Daddy [ Befejezett ]

♨ 6 ♨

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JungKook

- O..Oké. - bólintottam rá a dologra.
Közeli barátok.. Az mit takar? Ha most megölelném, azt tolakodásnak venné? Nekem most szükségem lenne az érintésére...
- Úgy lesz, ahogy szeretnéd.
Térdén pihenő kezére vezettem a sajátom, és kicsit megszorítottam. Muszáj volt elmosolyodnom, ahogy előtörtek az emlékek. Sokszor fogtuk meg a másik kezét. Mikor szexeltünk, vagy amikor csak megnéztünk egy filmet, mint minden szombaton. Jó lenne, ha minden olyan lenne, mint akkor.
- Hát itt meg mi folyik? Összejöttetek? - rontott ránk Yuhi.
Nem akartam JiMint félreértésbe keverni, ezért inkább elengedtem a kezét, és nemlegesen megráztam a fejem.
- Megbeszéltük a dolgokat és... Barátok maradunk.
Miért ilyen nehéz ezt kinyögni? Remélem majd az idő során megszokom ezt is..

JiMin

A vidám Yuhiból egyből egy komoly ábrázatú Japán fiúcska lett.
- Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt kell mondanom, de hülye vagy Senpai. - Mondta, mire mind a ketten nagy szemeket meresztettünk rá. Yuhi tud csúnyán is beszelni? Leült JungKook mellé, majd egy tini magazint kezdett el lapozgatni, amit még tegnap reggel vett.
Igazából egyetértek vele, JungKook egy hülye. Ha most kimondta volna, hogy szeret engem, szakítanék JinJinnel. De hát minek is mondaná? Bár azt még én sem nagyon tudom, mi tartozik a közeli barátok zónába. Úgy látszik a kéz fogás még belefér... Olyan rég fogtam már meg hatalmas, puha kezét, hogy legszívesebben sírni tudnék az boldogságtól. Bárcsak olyan lenne minden, mint régen... Akkor megölelhetném, megcsókolhatnám, oda bújhatnék hozzá... Milyen jó is lenne.

JungKook

Én vagyok a hülye? Ő hívott ide, hogy „segítsen", de lófaszt se csinált. Ezt viszont így nem mondhattam ki, szóval csak oldalba böktem, mire felmorrant.
Ez egy nagyon kínos helyzet. Most mit csináljak? Yuhi valószínűleg a megváltást várja, JiMin meg isten tudja mit. Talán a szerelmét. Mégis én vagyok itt helyette.
- Jobb lesz, ha megyek. Nem akarok zavarni.
Kellemetlenebbül már nem is érezhetném magam. Lehet, hogy a barátját is meghívták és csak miattam nem jön. Biztos emiatt van annyira rossz kedve, hát persze. A jelenlétemmel zavarom. Megint itt tartasz JungKook, felesleg lettél.

JiMin

Eddig mindig volt témánk, akármiről el tudtunk beszélgetni, most meg... Azt sem tudom mit kéne mondanom. Mikor JungKook felhozta, hogy hazamegy, egyből utána siettem.
- Ne! Maradj csak nyugodtan, nem zavarsz. - Mégis mi ütött beléd JiMin? Marasztalod azok ellenére, hogy olyan kínos közöttetek a levegő, hogy meg lehetne benne fulladni? Várj! Régebben ha volt rá alkalmunk, akkor JungKook mindig segített nekem a főzésben.
- N.. Nem akarsz esetleg segíteni a vacsorában? Épp most akartam hozzá kezdeni. - Mosolyodtam el, megvakarva tarkóm. Ennél jobb ötletem nincs, amiben fel tudnánk oldódni egymás közelében.

JungKook

Elmosolyodtam mentésén. Ezek szerint csak nem érzi annyira rosszul magát a közelembe.
- Ugye tudod, hogy leginkább csak nézni foglak?
Lerúgtam magamról a félig felhúzott cipőt, és bementünk a konyhába. Itt is sokat jártam. Ha Chimnél éjszakáztam, mindig csinált reggelit, vagy épp ebédet. Akkor is mindig felajánlottam a segítségem, de egy kis idő után csak őt figyeltem. Elbűvölő mindenhogy, de ha főz, akkor kifejezetten. Olyankor olyan, mintha férj és férj lennénk. Kicsit gyerekes egy huszonöt éves férfitől ilyenekre gondolni, de jól esik. Ha már őt elvesztettem, legalább az álmodozás maradjon meg.
- Mit szeretnél főzni? - kérdeztem, és feltűrtem az ingem ujját.
Megmostam a kezem és megtöröltem, majd vártam válaszát. Remélem nem annak a gyereknek akar főzni. Akkor teszek egy szivességet és bele is köpök.