Daddy [ Befejezett ]

♨ 33 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook -  Nikoow

JungKook

Sok mindent mesélt. Hogy elkezdett dolgozni, és hogy mi van a testvéreimmel. A húgom összeállt valami pasival, az öcsém jó tanuló, és ösztöndíjat kapott az iskolába, ahová szeretne menni. A gond csak az, hogy a suli Koreába van, és anyám nem akarja elengedni, mert egyedül maradna.
Még beszélgettünk egy fél órát, mikor kinyögte, hogy szeretne meglátogatni, ha már meg lesz a baba. Nem tilthatom meg neki, hisz az unokája, így megígértem, hogy felkeresem, ha megszületett. Nem tudom mi miatt változhatott ennyire, de nem bánom. Ha már a gyerekeit eddig leszarta, legalább az unokájával foglalkozzon.

JiMin

Amíg JungKookot vártuk, normális család módjára kezdtünk el beszélgetni. Megigértettem anyámmal, hogy bocsánatot kér páromtól, de ő csak nem akart jönni. Kivel beszél ennyi ideig? Már pont ott voltam, hogy elmegyek és megnézem merre van, mikor visszajött.
- Ki volt az? - Kérdeztem. Nem akartam illetlen lenni, és egyből neki esni, hogy ,,Mégis mi tartott ennyi ideig?"
- JungKook... Én.. Talán egy kicsit elvetettem a sulykot a mai nap folyamán. Szeretnék jó viszonyt ápolni a kisfiam párjával, épp ezért bocsánatot kérek a mai viselkedésemért. - Mondta anya, őszinte bűntudattal a hangjában, ami engem is meglepett.

JungKook

Elbúcsúztunk, majd letettük.
Visszasétáltam a nappaliba, mire JiMin egyből letámadott.
- Anya hívott. Érdeklődött felőled, meg Chun- Chunról. Azt mondta majd meglátogat, ha megszületett. - meséltem el a fejleményeket, majd leültem a fotelomba.
Meglepett, ahogy bocsánatot kért, sose volt még ehhez hasonló.
- Semmi baj. Én is sajnálom. Csak már felnőttek vagyunk, egyikünk sem szorul pátyolgatásra. A saját életünket akarjuk élni, és szeretnénk, ha ezt maga is megértené. - mondtam én is, a lehető legkultúráltabban.

JiMin

Meglepődtem azon, amit JungKook mondott. Meg akar minket látogatni JungKook anyja, és meg szeretné nézni SeMit? Édes istenem, na erre se számítottam. Az biztos, hogy nagyon fel kell készülnöm rá. A baba meglesz, tudok takarítani, könnyebben járni - kelni, a legnagyobb tisztaságban fogom tudni fogadni.
- Anyával erről is beszéltünk. Hagyni fog nekünk személyes teret, és csak egy héten egyszer fog átjönni látogatóba, vagy hogyha mi hívjuk.
Minden rendben lesz, és remélhetőleg akkor megoldódik ez a probléma. - Sóhajtottam egyet, vissza helyezve magamra szemüvegem. Eléggé elment az idő a beszélgetéssel, amit igazából nem bánok. Kezd oldódni köztük a feszültség, ami engem is megnyugtat valamilyen szinten.

JungKook

- Rendben. - eresztettem el egy gyengéd mosolyt.
Leültünk, és beszélgetni kezdtünk, immár sokkal nyugodtabb hangulatban. Egy idő után JiMin egyre kevesebbet beszélt, ami arra utalt, hogy fáradt. Ismerem már, ha teheti annyit beszél, amennyit lehet, magától nem maradna csendben.
Átültem mellé, és magamhoz húztam. Természetesen egyből a mellkasomhoz bújt, én pedig mosolyogva nyomtam egy puszit a homlokára.
- Fáradt vagy? - kérdeztem, mire hümmögött. - Akkor azt hiszem itt az ideje az ajándékozásnak.

JiMin

Örültem, hogy jól el tudtunk beszélgetni, mint egy normális család. Mostanában hamarabb szoktunk lefeküdni aludni, így sajnos ez meg is látszik rajtam az idő múlásával.
Kook mellkasához bújtam, és úgy hallgattam szüleim párbeszédét, mikor JungKook felhozta, hogy ideje ajándékozni. Szemeim egyből felcsillantak, majd a karácsonyfához siettem, és nagy nehezen, de leültem mellé. Mindig is imádtam ezt az ünnepet, és nálam az a szokás, hogy konkrétan a fa mellett bontom ki az ajándékokat, szerintem mindig is meg fog maradni. Mindenki közelebb jött a fához, hogy az ajándékokat magukhoz tudják venni. A szüleim kezdték az ajándékozást. Én két hosszú ujjú pólót kaptam, ami majd a terhességem után lesz jó rám, de nagyon tetszettek. Meg néhány kis ruhát a babának, és egy plüss bárányt szintén neki. A családom sose volt olyan gazdag, így egy kisebb ajándékot is nagyon megbecsültünk. JungKook egy márkásabb karórát kapott, mert még a szüleimnek szomorkodtam nem rég, hogy mérgemben földhöz vágtam az előzőt. Aztán én jöttem. Oda adtam apának a tabletet, anyának meg a fotó albumot, amit mindannyian körbeülve néztünk végig, és anyum még pár könnycseppet is elejtett, majd jól megpuszilgatott. JungKooknak pedig megsúgtam, hogy az ő ajándékárá még egy kicsit várni kell, mire izgatottan kérdezősködött volna, mit fog kapni. Boldog voltam, hogy örömet tudtam okozni.