Daddy [ Befejezett ]

♨ 5 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JiMin

- Köszönöm hogy meghívtál, finom volt a fagyi. - Mondtam mosolyogva.
- Ugyan, semmiség. Örülök, ha a kedvedben tudok járni. - Viszonozta gesztusom, majd egy gyors búcsúzkodást követően vissza indultam JungKook háza felé, ugyanis JinJin az otthonomig kísért ismét. Sietségem ellenére is húsz perc volt odaérni. Az ajtó zárva volt... Lehet még alszik, mert nem kelt fel. Mivel elvittem a pótkulcsot, könnyű szerrel jutottam be a házba, viszont sehol sem találtam, így hívni kezdtem, de nem vette fel. Ez ment három órán keresztül, bennem pedig csak egyre jobban nőtt az idegesség és a feszültség.

JungKook

Nem jött haza... vártam és ő nem jött. Az érzés nem múlt el. Muszáj volt felhívnom valakit... az a valaki Yuhi lett..
- Nyugodj meg Senpai. - simogatta vállamat, miközben nagy szemekkel nézett.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. - eresztettem el én is egy mosolyt, bár nem volt az igazi.
- Kérdezhetek valamit? - csak egy bólintással valaszoltam.
- Szerelmes vagy abba a fiúba? -
Kérdése meglepett, és eléggé elgondolkodtatott. Szerelem? Ez az lenne?
- Nem tudom, de felesleges ezen rágódni, hisz' neki van valakije.
- Akkor szerezz te is.
- Nem azért jöttem Yuhi. - sóhajtottam.
- Nem magamra gondoltam. Teljesen mindegy ki, ha boldog vagy vele. Olyan rossz így látni Senpai.
Mondandója apró melegséggel töltött el. Legalább valakinek számítok...

JiMin

A hétvégéket kibaszottul együtt szoktok tölteni, ő meg egész nap távol van. Már délután kettő is elmúlt. Ha valami fontos elintézni valója van, azt mindig leírja egy papírra és azt is, hogy mikor jön, de most átkutattam a házat, sehol semmi. Az üzeneteim és hívásaimra se válaszol. Elrabolni nem rabolhatták el, mert nincs itt a kocsija és meg is tudja védeni magát. Borzasztó rossz, hogy nem tudom mi van vele, és a sírás kerülget ha rágondolok, hogy lehet miattam nem jön haza. De én nem tettem semmit. Szóval még haragudni se haragudhatna rám. Nyugodtan sem tudok ülni, a házat járom folyamatosan idegességemben. Ha haza jön én esküszöm tökön rúgom.

JungKook

Nem is volt olyan szörnyű a nap, attól függetlenül, hogy nem JiMinnel töltöttem. Yuhi nem az a hisztis gyerek, akinek gondoltam. Ha a helyzet úgy hozza, nagyon éretten tud viselkedni.
- Szerintem fel kellene hívnod a telefonon. Biztos aggódik érted. - nyújtotta felém a lenémított eszközt.
- Nem hiszem, de ha valamilyen oknál fogva mégis, akkor érezze csak azt, amit én... Amíg valaki mással volt.. - motyogtam a végét.
- Ez annyira gyerekes gondolkodás. - sóhajtott. - Majd megoldom én.
Kezébe vette a telefonom és gondolom JiMint kezdte hívni. Különösebben nem érdekelt, és az sem, hogy Chim mit gondol. Chim...
- Szia, én Yuhi vagyok. Csak azt szeretném mondani, hogy JungKook nálam van, nem kell miatta aggódnod. Nyugodtan töltheted az egész napot a barátoddal.
Hangja egyáltalán nem csengett gúnyosan, vagy rossz szándékúan. Inkább volt kedves, és mintha mosolygott is volna közban. Viszont! Simán JungKooknak hívott! Hol marad a Senpai? Pedig már megszoktam..

JiMin

Idegtépő volt a sok várakozás, így mikor megcsörrent a telefonom, szinte rávetettem magam, de amint meghallottam a bizonyos illető nevét akivel beszélek, egyből lehervadt a kezdetleges mosoly az arcomról.
- Milyen barát? Nála ülök és nagyon ideges vagyok amiért nem tudtam hol van. Mit csináltál vele? - Kérdeztem meg. Kinézem belőle, hogy kapva az alkalmon egyből az ágyába csábította, és most is a fekvőalkalmatosságon ülve beszél velem, miközben Kook mellette alszik meztelen testével. Belegondolni is rossz, azt szeretném ha itt lenne mellettem, és a kezemet fogva valami bugyuta filmet néznénk a kanapén összebújva, mint minden szombaton. Ehelyett itt vagyok egyedül Kook nagy házában, miközben ő azzal a személlyel van, akinek kezdettől fogja bejön.