Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

18. Sirius a tűzben

Sziasztok! 

Először is: Boldog szülinapot, Harry Potter! Füled érjen bokáig! - Hát igen. Ma van - szóljatok, ha rosszul számolom-, de ma van a 39. születésnapja JKR egyik csodálatos teremtményének. 

Azt hiszem illő erről megemlékezni.

Ebben a részben viszont ne várjatok nagy cselekményeket, mert nem a nagy tettek fejezete lesz. :D Ellenben az egyik kedvenc részletem jön, az a könyvbeli jelenet, amikor Sirius ismét felbukkan a griffendél kandallójában. Itt viszont a trió kiegészül Hannahval. 

Kellemes olvasást! Sok puszi: V. 

ui.: Ha van kedvetek, írjátok meg a ti kedvenc része(i)teket a könyvből/filmből! :)

* * * 

Mialatt Fred, George és Lee bemutatót tartottak a klubhelyiségben a legújabb termékekről, Willékkel a lapot töltöttük, de nem jutottunk semmire az egyik pontban.

- Na jó – dőltem hátra bosszankodva, miután az ezredik, bénácska nevet is elvetettük. – Hagyjuk abba. Maradjunk a Bájitaltan szakkörnél, oké?

- Ne! – nyafogott Will. – A Bájolgók miért nem jó?

- Akkor már miért nem bájolók? – elnevettem magam, de már a kíntól.

- Miért akartok egyáltalán szakkört indítani? – fordult felénk a szomszéd asztaltól Harry. Kicsit ingerültnek tűnt.

- Hogy jobbak legyünk bájitaltanból? – tettem fel az egyértelmű kérdést. – Esetleg... - „töprengtem" – hogy gyakoroljunk?

- De az is lehet, hogy szimplán csak szivatjuk magunkat, mert nincs elég dolgunk az állandó tanulás...

- ... a kviddics...

- a prefektusi teendőink mellett – vontunk vállat.

- Jól van – dörmögte. – Bocs. Az előbb már Hermione is idegesített. Itt nem lehet rendesen koncentrálni.

- Erre van a könyvtár – vágtam neki oda. – Ott senki nem idegesít...

- Nem lehet – ingatta a fejét, és a fejével aprókat bólogatott. Miután a szemeinkkel lekommunikáltuk a dolgot, és továbbra sem értettem, mit akar, összecsapta a könyveit és felpattant. – Menjünk sétálni! – ragadott kézen.

- Harry, már túl vagyunk a takarodóidőn...

- Azt akartam, hogy legizálj engem – mondta – de csak nem sikerült érteni.

Halkan kuncogni kezdtem.

- Legilimentálni – javítottam ki. – A csillagvizsgálóba menjünk, ott legalább nyugodtan beszélgethetünk – sóhajtottam. – Ha bárkivel találkozunk, majd azt mondjuk, hogy elkaptalak és visszakísérlek a klubhelyiségbe.

Szerencsére nem találkoztunk senkivel. Már vagy egy hónapja nem voltam fent a toronyban, pedig nagyon szeretek ott lenni. Igazi elmélkedős – elpilledős hely. Amint beléptünk, megcsapott a hűvös levegő. A korláthoz léptem, és egy nagyot szippantottam a levegőből.

- Kaptam ma egy levelet... - kezdett a történetbe, amit mondani akart. Elmesélte, hogy Hedvid mágiatörténet óra kellős közepén jelent meg, és megsebesült. – Szegénykém húzta a szárnyát. Hagridhoz akartam menni... de, tudod – vont vállat. – Ezért Suette-Polltshoz mentem vele.