy döntötöttem, bocsánatot kérek.
Viszek neki a kedvenc sütijéből, és megbeszéljük a dolgokat.
Egy cukrászdához vettem az irányt, és nagy mosollyal az arcomon léptem be. Fejem fölött megszólalt a csengő, ami a vendégek érkezését jelentette.
Körbenéztem, egész otthonos kis hely. Csupa rózsaszín, Chimnek biztosan tetszene.
Létezik olyan, hogy a gondolataink főszereplője megjelenik? Velem megtörtént.
Ott ült, és mosolyogva majszolta az epertortáját, annak a srácnak a társaságában. Hát persze, miatta kerültem kispadra. El is felejtettem. Hiába is mentem volna el hozzá, nem találtam volna otthon...
- Mivel szolgálhatok? - kérdezte a pult mögött álló fiatal lány.
- Két szelet epertorát szeretnék.
A süteményt becsomagolta, én pedig fizetés után távoztam is.
Nem tudom, hogy ő észre vett- e, de már mindegy is. Ennyit a békülési akcióról.
Csak gratulálni tudok magamnak, egyenesen más ember karjaiba löktem... Szép volt...