Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

53. Kollázs

Sziasztok! 

Ez most egy viszonylag hosszabb fejezet lett, 3952 szó! Kicsit amolyan össze-vissza cincált, kevésbé jelentős dolgok, de mégis fontosak, hogy könyv szerint haladjunk az eseményekkel. Mit gondoltok, maradhat? Nekem annyira nem jön be. De kíváncsi vagyok a ti gondolataitokra is! 

Puszi: V. 

Ui.: Még egy kérdés: szerintetek Timothy Flint tényleg olyan paraszt-e (már bocsánat a tényleges földművelésből élőktől), amilyennek mutatja magát? 

* * *

Különös szilveszter

A szünet hátralevő részében kiderült, hogy Percy látogatása alaposan felkavarta a család lelki világát, még akkor is, ha ezt többnyire nem látszott. Fleur, én és Harry ebben kívülállónak számítottunk, de mindünkre kihatott.

- Mi a f**e volt ez az egész Percyvel meg a tortával? - vont félre az ingerültnek látszó Fred röviddel az ebéd után.

- Én csak... - sóhajtottam. - Tudod, hogy mindig jóban voltam vele. Aztán láttam rajta, hogy mennyire nem akart itt lenni, Freddie. És mire feleszméltem, már...

- Soha többé ne csináld ezt, kérlek - ölelt magához. - Annyira nem te voltál...

Bólintottam.

- Rendben, neked megígérem.

- Köszönöm - adott egy csókot.

Fred, George és Ron is még néhány napot át szidták Percyt, eleinte Ginny is mérges volt rá, de később elárulta, hogy felkavarta őt viszont látni bátyját és inkább elszomorította a fiú viselkedése.

* * *

Furcsa érzés volt gyűrűt viselni, de bármikor rápillantottam eltöltött a szeretet és az elégedettség érzése. Freddel annyit voltunk együtt kettesben és George-dzsal hármasban, amennyit csak lehetett. Szorongás töltött el, ha szóba került a Roxfort, vagy a fiúk üzlete (és ez egyre többször fordult elő, főleg szilveszter környékén és utána), mert ez egyet jelentett azzal, hogy ismét el kell szakadnom tőlük egy időre.

Az én gondjaim is újra a nyakamba szakadtak - Draco Malfoy, Piton professzor, Dumbledore és vele együtt Voldemort gondja.

Ilyen zaklatott lelkiállapotban köszöntött ránk a szilveszter. Erre még rájött Remus és Tonks is, akik úgy kerülgették egymást, mint a magnixek a forró kását. Mindketten szívesen látott vendégek voltak az Odúban, én pedig nagyon szerettem őket. A két felnőtt elég tartózkodóan viselkedett egymással, de úgy tűnt rajtam kívül csak egy ember veszi ezt észre - Mrs. W., akivel egy-egy aggodalmas pillantást váltottunk néha.

Szilveszter estéjén Fred hozzám fordult. Ginnyvel robbantós snapszlit játszottunk éppen, hogy el ne aludjunk, amikor odaült mellém.

- Hannuci, szeretnék beszélni veled valamiről.

- Igen? - egyből felélénkültem. Az esküvőt illetően arról állapodtunk meg, hogy ha levizsgáztam év végén, akkor kitűzzük az időpontot és belekezdünk a konkrét tervezésbe. Akkor vajon miről lehet szó, ami kettőnket érint?

- Igen - bólintott mosolyogva. - Gondolkodtam... arról, hogyan is leszünk jövőre. Úgy értem, nem tudom mennyi idő telik majd el, mire újra látjuk egymást, ezért van még egy dolog...