13. Az első nap

1.6K 65 26
                                    

A napfelkelte engem már ébren talált, de úgy láttam, nemcsak engem. Katievel csendben felöltöztünk, magunkra kaptuk a legújabb talárunkat és halkan kiosontunk a szobából, le a teljesen üres klubhelyiségbe.

Lent a Nagyteremben viszont már nem voltunk egyedül. Ott volt néhány diák is, és tanárok is akadtak. Például Piton professzor, és McGalagony professzor is. Piton professzor egyenes háttal ült a helyén, McGalagony pedig, a belépő Bimba professzor felé fordult. Megeresztettek felénk egy-egy barátságos mosolyt, mi integettünk nekik. Alighogy helyet foglaltunk, és levadásztam egy kis bucit a tányéromra kerülő tojásrántotta és szalonna mellé, a professzorasszony már meg is jelent mellettünk.

- Önök ma a szerencsések – kezdte a tanárnő -, akik először kapják ma meg az órarendjüket.

Katie és én izgatottan pillantottunk egymásra, majd várakozón a tanárnőre néztem.

- Miss Katie Bell – nézett a kezében lévő pergamenre. – Hatodéves. Úgy látom, minden rendben az RBF eredményeivel. Mely tárgyakat szeretné folytatni?

- Tanárnő... - sóhajtott. – Az átváltoztatástant, a számmisztikát, a bűbájtant, a bájitaltant mindenképpen... és a sötét varázslatok kivédését – McGalagony szinte örömmel nyújtotta át az órarendjét.

- A legendás lények gondozását nem kívánja folytatni? – kérdezte. – Hagrid professzortól úgy hallottam, hogy remek érzéke van a legendás állatokhoz – mondta, de Katie megrázta a fejét. Hát igen... a tavalyi szurcsókos rémálom után ki tudja, mi lesz, ha visszatér... - Hm. Rendben. Legyen.

Katie órarendje ezért elég szellősre sikerült. A tanárnő hozzám fordult most ugyanazzal a kérdéssel. Mit is szeretnék? Hasonló választ adtam, mint Katie. De azért mégis mást.

- Tanárnő, én folytatnám az átváltoztatástant – alap dolog, hogy elsőként említettem házvezetőnőm óráját-, a bájitaltant, a bűbájtant, a sötét varázslatok kivédését... a rúnatant, a legendás állatokat.

- Parancsoljon, Hannah – nyújtotta át az órarendem. Sóhajtottam egyet. Hat tantárgy... de hiába, jó gyógyító szeretnék lenni. Ahhoz pedig ezek a tárgyak nagyon is kellenek.

- Én nyertem – mondtam Katienek, majd nevettünk egyet.

- Akkor tessék – nyújtott át egy kekszet nekem a kekszes tálról. – Ez a győztesnek kijáró nyeremény – vigyorgott. Elvettem a kekszet, és félretettem. Először be akartam fejezni a meg sem kezdett reggelimet.

- Szegény Trelawney szomorú lesz – sóhajtott, a nevetés könnyeivel a szemében. – Egyikünk sem folytatja...

- Szinte hallom is: pedig olyan jó alanyok voltatok, Drágáim...

- Mire? – kérdezte egy álmos hang: Will is megérkezett.

A Nagyterem lassan megtelt az ébredő diákhaddal, és élénkülni kezdett az alapzaj is. Hamarosan azonban újra megjelent McGalagony professzor. Hármunk közül ő nyert, mert ő mindhárom választott tantárgyát vitte tovább. Először lebiggyesztettem a számat, aztán nevetve adtam át a kekszemet.

- Ez téged illet akkor – nevettünk, és Katievel egyszerre nyomtunk egy-egy puszit Will egy-egy orcájára.

- Hékás, és én nem kapok? – hallottam meg Fred kissé durcás hangját, de valójában vigyorgott. Maga mellé húzott és váltottunk egy nagy csókot.

- Jó reggelt – mosolyogtam rá, majd a töklevemért nyúltam. Aztán Georgenak is adtam egy jó reggelt puszit, meg egy ölelést is.

- Merlinre – szörnyülködtek valamivel később az ikrek, amikor a kezükbe vették az órarendem. – Te tényleg iskolaelső akarsz lenni, Winslow? – döbbent meg George. Felnevettem. Olyan vicces hangsúllyal mondta, az arcára pedig a totális döbbenet rajzolódott ki. – Hat tárgy... - számolták gyors össze. Bólintottam.

Amerikából jöttem II. (HP fanfic)Where stories live. Discover now