Sziasztok!
Íme az új, kissé unalmas fejezet. Ne haragudjatok meg nagyon érte, és gyertek vissza a következőre, igyekszem izgalmat csempészni a következőkbe!
Sok puszi: V.
Ui.: Köszönöm Mindenkinek az eddigi kitartást!
* * *
- Mit csinálsz ott, Winslow?! – üvöltött nekem Angelina.
Will és én ott ültünk a lelátón, a tömeget fürkésztük az első sorból. Elég sokan eljöttek az őrzőválogatásra. Azt találgattuk éppen, hogy ki lehet az a vörös hajú fiú...
- Weasley? – kérdezte Will vigyorogva. „Hát ezt nem hiszem el" hangon.
- Ron! Az tényleg Ron! – felelem vigyorogva. De nemcsak én döbbentem meg, mások is sugdolóztak, sőt... Fred és George arcát sosem felejtem el. Olyan döbbent képet vágtak, mintha elfelejtették volna, öt éve következetesen tagadják: Ron az öccsük.
- Winslow! Pályára! MOST! – kiáltott nekem.
- Mi van? – tártam szét a karom Angelina dühös intéseire. Will lejött velem.
- Hale, te menj vissza! Winslow, te miért nem vagy átöltözve? Nem voltam elég világos? Mindenki a csapat tagjának tekint – fonta össze szorosan a karjait értetlen tekintetem láttán.
- Ö... oké. De én ezzel mit kezdjek? – vigyorogtam.
- Pattanj! – csettintett. – És ne játszd az ostobát!
- Légyszíves, vagy valami! – vetettem oda.
Nagyon nem volt ínyemre, hogy Johnsonnak engedelmeskedjek, de átöltöztem, és mikor kérte, felszálltunk a levegőbe.
Csodálatos érzés volt, mikor a szél belekapott a hajamba, és a seprűmmel körberepültem a karikákat... majd a másik póznához repültem, és ott is. Szeltem a levegőt, és kicsúszott egy hangos örömujjongás is! Évek óta nem ültem seprűn! Végül zuhanórepülésben megálltam Angelina mellett és rámosolyogtam.
- Mi ütött beléd, Winslow? – kérdezte.
- Hívj csak Wins-nek, ha tetszik – nevettem. – Hálával tartozom – mondtam az elsősök előtt. – Nem ültem seprűn... két éve, ha nem több. Nem is tudtam, mennyire hiányzott.
- Jól van. Haladhatnánk? – pillantott mérgesen, majd visszafordult a tucatnyi jelentkező felé. - Gyertek, szálljatok fel közénk!
A seprűt minden jelentkező jól kezelte, és az első feladat: kvaff-dobálgatásnál is, bár izgultak, egy kivételével majdnem mindenki átment.
- Minek csináljuk ezt? – fakadt ki egy negyedikes talán?
- Tőled el is búcsúzunk, Henry – vágta rá Angelina.
- De miért?
- Mert nem vagy csapatjátékos – vágtam rá.
- Te sem vagy az! Megkérdőjelezted, amit mondott!
- Szó sincs róla – mondta Angelina. Hé, most bevédett engem. – Te viszont azt tetted. Szervusz, Henry.
- De...
- Még egy szó és büntetőmunkát kapsz! – fenyegettem meg, mire durcásan leszállt, és elindult vissza a kastély felé.
- Ez nem számít visszaélésnek, khm-khm, a prefektusi hatalommal, hogy idézzek valakit?
YOU ARE READING
Amerikából jöttem II. (HP fanfic)
ספרות חובביםEz egy folytatás! Az előző rész itt található: https://w.tt/2ImfTwL Hannah Winslow a hatodik évét kezdi a Roxfortban. Kicsit nehéz dolga van, mert ő egy amerikai boszorkány. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy immár Angliában visszatért ő, akit nem...
