Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

30. Attention [DS] I.

- Miss Winslow! Mr. Hale!

McGalagony hangja elég halk volt, de ahhoz pont elég, hogy az ajtóból is meghalljuk. A nevünk hallatán szinte egyszerre fagytunk meg. Katie megcsóválta a fejét, és a tanárnő utasítása szerint becsukta maga után az ajtót.

- Igen, tanárnő? - kérdeztem, a lehető legártatlanabb hangot megütve.

- Ne aggódjon, Miss Winslow - McGalagony arca megrándult, mintha mosolyogni próbálna. Vagy mintha mosolyát próbálná elrejteni. - Csak meg akartam kérdezni Önöket, hogy minden rendben van-e Önökkel. Umbridge professzor - mély undorral ejtette ki a nevét -elárulta, hogy kihagyták a sötét varázslatok kivédése tanórát, mert ön összeesett, Hannah.

- Így volt tanárnő - bólintottam. - Will pedig felvitt a klubhelyiségbe, és ott pihentem ki magam. Attól tartok, nem reggeliztem... - McGalagony leintett.

- Nem értem, miért nem a gyengélkedőre vitte a kisasszonyt, Mr. Hale. Remélem, több ilyen akciójuk nem lesz.

Úgy pillantott ránk, hogy tudtuk: tudja, hogy mi voltunk a főkolomposok.

- Tanárnő, más professzor is önhöz hasonlatosan aggódik az egészségemért?

- Csak Piton professzor - felelte. - Meg az igazgató úr - tette hozzá. - De ne aggódjon emiatt. Menjenek, el ne késsenek Hagrid professzortól - intett az ajtó felé.

Hú. McGalagonyt megúsztuk, de ahhoz, hogy el ne késsünk a következő óráról, rohannunk kellett Hagridhoz. Kifulladva érkeztünk meg, éppen akkor, amikor a távolban csengőszó hallatszott. Flint és Greyson furcsán néztek ránk, de még Azalea tekintete is álmélkodó volt. Átvettük a fészer mellé akasztott LLG-köpenyünket, és beálltunk a sorba.

- Ehem, ehem - hallottuk a köhintést, mire mindketten megugrottunk. Éljen, ismét a professzor... a jelenléte azonban leolvasztotta az arcomról a mosolyt. A jelenléte ugyanis egyetlen dolgot jelentett. Azt, hogy a pletykák igazak.

Hagridot próbaidőre tették.

A mi óránk még viszonylag jó volt. Kis létszám (nyilván, mert öten voltunk csak), és kevesebb ellenszenv. Flintnek ugyan voltak árulkodó jelei, hogy S-P prof. óráit jobban szerette, de olyankor ketten, de néha még Greyson is, goromba pillantásokkal a helyére tette a fiút.

- Hé, Winslow - szólított meg az egyik óránk után -, hé, várj már! Jesszusom, mi bajod van velem? Nem tetszik, hogy én nem rajongok Behemót professzor óráiért?

- Hagrid - szűrtem a fogaim között, és szemforgatva ránéztem. A távolban megláttam a főinspektort közeledni, úgyhogy ahelyett, hogy kiosztottam volna a fiút, kényszeredetten elmosolyodtam. - Hagrid professzor, Flint - nyögtem nehezen. - És szeretnélek rá megkérni, hogy amíg nem tiszteled a tanár urat, addig ne szólj hozzám - nagyokat pislogtam, és az egész, ahogy később a fiúk megsúgták, olyan cukormázasan sziruposra sikeredett, hogy azt csak a süketnéma vak nem szúrta volna ki. Pontosan ez volt a szándékom.

- És lám, így lett, hogy Tim Flint a haláláig nem szólt hozzá Hannah Winslowhoz - mondtam. - A kis nyomorult azt hitte bedőlök neki - dühöngtem, immár a klubhelyiségben.

- Már ezredszer morogsz miatta - forgatta a szemét Will, és ásítást tettetett.

- Mi van?

- Csak az, hogy szerintem pont ezt akarja.

Egy hosszú percig egymásra meredtünk. Nem, az nem lehet. Willnek nem lehet igaza. Flint a figyelmemre vágyna? Ne sértődj meg, gondolta. De szerintem Flint akar tőled valamit.