Daddy [ Befejezett ]

♨ 25 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

~ Három év múlva ~

JiMin

Három év, azért mégis csak sok idő... Ennyi idő telt el azóta, hogy nem találkoztam JungKookkal, nem hallottam felőle semmit. Ez idő alatt kínkeservesen, de össze tudtam kaparni magam annyira, hogy munkába álljak. Hogy mi történt ez idő alatt? Legelőször teljesen magam alatt voltam, a szobámból sem voltam hajlandó kijönni, ami majdnem a szüleim válásához vezetett, és két kórházi esethez. Az egyik... Hát nem vagyok rá büszke, de egy öngyilkossági kísérletet volt, minek nyomai még mindig ott vannak a csuklóimon és combjaimon. A másik pedig csak annyi volt, hogy nem voltam képes enni, és összeestem. Habár még mindig nem sikerült visszaszednem a régi alakom, ez a legkevesebb azért, amiért most jól lehetek. Mikor ebből a depressziós korszakból kilábaltam, tomboltam. Sok egy éjszakás kalandom volt, ittam, egyszer még a drogot is kipróbáltam. Ezekből ismét egy atyai pofon ébresztett ki, és itt kezdtem javulni. El tudtam végezni az iskolát, így most a helyi önkormányzatnál dolgozom mint recepciós, és jelenleg egy saját házra gyűjtők, hogy egyedül birkózzak tovább az élet nehéz dolgaival.

JungKook

- Édesem! Kész a reggeli! - hallottam meg jelenlegi párom hangját.
Jelenlegi, igen. Elég gyakran váltják egymást a nők. Hiába, nem találom meg a megfelelőt, egyszerűen nem tudok beleszeretni egyikbe se. Nem meglepő, egyszerre nem szerethetek több embert, és én egyetlen egyen kívül mást nem tudok.
Három év... ennyi ideje nem láttam, és bár nem olyan intenzívek az érzések, még mindig jelen vannak. Annyira idióta vagyok... ahelyett, hogy feleségül vennék egy csinos nőt, és családot alapítanék, még mindig csak utána sóvárgok... Nem tudok róla semmit, de biztos boldog valakivel. Valakivel, aki nem én vagyok...
- Jövök. - lépkedtem be a konyhába.
Nála töltöttem az estét, mivel hozzám nem jöhetnek fel. Nem engedem, hogy bárki is magaénak tudjennyire otthonom. Mégegyszer nem esek abba a hibába, hogy ennyire közel engedek valakit.

JiMin

Reggel viszonylag még hamarabb készültem el a szokásosnál, aminek nem tudom hogy örüljek, vagy ne. Fáradt vagyok és nyűgös, ami a hormon kezelések hatása... Ja és igen... Azthiszem elfelejtettem valamit megemlíteni. Több mint fél éve túl vagyok egy műtéten.. Így mostmár én is rendelkezem méhhel, csak hát a hormon terápiát nehezebben viselem. Tegnap kaptam meg az utolsót, aminek nagyon örülök, hisz végre túl lehetek ezen az egészen. Ezt már nem JungKook miatt csináltam, hanem inkább magam miatt. Hogyha jönne valaki, akivel le szeretném élni az életem, esetleg gyereket nemzeni vele... Csak hát nincs ilyen. A szívem darabkáit azóta se sikerült összeszednem, és mindenkivel, aki eddig próbálkozott, közömbös voltam. De hát milyen legyek, ha én nem akarok tőlük semmit?
Táskám felvéve indultam el a munkahelyemre, a szokásos városi tömegközlekedéssel, ami ismét tele volt. Ezért utálom, de csak ezzel a busszal lehet bejárni, szóval el kell viselnem a hering partyt.

JungKook

- Köszönöm a reggelit. - álltam fel az asztaltól.
- Szívesen. - mosolyodott el kedvesen az előttem álló fiatal nő. - Vigyázz magadra.
- Te is. - váltottunk egy gyors csókot, majd elindultam.
Ilyenkor annyira szemétládának érzem magam. Bár a legtöbben nem, de van aki tényleg érez valamit irántam. Sajnálom, hogy ezt nem tudom viszonozni, akármennyire is próbálkozom.
Leparkoltam az önkormányzat előtt, ugyanis volt némi probléma az engedélyekkel. Szerencsére rendbe hozták a hibát, de nekem is alá kell írnom pár dolgot.
Nem akartam órákat várni, ezért jöttem ide először. Gyorsan végzek itt, aztán mehetek is a dolgomra. Nem mintha annyira sok lenne, a helyettesem megkönnyíti a dolgokat, így jóval több szabadidőm van. Nem bántam meg hogy felvettem, de így túl sok időm marad a múlton rágódni..