Daddy [ Befejezett ]

♨ 7 ♨

Ez az első történetünk, ami ilyen hamar átlépte az 1K nézettséget, nagyon szépen köszönjük! ❤❤

~MinYoung

JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JungKook

Már indítottam az autót, mikor Yuhi bepattant mellém.
- Senpai, menj vissza. Mond el JiMinnek, hogy szereted és legyetek együtt. - nézett rám nagy szemekkel.
- Utánam jöhetett volna ő is, de most a barátjával van. Nem zavarok be. - sóhajtottam és elindultam.
- De... Most össze fognak veszni.
- Yuhi! Megkérdeztem, hogy mit akar, ő azt mondta, hogy barátságot. Ha fejen állva énekelném az O sole mio - t, akkor se lenne esélyem. Törődj bele te is és hagyj a fel a próbálkozással. - törtem ki.
- De...
- A témát lezárom Yuhi.
Az út csendben telt. Őt kitettem a lakásánál, én pedig hazahajtottam.
Tényleg veszekednek? Remélem nem bántja JiMint, mert letépem a pöcsét és az anyja kezébe adom. Jobb lesz, ha biztosra megyek.

ÉN: Minden rendben? Ha bármi van, írj.

JiMin

Valójában... Senkinek sem kívánom azt a keserves pár órát, amit át kellett élnem... Szörnyű, undorító, mocskos dolgok. Azt hittem szeret... ahelyett képes volt megerőszakolni a saját konyhám padlóján, majd elmondta, hogy mostmár én is fel vagyok írva a listájára, és soha többé ne keressem... Nem mintha akarnám. A szobámba vagyok, valahogy feljutottam. Még mindig sajog az egész hátsórészem, és még mindig folyik belőlem a vér és ondó keveréke. Gusztustalan, de nincs erőm megmozdulni. Túl fájdalmas. Ha Kook után mentem volna... Vagy ha Kook visszajött volna... Ismét elkap a sírógörcs, majd a telefonom pittyegésére leszek figyelmes. JungKook írt.
Ha olyan könnyedén elmentél ismét, most miért teszel megint úgy, mintha érdekelne, barátom?

JungKook

Folyamatosan azt figyeltem, mikor válaszol, de semmi. Mit csinál ilyenkor a logikus ember? Hát persze, hogy folyamatosan írogat.

ÉN: Chim! Minden oké?

ÉN: Haragszol?

ÉN: Mit csináltam? Sajnálom, bármi is az.

ÉN: JiMin! Ugye nem bántott?

ÉN: Ha mégse akarsz tőlem semmit, de akkor írd meg.

ÉN: Megértettem.

Több órán keresztül írkáltam neki, de nem kaptam választ. Ezek után merje valaki azt mondani, hogy nem próbálkoztam. Kurvára próbáltam elérni. A hívásaimra se válaszolt, nekem pedig elegem lett.
Leszarja, hogy aggódok miatta. Így mi értelme még csak barátoknak is lennünk? Láthatóan nem akar még annyit se. Belefáradtam az aggódásba...
Már kezdett sötétedni, engem pedig elnyomott az álom.

JiMin

Nem gondoltam volna, hogy a szüleim is ennyire szarnak rám. Itthon voltam, a szüleim is, és még be se néztek a szobámba, hol lehetek... Én pedig nem akartam megszólalni. Ez a teljes mértékű kihasználás nagyon megviselt. JungKookot akarom, de nem szeretném, ha így meglátna. Egy idő után feladta az írkálást. Most az is szóba jöhet, hogy bepattant a kocsijába és ide jön, vagy végleg feladta és soha többé nem keres. Éhes vagyok, kimerült, végtelenül magányos és cserbenhagyott. Enni se tudtam... Nem akarok visszamenni abba a helyiségbe. Ráadásul még az álom se jön a szememre, ugyanis akárhányszor lehunyom a szemen, JinJin eszelős vigyora néz vissza rám.